Hogyan lehet elkerülni a felelősségre vonást?

"Szerintem nem kéne spermadonornak hívni az illetőt" - miért, egy ilyen helyzetben NEM AZ? Tudsz rá jobb, a helyzetét pontosabban leíró szót?

" ez esetben kész, el kell fogadni," - miért kellene, miért kell embereket eleve az önfeladásra, a saját maguknak ártásra biztatni? Pláne, hogy látható fekete-fehéren, hogy az esély közel sem nulla, lehet nem vesztesként is kikerülni a helyzetből.

És hát ja, a terhesség kihordásáról a nő dönt, és ez így van jól, szerintem is. (ezt egyedül az AB-ellenesek szokták vitatni...) Arról viszont, hogy a férfi ehhez hogy áll, arról meg a férfi. Persze nyilván egyszerűbb lenne, ha ennek meglenne a törvényi háttere is... de így, ex lex is működhet a dolog, mint a számokból látható.

Itt most összekeverednek azok az esetek, amikor a nő a férfi akarata ellenére szándékosan esik teherbe, és amikor mondjuk egy kapcsolatban (legyen az akár szexkapcsolat is), becsúszik a terhesség.

Te írod: az élvezet is közös, akkor legyen a felelősség is az!

Sok évvel ezelőtt volt egy kezdődő kapcsolatom, vagy nevezhetjük akár laza kapcsolatnak is: együtt jártunk bulizni, és persze szex is volt. Egy alkalommal kiszakadt a gumi. A pasi többet nem keresett, és ha én kerestem, nem vette fel a telefont. Ez a felelősség alóli TELJES kibújás. Mert nem tartottam volna meg a gyereket, ha becsúszik, de azt mondjuk elvártam volna, hogy az abortusz költségeihez járuljon hozzá, vagy legalább kommunikáljon velem. De nem, teljesen kivonta magát a helyzetből. Ez szerintem gerinctelenség.

#52, egyetértünk, amit leírtál, az egyértelműen gerinctelen dolog szerintem is. Ha a nőben van hajlandóság, hogy a férfit is bevonja a döntésbe, akkor az a minimum, hogy a férfi mellette áll, a dolog lelki és anyagi részében is.

Azokról beszéltem eddig, akik kihagyják a férfit a döntésből... és azon az alapon vagyok, hogy a jog, a felelősség és a kötelesség normál esetben együtt jár.

(tehát ezek hiánya is)

# 53: azért ebben az esetben sem KÖZÖS döntés született volna, csak történetesen egyeztek volna az érdekek.

Te azt írod: kihagyják a férfit a döntésből... szerintem ez sok esetben nem így van, mert a nő igyekszik megbeszélni, elmondja a saját álláspontját, meghallgatja a férfiét is. Ha nem a férfi számára elvárt döntés születik, akkor viszont azt gondolja: kihagyták...

Vannak fordított esetek is! Egyszer egy barátom barátnője kb. egy éves kapcsolatban terhes lett. A lány közölte, hogy elveteti, a fiú szerette volna megtartani. Megbeszélték, de a lány döntése érvényesült. A fiú pedig komolyan gondolta volna, az idő ezt igazolta, ugyanis valóban fiatalon (20 évesen) lett apuka és 3 gyermeke született azóta, imádja mindegyiket.

Ezzel azt próbálom érzékeltetni, hogy ha valóban NAGYON eltérőek az elképzelések, akkor nincs KÖZÖS nevező, hiába beszélik meg, valamelyik fél érdeke sérül. És mivel a nő kockáztat többet, ezért a jog a nő érdekét veszi figyelembe.

Ahogy már fentebb írtam: a nő esetében komoly egészségügyi és lelki tényezőkkel is számolni kell, az anyagiak MELLETT! Mert az anyagi terhek a nőt is terhelik, ha gyereket vállal. Korlátozottak a munkavállalási lehetőségei, a szabadsága, az ideje. Az apa által fizetendő gyerektartás ehhez képest nagyon-nagyon minimális!

Egyébként ha az emberiség történelmét vesszük alapul, akkor a férfiak fellélegezhetnek: régen ilyen esetben el is kellett volna venniük a nőt. A társadalom mindig a születendő gyermek érdekeit védte, ebben semmi újkeletű nincs.

Én tényleg sajnálom azokat a férfiakat, akik ilyen helyzetbe kerülnek, de a helyzet soha nem fekete, vagy fehér!

Egy férfi számára is van számtalan lehetőség, hogy úgy szexeljen, hogy ne legyen kockázat. Maszturbáljon, járjon prostihoz, húzzon gumit, tartson magánál esemény utáni tablettát... és mindig legyen a fejében az, hogy minden óvintézkedés ellenére van kb. 1% esélye a terhességnek. Ezért ne szexeljen fűvel-fával, csak olyannal, akiben megbízik, hogy váratlan helyzetben meg lehet vele beszélni, hogyan tovább. A szex a felnőtt eberek játéka, és a felnőtt embereknek felelősséget kell tudni vállalni a döntéseikért!

#54, ha jól rémlik, én kezdtem azzal a hozzászólásaimat ehhez a kérdéshez, hogy a dolog nem fekete és fehér... látom, ebben már nemigen van nézetkülönbség:)

"Ahogy már fentebb írtam: a nő esetében komoly egészségügyi és lelki tényezőkkel is számolni kell, az anyagiak MELLETT! Mert az anyagi terhek a nőt is terhelik, ha gyereket vállal. Korlátozottak a munkavállalási lehetőségei, a szabadsága, az ideje. Az apa által fizetendő gyerektartás ehhez képest nagyon-nagyon minimális! " - nem tudom, miből gondolod, hogy ebben a szituban egy férfi oldalán ne lennének ugyanúgy komoly lelki és egészségügyi tényezők az anyagiak mellett?

Tudod, abban is van igazságod, amikor a történelmi korokat emlegeted, csak hát ne felejtsük el, hogy abban az időben meg a férfinak volt sok más dologban elsőbbsége, szóval a dolgok kiegyenlítődtek. Na, ezzel szemben a mai korokat meg ugye az jellemzi, hogy a nők egyenjogúak akarnak lenni minden olyanban, amiben hátrányban vannak, de ragaszkodnak a privilégiumaikhoz az olyan dolgokban, amiben mindig is előnyben voltak. Márpedig ez igazságtalan, gerinctelen dolog, mert vagy legyen tényleg egyenjogúság MINDENBEN, vagy legyen az egyik nemnek több joga az egyik a másiknak a másik életterületen... nem? (ismerek én korrekt feministát is, elvárja, hogy mindenben tekintsék egyenjogúnak - azt se tűri, hogy előre engedjék az ajtónál:))

És igen, persze léteznek fordított esetek is. Csak egy valamit ugye szeretnek elfelejteni emberek - első sorban nők - ebben a témában, nevezetesen, hogy egy AB-nak LEHET hosszú távú következménye, lelki, fizikai... tényleg el egészen odáig, hogy néhány százaléka az érintetteknek még évtizedek alatt sem tud túllépni rajta. Na, ehhez képest a szülésnek meg nem lehet, hanem VAN, és az érintettek nem néhány, hanem közel 100%-a nem tud túllépni rajta évtizedek múltán se - hozzátéve, hogy itt nem 2, hanem 3 - néha több - érintett van évtizedek múlva is.

Ugye?

A másik, hogy a nő, ha elmegy AB-ra, utána el tudja érni, hogy törődjenek vele - normális esetben ez alapértelmezett is. Egy férfi, ha a nyakába varrnak egy gyereket, el tudja érni, hogy együtt érezzenek vele, segítsenek neki? Egy frászt, mindenki a terhes nővel meg a babával lesz elfoglalva, a férfi meg oldja meg, dolgozza fel, ahogy akarja vagy tudja - ha felköti magát, az se tragédia ugye, a babának akkor is jár az árvaellátás...és ugye "a baba az első"...

Na, erről ennyit.

Tudod, ez tipikusan az a téma, ahol férfiként minél tisztességesebb ember vagy, annál inkább rá fogsz szúrni, annál inkább leszel balek és áldozat, és minél aljasabb, annál jobban fogsz járni. Ez a realitás a való világban.

No akkor vegyük már végig, milyen terhek hárulnak egy nőre, és mik egy férfira... akár abortusz, akár gyerekvállalás esetén...

Abortusz esetén:

Férfi:

-Maximum néhány tíz ezer forintos költség (ha fizeti)

Nő:

-Tanácsadásra kell mennie, végighallgatni, hogy milyen egy lelketlen gyilkos

-Idegőrlő várakozás, miközben már növekszik a hasában a gyerek, terhességi tüneteket okoz, megváltozik a hormonháztartás (sokszor már koraterhesen végleges testi változások következnek be)

-Méhszájtágítás, ami a fájdalom vonatkozásában felér a vajúdás fájdalmával

-Egy altatásos műtét (az altatásnak is van kockázata... ha érzékeny a nő, vagy emberi mulasztás történik - haltak már meg így nők!)

-Műtéti kockázatok (akár műtét közben, akár utána, a fertőzésveszély miatt bekövetkezhetnek visszafordíthatatlan folyamatok)

-Sok kórházban az abortuszon áteső nőkkel úgy bánik az eü-személyzet, mint a sorozatgyilkosokkal, plusz lelki terhet rakva rájuk

-A későbbi terhességekre, gyermekvállalásra az abortusz hatással van (pl. még évtizedekkel később is okozhat vetélést) - a férfi termékenységére pedig semmilyen következménnyel nem jár.

No és akkor nézzük, hogy mik a következmények, ha a nő úgy dönt, vállalja a gyereket...

Férfi:

-Havi x összegű gyerektartás

-Ha részt vállal a gyermeknevelésben, kapcsolattartásban, akkor az idő, energia, amit a gyermekére fordít (önkéntes)

Nő:

-A terhesség, szülés minden egészségügyi kockázata, kellemetlensége, fájdalma (beleértve a különböző esetlegesen felmerülő problémákat)

-A szülést követő években a nőnek gyakorlatilag nincs saját élete, ideje önmagára

-Munkavállalási, tanulási lehetősége jópár évre nagyon korlátozottak

-Egy új párkapcsolat esélye jelentősen csökken

-A gyermekkel kapcsolatos anyagi terhek jelentős részét ő fedezi

A fenti tényezőkből a férfi mind kimarad, mind az abortusz, mind a gyermekvállalás esetében! Tehát lehet sírni, hogy az apára mekkora terhet ró a terhesség, a nőre mindig sokkal nagyobb teher hárul, bárhogy is dönt.

Kedves #58, igen, kb ezt nevezem egyoldalú szemléletnek, ami ma sajnos meglehetősen általános.

Na ezzel szemben:

A nő nyugodtan elvárhatja, hogy a férfi is elmenjen vele, hisz a férfi elemi érdeke a tanácsadó megrendszabályozása, ha túlpörög a tanács adásán felül, és elvár meg ítélkezik. (szóval, ha a férfinek van egy csepp esze, eleve így kalkulál)

Amit ez alatt felsoroltál a hormonszintekről, tágításról, EÜ dolgokról, abból ugye egy sincs ami a terhesség kihordása és szülés esetén ne lenne még sokkal fokozottabban igaz, el odáig, hogy a szülési anyai halálozás kb négyszerese-ötszöröse az abortusz-halálozásnak. Tehát, ha így vesszük a férfi ilyenkor pont, hogy védi a nő egészségét az AB forszírozásával.

Lelki síkon meg, miért, gondolod, hogy ettől a témától a férfi nem kerülhet ellentétbe a saját vagy a szülői családjával, nem lehet kitéve lelki terrornak, zsarolásnak, nem érinti a lelki egészségét, nőkhöz való viszonyát, szexualitását a dolog? Vagy szerinted ez nem függ össze a termékenységgel, hiába eredményez értelemszerűen kevesebb utódot?

Miből gondolod azt, hogy nem kerülhet ettől olyan egzisztenciális helyzetbe, ami az életkilátásaira is kihat akár? Miből gondolod, hogy nem fogja akadályozni a párkeresését és családalapítását a "20%-os férfi" dolog, nem elégszer írták le nők, hogy ők gyerekes férfival soha?

Miből gondolod, hogy a munkavállalási, tanulási, pályaválasztási lehetőségeit egy férfinak nem érinti a gyermektartás biztos előteremtésének terhe?

(az meg tévedés, hogy a kapcsolattartás csak jog - régóta kötelesség...)

Miből gondolod, hogy egy férfinak lelkileg könnyű, ha elvész az élete célja és értelme?

(mondom, tudok olyat, ahol a férfi nemes egyszerűséggel felkötötte magát.... ennyire volt könnyű neki az akarata ellenére rákényszerített apaság.)

Tudod, én - férfiként - soha sem gondoltam azt, hogy a nőknek ezek egyszerű helyzetek... akkor a nők miért gondolják azt, hogy a férfiak számára azok?

ÜdV