Kérlek ne írjatok bántóan, nagyon magam alatt vagyok. Fel lehet ezt dolgozni?

En megertelek, kicsit tulzasba esnek itt nehanyan, hogy akkor add orokbe, meg nem valo neked, ilyenek.

Amikor megismerkedtunk a ferjemmel, mindketten tudtuk, kislanyt szeretnenk, leven, hogy neki van egy fia, a batyjanak is fiai, szoval anyosomeknak negy fiuunokajuk van.

Aztan evekkel kesobb teherbe estem, es 3 honapos terhes voltam, amikor kaptunk egy rossz eredmenyt, az sem volt biztos, hogy velunk marad a baba. Akkor ugy voltam vele, inkabb egy egeszseges kisfiu, mint egy beteg kislany. Ket hete az ultrahangon kislanynak lattak, de meg nem volt felhotlen a boldogsagunk. Meg csak egy hete derult ki, hogy egeszseges a baba, es valoban kislany, de idaig eljutottam arra a pontra, hogy az egeszsege fontosabb, mint a neme.

Én is megértelek. Túl fogsz lépni rajta és ugyanúgy szeretni fogod, mint a meglévő fiaidat.

Én mindig több gyereket akartam, fiút is lányt is. Sőt, volt idő, amikor azt mondtam, ha csak 1 gyerekem lehetne, akkor inkább fiú. Aztán rádöbbentem, hogy nálunk nem születnek fiúk, tuti lányom lesz és onnan kizárólag lányban gondolkodtam. Ahogy telt múlt az idő, az is világossá vált, hogy legfeljebb 1 gyerekem lehet és mivel az nem opció, hogy nulla, hát ő lány lesz.

Végül úgy alakult, hogy egyedül vállaltam gyereket. Minden alapján tutira vettem, hogy lány. Örültem is neki, jobb, mint egy fiúnak apa nélkül. Aztán eljött a nem feltáró bulim. Kisfiú!🩵 Örültem neki, de először sokkot kaptam, hogy nem fogom tudni felnevelni. Tuti, valami mamahoteles lúzert csinálok belőle egyedül 😂 Meg azt se tudtam elfogadni, hogy már biztos, hogy nem lesz lányom.

Már úgy vagyok vele, ha kiderülne, hogy tévedés, ő lány (nem lehet, mert teszt igazolta és a bizonyíték is egyértelműen látszott még számomra is kivehetően), már nagyon csalódott lennék. Őt úgy imádom már most, hogy a kisfiam, de hazudnék, ha azt mondanám, nem játszom el a gondolattal, hogy vénségem ellenére ne próbálkoznék meg egy kisfiúval, ha lenne kapcsolatom. Anélkül semmiképpen! De teljesen azt érzem, hogy ő is fiú lenne. Na, nekem ott a határ. Ha egy húszassal fiatalabb lennék, akkor se próbálkoznék többet, mert 2 fiúnál tudnám elfogadni azt, hogy én fiús anyának vagyok teremtve és kész. Úgy nem lenne hiányérzetem, hogy nem lett lányom. Így még van egy kicsi, de nagyon boldog leszek a kisfiammal is. Szándékosan nem írom, hogy "csak", mert ő nem csak. Már most az életem 😁

8#as, igen majd lesz lány unoka. Nálunk mamám mindenáron lányt akart beteges módon, erre lett apa, egyke lett, nem lehetett több gyereke. Egész életében neheztelt és hangoztatta ezt apámnak. Majd jöttem én első unokaként lánynak, betegesen örült. Megszületett öcsém. Őt levegőnek nézte míg élt és a halálakor is a saját fiát kitagadta, mindent rám íratott, öcsémre semmit. Ennyire lányt akart… tönkretett vele mindenkit nagymamaként.

Kérdező én megértem az érzéseid, de én is azért erről szakemberrel beszélnék. A sírás stb nem annyira normális kategória már. Nekem most jön a második lányom, 32 hetes vagyok. Az elsőre éveket vártunk, a fenét se érdekelte csak jöjjön össze és legyen egészséges. A másodiknál azt mondták az egyik uhn, hogy fiúnak gondolják, el is játszottam a gondolattal, hogy lesz egy fiú is. Majd kiderült lány ő is. Egyből átállt az agyunk és nagyon örülünk. Dehogy sírtam emiatt pedig több gyerek nem lesz tehát nem lesz soha fiam. Be nem vállalnék harmadikat ezért, főleg hogy ilyenkor esélyes, hogy ugyanúgy lány a harmadik. Ezzel te is tisztában lehettél. De most is úgy voltunk, hogy hálát adok az életnek, hogy egyáltalán van és sikerült. :) Próbálj erre gondolni, a lábas hasonlat butaság. Próbáld átkapcsolni az agyad és szakembert is javasolnék.