Hogyan lehet elkerülni a felelősségre vonást?

"Szóval te azt állítod, hogy tíz nőből minimum 1 megvezeti a férfit és direkt gátolja a védekezést, hogy terhes lehessen tőle? " - figyelj, te olvastad a kérdést, ami ott van az oldal tetején? Abban szó sincs se a védekezés direkt gátlásáról, se a direkt teherbe esésről... ugye? Ezeket - már bocs, de - te költötted hozzá, mint kritériumokat...

Az 1/10 arány a KÉRDÉSRE vonatkozott, nem az interpretációdra.

# 60: Soha nem állítottam, hogy a férfi számára egyszerű, én csak az arányokat próbáltam érzékeltetni...

Mindenesetre sokat elárul, ha te úgy véled, hogy minden 10. terhesség a nő egyéni döntéséből jön létre... Mondjuk ezzel konkrétan csökött agyú ösztönlénnyé degradálod a férfiakat is, akik képtelenek a biztonságos védekezésre a saját érdekükben. ;) Pedig a képlet egyszerű: aki nem akar gyereket, az (megfelelően) védekezik. Nem megszakítással, nem a nőre bízva, hogy oldja meg, hanem gumit húz az aktus első pillanatától, azt megtanulja rendeltetésszerűen használni, minden használat után ellenőrzi és az sem baj, ha tart magánál esemény utáni tablettát szakadás, vagy szivárgás esetére. Ha mindezt megteszi, akkor tényleg nagyon, de nagyon elenyésző az esélye annak, hogy akarata ellenére apa lesz.

Neked melyik részével van problémád?

"Neked melyik részével van problémád?" - őszintén szólva ezzel a hozzáállással... azt gondolom, hogy ahogy a szexuális élet maga, úgy a védekezés is két ember közös döntése és közös felelőssége. A nőnek is van szája ugye (hajajjj...:)))) tehát nyugodtan kijelentheti, hogy ő csak óvszerrel a leírt módon, vagy ő egy esetleges bekövetkező terhességet megtart. És akkor a férfinak is saját döntése, hogy vagy elfogadja ezeket, vagy nem lesz az adott nővel szexkapcsolat. Nem?

Szóval én azt gondolom, hogy a szexualitás az egy olyan műfaj, ahol elvárható, hogy mindenki nyílt lapokkal játsszon...

(egyetlen esetet tudok, ahol eleve elvárható mindkét féltől az óvszerhez ragaszkodás - ha valamelyiküknek szexuális úton terjedő betegsége van)

Egyébként miért biznisz a nőknek, ha olyan helyzetet teremtenek, ahol egyre kevesebb férfinak lesz kedve-hajlandósága gyereket összehozni velük?

Kedves #64, újra elmondom, én a feltett kérdésnek megfelelő esetekről beszélek, folyamatosan, az annak megfelelő esetekre mondtam azt, hogy ott a férfi tulképp egy spermadonor, és ehhez a joghoz kellene mérni a kötelességeit is.

Hogy ehhez képest te hozzáraktál pár saját feltételt, hogy aztán értelmetlenné tedd a kérdést, az már a saját problémád. Ettől én még spermadonor-szerepben látok minden olyan férfit, akit nem KÉRDEZTEK meg az apaságról, de rá akarnak lőcsölni apai kötelességeket.

Azt is újra elmondom, hogy a nők méhe körül a magzatvédők kívánnak rendelkezni, nem a férfiak. Én se támogatnám - még most se, ahogy pár hozzászólás előtt írtam is - ha a férfi döntene a nő abortuszáról. Azt annál inkább, ha a férfinak is lenne a nőéhez hasonló jól körülírt döntési joga AZ APASÁG kérdésében, benne a jogokkal és a kötelességekkel együtt.

Szerintem ez kerek, egész és értelmezhető. Ahogy az is, hogy amíg nincs ilyen ÍROTT JOG, addig mindenki úgy, olyan módon érvényesítse a saját érdekeit, ahogy tudja. Az meg külön szerencse,m hogy a nők nem kis része is partner ebben, és eleve nem támaszt igényeket, nem rendeli a gyereke érdekét a férfi érdeke FÖLÉ. Én az ilyen nőket - az KÉRDÉSBEN LEÍRT szituban apát meg nem nevezőket, vagy egyszerűen se tartást se kapcsolattartást nem követelőket - maximálisan tisztelem ezért (kalap le előttük). Ez ennyi.

"Ez szerintem gerinctelenség."

Az bizony! Ettől függetlenül sem érzem fair-nek, amikor egy laza kapcsolatból - ahol egyikük sem akart gyereket - becsúszik egy terhesség, és anyu kész tények elé állítja aput, mert ő közben mégis megtartaná... akkor is, ha anyu elvi alapon utasítja el az abortuszt... Mert ugye, szép dolog, ha elveink vannak, és aszerint élünk, de akkor mindenki verje a sajátjával azt a bizonyos csalánt.

Tudom, megteheti, a jog mellette áll, csak szerintem ez ugyanolyan gerinctelenség...

Tapasztalatból írom: egész más elméletben beszélni arról, hogy "mi lesz, ha becsúszik a baba", és milyen az, amikor ott a kezemben a pozitív teszt...

Teljesen más előre gondolkodni, és más szembesülni azzal, hogy benne vagyok abban a helyzetben, amiről korábban elméletben beszélgettünk. Nagyon más! Ezért utólag azt mondom, hogy az előzetes gondolkodásra, megbeszélésre nem érdemes építeni, bármit is mond bármelyik fél... igenis joga van meggondolni magát éles helyzetben.

Szóval én egy férfi helyében sem építenék arra, hogy a nő majd elveteti, és egy nő helyében sem építenék arra, hogy a férfi vállalja a babát... (és fordítva sem). Mert akkor, ott, a pillanatnyi érzések fognak dönteni, amiket előre még nem lehet sejteni.

64-es,

természetesen egy nő maga dönt arról, hogy a bármilyen körülmények közt megfogant gyerekét megtartja-e. Szerintem ott a gond, hogy a saját döntése miatt a másik is szív, aki másként döntött volna.

Soha nem vállalnék gyereket egyedül. Szerintem egy gyereknek szerető családban a helye, ahol apja is van, nemcsak anyja.

De elfogadom, hogy vannak, akik másként gondolják. Hogy van olyan nő, aki vállal egyedül gyereket, mert neki fontos. Na de aki egyedül vállalja, vállalja egyedül.

#67, ez így van, ezzel tisztában vagyok... pont ezért kellene jogszabályilag biztosítani az egyenjogúságot az anyaság illetve az apaság vállalása - és nyilván nem az AB-ról döntés - között.

#68, nem derogál, rühellem... ettől még értelemszerűen mondhatja nyugodtan egy nő, hogy ő ragaszkodik hozzá - csak akkor nem lesz szex. Ennyi. Volt már ilyen is...

(mázli, hogy a párom ugyanúgy, nála sem pálya...:))

Nem tudom, hogy ebben mi a fennakadás, ha egyszer a nők egy része nyugodtan elutasíthatja ELVBŐL valamelyik eszközt (akár tabblettát, akár spirált) akkor miért ne utasíthatná el a férfi is - pont ugyanúgy elvből - mondjuk az óvszert.

Most van egyenjogúság - értelemszerűen a szexben is - vagy nincs???