Ti mit tennétek? Megtartanátok?

"De tudod mit, nekem is megvan a saját szövegem, valósághoz kicsit közelibb, miszerint az alkalmazott fogamzásgátlás (vagy annak elmaradása épp) a pár közös döntése és közös felelőssége mindenkor, az erőszak esetét leszámítva persze..."

"ha ennek ellenére (vagy épp hiányában) mégis bekövetkezik a terhesség, na arra találták ki az ebbe a fórum-részben ontopic eljárást, a terhesség megszakítását"

Ez igaz, közös felelősségük a fogamzásgátlás, és létezik az abortusz, mint igénybe vehető lehetőség, csak azt próbáld logikusan végiggondolni légy szíves, hogy ha egy férfi és egy nő abban a tudatban él szexuális életet, hogy abból szándékuk ellenére gyerek foganhat, és ha ez megtörténik, kettőjük elképzelése nem egyezik a közös magzatuk sorsáról, akkor ez tipikusan nem az a a helyzet az életben, ahol van kompromisszumos megoldás valahol félúton, mert egy magzatot nem lehet félig kihordani és megszülni, félig pedig abortálni.

Egyszerű biológiai tény, hogy mind egy terhességgel és szüléssel, mint egy abortusszal a nő kénytelen vállalni a vele járó összes egészségügyi kockázatot, esetleges szövődményeket és következményeiket, egy abortusz esetén pedig ezen felül annak lelki következményeit egy életen keresztül, és végső soron a döntés morális felelősségét. Egy férfi akkor sem tudná átvállalni mindezeket tőle, ha akarná.

Én értem, hogy te férfi létedre egy férfi szemszögéből tudod nézni ezt az élethelyzetet, az ő érdekeit tudod képviselni ebben a kérdésben, és nem tudsz sem egy nő fejével gondolkozni, sem egy várandós nő érzéseivel érezni, de a fentiek figyelembevételével tudsz - az érzelmeket félretéve, szigorúan a racionalitás talaján maradva - akár EGYETLEN érvet is mondani arra, hogy ha kettőjük leendő közös gyerekét egyikük életben tartaná, a másik nem, köztes megoldás pedig könnyen belátható okokból nincs, akkor miért az lenne az igazságos és jogos, ha a férfi akarata érvényesülne ebben a kérdésben a nőével szemben, nem pedig fordítva?

Mikor egy nő egy férfival közösen, tudatosan gyermeket vállal, akkor is tisztában van vele, hogy mire vállalkozik, és hogy bármikor alakulhat úgy az élete, hogy a férfi elhagyja, és kénytelen lesz egyedül felnevelni azt a gyereket/azokat a gyerekeket, akit/akiket a férfi is akart, nem véletlenül tanácsolják sokan a nőknek, hogy annyi gyereket szüljenek, amennyit egyedül is fel tudnak nevelni, ha úgy hozza az élet, az a férfi pedig, akinek ez erkölcsileg, emberileg belefér, megúszhatja annyival, hogy gyerekenként a nettó fizetése 20 %-ával hozzájárul a saját, valahai tudatos döntéséből világra jött fia vagy lánya felneveléséhez, és ezen felül semmi szerepet nem vállal az életükben, még a kapcsolattartásra sem kötelezhető, a nő majd megoldja hosszú éveken keresztül 7/24-ben hogy gondoskodik a közös gyerekükről/gyerekeikről, amennyiben nem akar, vagy nincsen szíve lemondani róluk.

Ha igazságos és tárgyilagos akarok lenni, akkor fontos hozzátenni, hogy ez előfordulhat fordítva, látunk is rá példákat, de nagyon nem az a jellemző.

Kedves #101, igaz, férfiként a férfi-oldalt ismerem:) Azt természetesen tudom, hogy senki sem lehet félig terhes, meg félig abortálni sem lehet, sőt azzal is a legmesszemenőbbekig egyetértek, hogy a nő méhe felett a nő diszponál. Csak tudod, ha már a nőnek döntési joga van a saját méhe felett, akkor a férfinak is legyen a saját élete-pénztárcája felett, ezt gondolom. Én biztosan nem akarom, hogy egy nőt az akarata ellenére akár szülésre, akár abortuszra lehessen kényszeríteni, de a férfit se lehessen az akarata ellenére apává tenni... (már jogi és erkölcsi szempontból).

A "női logika" meg bocs, de számomra kb annyira érthető a jelek szerint, mint a huszonhetedfokú egyenlet = semennyire. Igazán segíthetnél picit megértenem mondjuk azt, hogy ebben a kérdésben mire volt jó az, hogy a t. "anyucik" addig provokálták a Kérdezők, amíg pontos koordinátákat adott az ilyenkor alkalmazható megoldáshoz és levezette, miért nem lebukás-veszélyes, és addig provokáltak engem is, amíg ki nem fejtettem, hogy még peches esetben is 2 évet ülni évi 5 mio-val számolva az elmaradó 20 évnyi tartásdíjat (cc 10 mio) nem is olyan rossz üzlet - ha tetszel érteni... aztán ez a levezetést, amit én direkt magánba küldtem, még ki is rakták ide... javaslom, hogy ezt akkor valamelyik anyuci írja le egy hozzászólásban összerakva, hogy diszkriminatív módon ne csak IQ 80 feletti férfiaknak legyen érthető a "sto gyelaty":)))

És persze mindezt a "Gyönyörű hozzáállás, remélem nem szeretnél utodokat! " - felütéssel... mintha akadémiai doktorátust okozna az a felismerés, hogy AZ gondolkodik abortuszban, AKI nem akar utódokat... aki akar, az babaszobában és terhes-vitaminban gondolkodik...

Vagy itt ez az újabb, másik kérdés, ahol 18/L válaszadó kifejti, hogy ő akár párkapcsolatban, akár alkalmiban "vállalná a felelősséget", na, erőszak esetén viszont AB... logikus nem, tisztességes pasinak életfogyt - ha akarja, ha nem - az erőszaktevő meg még ha lebukik is megússza jóval olcsóbban...

Segítsééééég, baromira nem értem az "anyatípusú" nők egy jó részét...

" ha már a

nőnek döntési joga van a saját méhe

felett, akkor a férfinak is legyen a

saját élete-pénztárcája felett"

Nem kotelezo védekezés nélkul szexelni. Szoval volt joga dönteni.

Kedves 102-es!

Ezt te írtad: "Én biztosan nem akarom, hogy egy nőt az akarata ellenére akár szülésre, akár abortuszra lehessen kényszeríteni, de a férfit se lehessen az akarata ellenére apává tenni..."

Pontosan azt magyarázták neked, hogy ez a kettő együtt nem megy. Nem akarod megtartani a gyereket, a nőd viszont ragaszkodik hozzá. Vagy abortuszra kényszeríted, vagy akaratod ellenére apává válsz. Mindkettőtöknek nem lehet igaza.

Egy párkapcsolat akkor jó, ha van vészterv. Tehát mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne legyen baba, de jó előre megbeszéljük, mi a teendő, ha mégis becsúszik.

Amúgy van olyan helyzet, amikor azt mondom, hogy a férfi részéről lenne túl nagy áldozat vállalni a gyereket, és van olyan, amikor ezt másodlagosnak érzem.

A Kérdező esetében nem vetetném el a babát. Egyrészt mert rossz szöveg ez a majd 1 év múlva már megengedhetjük magunknak, másrészt esélyes, hogy ez az egyetlen sansza van.

Zárójelben jegyzem meg, hogy az olyan típusú pasinak, mint te azt javasolnám, hogy köttesse el magát, miután lefagyasztatott némi anyagot, hátha jó lesz valamire alapon.

Kedves #107 "Vagy abortuszra kényszeríted, vagy akaratod ellenére apává válsz. Mindkettőtöknek nem lehet igaza." - dehogynem, hisz odaírtam, hogy "jogilag és erkölcsileg"... kb 1 db paragrafus kérdése lenne deklarálni, hogy ha a férfi nem tud a terhességről, avagy tud, de a 12. hétig nyilatkozik, hogy "nála ez súlyos válsághelyzet":) akkor a gyereket képzelt apára kell anyakönyvezni, és a férfinak se joga, se kötelezettsége nem képződik a gyerekkel szemben. Kb ennyi. A nőnek meg esetleg adni még 2 hetet, hogy ennek tükrében dönthessen, egyedül vállalja-e... ennyi.

"Egy párkapcsolat akkor jó, ha van vészterv. Tehát mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne legyen baba, de jó előre megbeszéljük, mi a teendő, ha mégis becsúszik. " - ebben 100%-osan egyetértek.

"Egyrészt mert rossz szöveg ez a majd 1 év múlva már megengedhetjük magunknak, " - nem feltétlenül, csak ez a szál nem lett kitárgyalva, mert egyesek elkezdtek a tablettán szörnyülködni:) Ha pl. most indít be egy vállalkozást, az tipikusan olyan, hogy most kell belerakni, hogy később kivenni lehessen... most gondolj bele, mondjuk én szervezném a vállalkozásom, azért, hogy majd 1-2 év múlva lehessen gyerekvállalásban gondolkodni, benne vagyok a legnehezebbjében, és erre a párom bejelenti, hogy "anyának érzem magam"... erre szerinted hogy lehet reagálni? (magamat ismerve én úgy reagálnék, hogy akkor beülnék egy csendes sarokba, és hagynék a fenébe mindent... ugyanis egy gyerekre nem etikus pár hetes embrió korában baromi adósságot terhelni, amikor ugye szava se volt benne, és ki a fenétől kapnám valamikor is vissza, hogy a balsors folytán 10x annyi energiát kell beletennem, mint ha szépen egymást követően megy le előbb a vállalkozás talpra állítása, és utána a gyerekvállalás-terhesség... de lehet, hogy fölkötném magam.... ki tudja...

"az olyan típusú pasinak, mint te azt javasolnám, hogy köttesse el magát, miután lefagyasztatott némi anyagot, hátha jó lesz valamire alapon" - ezzel ugye megint két baj van, ha ezt nem közli a párjával, akkor egy gerinctelen gazember, ha meg közli, ezzel rontja a saját párkapcsolati esélyeit...hát akkor már nem jobb, ha olyan nővel kezd, akinek biztosan előrébb való a párja-párkapcsolata, mint egy biológiai véletlen, amit teherbe esésnek hívnak? :)