Ti mit tennétek? Megtartanátok?
Hormonális problémáim vannak amire az endokrinológus azt mondta csak lombik bébim lehet. Beletörődtem, abba is, hogy párom 32 évesen sajnos még éretlen, hogy neki vágjunk. Most 5 hetes terhes vagyok úgy, hogy mindig védekeztünk és csak egyszer hibáztunk. De én nem aggódtam, hogy terhes leszek, hisz a doki szerint meddő vagyok. Én csodának fogtam fel a két csíkos tesztet. Remegtem, szomorú és boldog voltam egyszerre. Sajnos a párom nem örvendezett neki, azt mondta kell még legalább 1 év, mire összeszedi magát anyagilag. Mindenáron el akarja vetetni és nekem a szívem szakad meg. Olyan könnyen és gyorsan nemet mondott. Félek, ha megtartanám rámenne a kapcsolatunk, de attól is félek, ha elvetetem egy életre megbánom. Párom már megrendelte az abortusztablettát... Utolsó reményem az ultrahang, remélem ha meghallja a kicsi szívverését, felfogja mit akar tőlem kérni.
30N
Kérdező, attól függ, hogy te is úgy gondolkodsz a párodról, hogy "Nem csak azért, mert másik férfi bármikor jöhet az életemben, ez a gyerek viszont már nem," - szóval csereszavatos szerszámként, akinek az a fő feladata, hogy téged anyává tegyen - , avagy tényleg a párodként, aki a legfontosabb az életedben.
Ha az utóbbi, akkor megpróbálod meggyőzni a saját nézőpontodról, de ha mégse sikerül, nem döntesz semmiképp a határozott szándéka ellenére.
én megtartanám mivel
- te szeretnél
- ez kb. csoda
- ha elveteted, ki tudja lesz e még csoda
- párod ha most nincs kész, 1 év múlva se lesz, 32 éves éretlenként utalsz rá. 33 évesként talán felnő??
nem vagyok ab ellenes, de korban megfelelő vagy, kb meddőként sikerült.
a párodtól szabadulj meg! mert hidd el ha most elveteted és utána nem sikerül a baba, meg fogod gyűlülni és ígyis úgyis vége a kapcsolatnak!
1. Nem tudom, honnan vetted, hogy hormonokat nem tudnak kimutatni vérvétellel. A hormonok a véredben is ott vannak, ezért ne legyél olyan butuska, hogy azt hiszed, nem bukhatsz le egy vérvizsgálattal.
2. 1000000000%, hogy nem fog átjönni a vámon a gyógyszer. Tehát előre megmondom neked, hogy nem fogod bevenni. A másik az, ha kiderül, hogy valami illegálisat akartatok becsempészni az országba, még börtönbe is kerülhettek. Szép kilátások, ugye?
3. Az előzőből adódik a következő gond: addig-addig vársz a gyógyszerre és olvasgatsz interneten baromságokat, hogy le fogsz csúszni az abortuszról, ha mégis úgy döntenél.
4. Magyar abortusz vonalon ilyet biztos nem mondtak neked. Nem lehet esetleg, hogy a párod beszélt csak velük és ő hazudta neked, hogy ezt mondták? Szerintem így történt...Ha nem, akkor vagy hazudsz, vagy félreértettek valamit, de nagyon.
5. Külföldön sem az otthonilag bevehető tabletták a legálisak. Ott is úgy zajlik a dolog, hogy kórházba kell vonulnia a nőnek és orvosi felügyelet mellett alkalmazzák a pirulákat. Ne élj álomvilágban, hogy ott csak egy bogyót bekapnak és kész az egész...
6. Meg van az oka, hogy sok államban nem legális a tabletta. Ugyanis az esetek olyan 90%-ban ugyanúgy kaparni kell utána.
A kérdésre pedig a válasz: Megtartanám. Nem védekeztetek, ezzel vállaltátok a felelősséget, magyarán nincs miről beszélni. Az anyagiak: A párodnak így is úgy is fizetnie kell majd. Ha nem maradtok együtt, akkor tartásdíjjal tartozik majd neked, amit bíróság ítél meg.
# 81
"Kérdező, attól függ, hogy te is úgy gondolkodsz a párodról, hogy "Nem csak azért, mert másik férfi bármikor jöhet az életemben, ez a gyerek viszont már nem," - szóval csereszavatos szerszámként, akinek az a fő feladata, hogy téged anyává tegyen - , avagy tényleg a párodként, aki a legfontosabb az életedben."
Mivel én írtam le azt a mondatot, aminek az elejére reagáltál, gondoltam, leírom, hogy a páromról egyáltalán nem így gondolkozom. (Nem véletlenül szerepelt a mondat vége, meg az előző feltételes módban.)
De ha nem olyan férfi lenne mellettem, amilyen, hanem egy olyan, aki a kérdező által leírt előzmények után és körülmények ellenére is "mindenáron el akarja vetetni" a közös gyerekünket, akkor naivnak tartanám saját magamat, ha én abban hitben ringatnám magamat, hogy ő úgy tekint rám, mint a "párja, aki a legfontosabb az életében", és ezt sem tudnám a döntésemnél figyelmen kívül hagyni.
Mondjuk én a saját részemről minden kapcsolatomban úgy tartottam tisztességesnek, hogy amikor a kérdés időszerűvé vált, akkor mindig őszintén tisztáztam a párommal, hogy ha a felelősségteljes védekezés ellenére megfoganna egy babánk - mivel 100 %-osan megbízható fogamzásgátlás nem létezik - akkor én megszülném, elfogadva és tiszteletben tartva, hogy az ő döntése, hogy mellettem marad-e, vagy egyedül nevelem fel.
Nekem mondjuk volt annyi szerencsém, hogy mind a három férfi azt mondta, hogy eleve eszébe nem jutna, hogy ne szülessen meg, ők is így akarnák, ha az élet úgy hozza, azon meg gyakorlatilag kiakadtak, hogy egyáltalán hogy merül fel bennem a gondolat, hogy egy ilyen élethelyzetben magamra hagynának.
Többek között pont ezért nem tekintettem egyikükre sem "csereszabatos szerszámként", ahogy fogalmaztál.
A kérdezőt meg szerintem senki ne vádolhatja azzal, hogy úgy tekintene a párjára, "mint akinek az a fő feladata, hogy őt anyává tegye", tekintve hogy egyrészt 7 éve kitart mellette úgy a gyermekvállalást komolyan befolyásoló egészségi állapota ellenére, hogy a férfi 32 évesen még nem áll készen az apaságra, másrészt amikor a férfi "könnyen és gyorsan nemet mondott" egy olyan gyerekre, akit sokan mások a élet ajándékának tartanának tekintve az orvosi diagnózist, neki meg a "szíve szakad meg", a dolgok jelenlegi állását tekintve nekem nem úgy tűnik, hogy afelé a döntést felé hajlana, amit a saját érzései és érdekei diktálnának.
"Félek, ha megtartanám rámenne a kapcsolatunk"
Ha elveteted, arra is könnyen rámehet, csak más okból.
# 86
Egy gyermeket nem akaró férfinek nem egy természetes úton kis eséllyel, vagy soha nem fogamzóképes nő a megfelelő társa, aki vágyik gyerekre, és tehet is azért orvosi segítséget igénybe véve, hogy ez sikerüljön, hanem egy olyan nő, aki szintén nem akar gyereket.
"... vagy a férfi tartott ki a nő mellett 7 évig a betegsége ellenére..."
Nem tudjuk, hogy ez mikor derült ki, másrészt egy olyan férfi, aki valóban akar gyereket, és a jelenlegi párjától akarja, nem 5, 10, vagy akár 15 év múlva esetleg mástól, az szerintem nem úgy reagálna ebben a helyzetben, ahogy ő, de ez az én szubjektív véleményem, illetve a környezetemben látott esetekből levont következtetésem, de más nyilván láthatja teljesen máshogy, és lehet neki igaza.
"Félek, ha megtartanám rámenne a kapcsolatunk"
"Ha elveteted, arra is könnyen rámehet, csak más okból."
Tökéletesen igaz, előfordul olyan is, hogy egy AB-ra megy rá a kapcsolat, meg az is, hogy egy nem közösen vállalt gyerekre. A kettő közötti lényegi különbség kb annyi, hogy az első eset az egy korrekt helyzet, a pár levonja a tanulságot, hogy együtt nem megy, egyik jobbra el, a másik balra el... nincs egymással szemben semmiféle adósságuk, követelésük se anyagiban, sem lelkiekben.
A másik esetben a férfi sima vesztes lesz, aki választhat a számára rossz meg a rosszabb lehetőség között, mert ha így, ha úgy, rossz esetben egy életre nem tud kimászni az általa soha sem vállalt, és legfeljebb a háta közepére kívánt kötelességekből. A nő meg nyertes, mert minden helyzetben végül is elérte azt, ami neki fontos volt, és még ő tarthatja a kezét is... ez így minden, csak nem tisztességes.
a pasi abban a percben vállalta a felelősséget, hogy nem húzott óvszert védekezés céljából! így belement, hogy ha becsúszik mégis egy baba, akkor válllaja felelősséget!
ha 100%ra nem akart volna, akkor felhúzza az óvszert, mert mi van ha mégis besikerül! és igen egyszer nem védekeztek, de ezzel ő is vállalta, hogy lehet belőle gyerek!
de látszik, hogy ő nem akar gyereket, csak kifogásokat keres és sehogy sem fog veled maradni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!