Első babátokra vágyakoztok, de mind hiába?

Ejj, lányok!

Mi van itt??? Nem szabad összetörni. Illetve szabad, de feladni SOHA!!!! Kell is sírni a wc deszka fölött, hogy az ember megszabaduljon az egész havi feszkótól, de aztán fel kell egyenesedni, bele kell nézni a tükörbe és megfogadni magatoknak, hogy mentek tovább, akármilyen rohadt nehéz és idegőrlő.

"Könnyen" beszélek, mert már volt egy terhességem, de az a baba mégsem akart világra jönni, inkább idő előtt elhagyott minket. Azóta ez még csak a 2. hónapnyi próbálkozásunk, DE!!!! én is sírtam már budiléc mellett (korábban, még a vetélés előtti időszak próbálkozásai során). Aztán megadatott, de mégsem. Nem szabad csüggedni! Most ismét várom a csodát és azt, hogy ez a hónap végre sikeres lesz megint. Ha mégsem lesz az, majd sírok egy hatalmasat, lehet, hogy még üvöltök is egyet, de megrázom magam, egy pillantást vetek a pozitív tesztjeimre, még egy kicsit bőgök és megint csak megfogadom, hogy előre-előre-előre, más különben tényleg soha sem lesz babám újra.

Láááányok! Tessék erőt venni magatokon! Ugyanolyan értékes és fantasztikus nők vagytok. Erősek, bátrak és kitartóak. Nem szabad lankadni és elveszíteni minden fényeteket!!!!!

Hajrá!!!

Sziasztok Kedves Lányok,Asszonyok !

Elolvastam a történeteiteket és borzasztóan megható,hogy mi nők mennyire vágyunk arra a CSODÁRA.

Bár nekem van egy 21 éves 190 cm-es CSODÁM,mégis tökéletesen átérzem a helyzeteteket.Ez magyarázatra szorul,de igen egyszerű a válasz.Tavaly ismertem meg életem szerelmét,akire mindíg vártam,akivel teljes az életem,akivel a rossz is jó,aki elfogad szőröstől-bőröstül,gyerekestül.Viszont neki nincs CSODÁJA,én pedig már nem tudom neki megadni mert elmúltam 43 éves...Ő 46.Soha semmire nem vágytam ennyire(a fiamon kívül,de vele fél év alatt várandós lettem 21! évesen),mint a párommal együtt örülni a közös gyermekünknek.Az első együttléttől kezve nem védekezünk,ennek már egy éve.Reménykedtem,hátha.... De nem vagyok esztelen és felelőtlen sem... Mi már nem tudunk hosszú hónapokig,évekig tartó vizsgálatokba fogni,már nincs időnk.Ez a felismerés pedig iszonyúan fájdalmas.Egyszerűen öreg vagyok egy babához,pedig annyira szeretném,hogy elmondani sem tudom... De ezt nektek nem is kell,hiszen ti is ezt érzitek.

Lányok!!!!Fiatalok vagytok még mindnyájan,ne adjátok fel,vessetek be minden praktikát,tudományt,mindent a cél érdekében.Én már tizenévesen is úgy gondoltam,ha valamiért nem lehet gyermekem ,örökbefogadok.Tudom,vacakul hangzik,de ez is egy esély a boldogságra!!!!

Persze lehet ti is megbotránkoztok,hogy ennyi idősen babát szerettünk volna(ahogy a környezetünkben sokakanak kikerekedett a szeme,ezért titkoltuk is).Ne haragudjatoh,hogy traktáltalak benneteket,de jólesett nagyon... Rengeteg erőt,kitartást,és persze ami nagyon fontos! :))),kellemes,csodálatos babagyártós pillanatokat kívánok Nektek!

Zsu