Hogyan lehet elkerülni a felelősségre vonást?

#30, itt most ugye az az állapot van tárgyalás alatt, amikor az egyik felnőttet nem hagyták felelősséggel dönteni a saját életéről, hanem belekényszerítették egy helyzetbe.

Erre írtam - és gondolom úgy - hogy abban viszont NINCS felelőssége.

"Bármennyire is kész helyzet elé van állítva a férfi: a saját gyermekéről van szó! És aki a saját gyermekével szemben a saját érdekeit helyezi előtérbe, és mindenáron igyekszik kibújni a felelősség alól, az nem tudom, hogyan tud elszámolni a lelkiismeretével..."

Szép dolog ez a lelkiismeret, meg saját gyereke, meg felelősség, de azért - lássuk be - nem életszerű.

A spermadonornak is elvileg elég sok saját gyereke szaladgálhat a világban, mégsem fogja magáénak érezni őket.

Nézd, én totálisan nőpárti vagyok, és mélységesen felháborít az, amikor egy férfi kilép egy kapcsolatból, és az a legnagyobb problemája, hogy minél kevesebbet fizessen az ebből született gyerekei ellátására.

De ez az eset nem az az eset.

Egy gyerekhez két ember együttes akarata kell, és ez az akarat nem arra vonatkozik, hogy dugunk egy jót, hanem arra, hogy gyereket akarunk, és fel akarjuk nevelni.

Ha az egyik nem társ ebben, akkor valahogy nem etikus rákényszeríteni.

Én, mint nő, eldönthetem, hogy megtartom-e a laza kapcsolatból, vagy egyéjszakás kalandból becsúszott gyereket. A másik fél nem. De akkor legyen az én felelősségem.

Van egy ismerősöm, aki így szült ikreket. Azt mondta, neki nem kell semmi, csak a gyerek. Aztán egy idő után csak beperelte az apát tartásdíjért. Megnyerte. Most azért perel, hogy apu látogassa is őket. Kiváncsian várom, hogy mikor indít pert, hogy apu szeresse is a nemkívánt gyerekeit.

Ilyenkor csak eszembe jut, hogy az asszonyok sem örülnek annak, ha valaki rájuk akarja kényszeríteni, hogy gyerekük legyen, ha ők nem akarják.

# 31: Nem ennyire fekete, vagy fehér a dolog, hiszen az apának az adott körülmények között is van választási lehetősége, bár korlátozott. Például dönthet arról, hogy tartja-e a kapcsolatot a gyermekével, vagy sem.

A gyermeknek viszont nincs joga dönteni, sem arról, hogy meg akar-e születni, sem arról, hogy a szüleivel milyen a kapcsolata, ő teljesen ki van szolgáltatva a szülők döntésének.

Ismerek olyat, aki hasonló helyzetben, az anya kizárólagos döntése alapján született meg. Nem ő akarta... az apja egy darabig tartotta vele a kapcsolatot, utána teljesen megszakadt köztük minden kapcsolattartás. Az anyának esze ágában sem volt újraházasodni, helyette egy nagyon torz kapcsolatot alakított ki a gyermekével, folyamatos függőségben tartva. Szerencsétlen sose tudott felnőni, totál személyiségzavaros lett. Ebben az esetben az apa igenis javíthatott volna valamelyest a helyzeten, ha már a saját gyerekéről van szó... ha akarta, hogy megszülessen, ha nem. Az viszont egészen biztos, hogy a gyerek nem ilyen életet szeretett volna magának... de neki nem volt semmilyen beleszólási lehetősége.

Kérdező...bárhogy csűröd, csavarod a fennkölt szavaidat, a helyzet nem változik.

Hogy a te szavaiddal éljek.. ha nem akarod, hogy a hímivarsejtedet kihordja valaki, akkor ne add oda senkinek. (= ne dugj) Ha mégis, akkor meg vállald a kockázatot, hogy a kis virgonc fickó megszökik és kicsúszik az irányításod alól. Kész.

Tök mindegy miképp fogalmazol.

Ha nem akarod, hogy gyereked legyen, akkor ne dugj, vagy védekezz, remélve, hogy nem tartozol bele a statisztikai hibakörbe.

Kérdező:

Képzelj el egy olyan világot, ahol a férfi dönthet arról, hogy a nő megszülje-e a gyerekét, vagy sem. Ez esetben a nő teste feletti önrendelkezési joga sérülne súlyosan, hiszen egy műtéten kell átesnie, amit ő nem akar. Ráadásul ez a műtét kockázatokkal jár, lehetnek akár életveszélyes szövődményei (nem kitaláció, valóban így van!), vagy akár az egész további életére, várandósságaira kihatással lehet. Az abortusz miatt lehet később méhen kívüli terhessége, vetélései, vagy akár teljesen meddővé is válhat. Ezért ki vállalja a kockázatot? Mert picivel más következmény, mint havi x összeget fizetni...

Akkor a jognak erről is rendelkezni kell, tehát ha a férfi követelésére kell befejezni a terhességet, és abból visszafordíthatatlan egészségügyi következmények fakadnak, akkor a férfi vállalja a kockázatot?

De tegyük fel, hogy abba nincs beleszólása, hogy a nő megtartsa a gyereket, csak abba, hogy anyagilag vállalja-e a következményeket... szerinted hány, korábban lelkes apajelölt gondolná meg magát menet közben? Innentől minden épeszű nő csak úgy feküdne le bárkivel, hogy előtte aláírat egy olyan nyilatkozatot, hogy az esetlegesen bekövetkező terhesség esetén a pasi vállalja a kockázatot és a felelősséget! A pasik meg - kellőképpen beindulva - szépen aláírnák. Mert ha képesek lennének gondolkodni erekció közben, akkor felelősen védekezni is képesek lennének, és nem lenne miről beszélni...

Kérdező, a felvetéseid akkor lennének valósak, ha a férfi

- nem ismerné a biológiát, nem tudná, hogy a szex következménye a gyerek

- nem ismerné a törvényeket, előre nem tudhatná, mi a következménye annak, ha a nő teherbe esik.

Mivel mindkettő kizárt, így ezek ismeretével vág bele hímivarsejtjei szélnek eresztésébe, mintegy ráutaló magatartásával vállalva minden előforduló következményt. A jogban ugyanis létezik az a fogalom - ha már állandóan a joggal vagdalkozol -, hogy ráutaló magatartás, és ha már filozofálunk a kérdéskörön, a szexuális aktus maga feltételezi a következmények vállalását is.

Ennyi, akármit is próbálsz belemagyarázni. Amennyiben két felnőtt ember közös döntése az aktus, úgy ők az abban való részvételükkel vállalják a terhesség kockázatát, és vele együtt az összes következményt. Ezek ellen nem akkor kell intézkedni, amikor a nő már terhes, hanem előtte. A férfi hatalma addig tart a spermája fölött, amíg a farkában van, utána rábízta magát a természet rulettjére, valamint a hatályos magyar jogszabályokra. Törődj bele, mást úgyse tehetsz... ;)

Itt nem a "méhük embrionális tartalmáról" van szó, hanem sok esetben súlyos erkölcsi, etikai, világnézeti kérdésekről, valamint a nő egészségéről!

Elmesélek valamit... én egy tervezett terhességgel, házasságban spontán elvetéltem. Műszeres befejezést kellett végezni, ami technikailag ugyanaz, mint az abortusz. Ilyenkor ugye a méhszáj nyitott, a méhfal pedig egy nyílt sebfelület. A fertőzések melegágya... Nos, én kaptam is egy súlyos fertőzést a műtét után, ami felett az orvosok tanácstalanul álltak, két komoly műtétem volt, hetekre munkaképtelenné váltam, drasztikus fájdalomcsillapítókon és antibiotikumokon éltem (a fertőzés az egész szervezetemben elterjedt, az ízületeimre is ráment, járni sem tudtam). Az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy termékeny maradok-e, megmarad-e a méhem, petefészkem. Szerencsére "csak" az egyik petevezetékem kellett kivenni.

Ez bármelyik nővel megeshet, ugyanis a fertőzés bizonyítottan a küret utáni állapotból eredt.

Szóval ami neked csak egy embrionális tartalom, kvázi darab-darab, az a nő számára súlyos egészségügyi kockázatok árán távolítható el, a lelki megterhelésről nem is beszélve.

Szóval amikor te egy legyintéssel elintéznéd az abortuszt, akkor arra is gondolj, hogy mit tennél, ha adott estben egy nő élete, vagy életreszóló gyermektelensége száradna a lelkeden, csak mert te élvezni akartál egy jót, felelősség nélkül...