21 éves vagyok, teljesen egyedül semmi támogatással szerintetek megtartsam a babát?

A vélemények, tanácsok szabadon adhatóak, de nem mindegy, hogy milyen módon tesszük. A tisztelet mindenkit megillet, még akkor is ha nem értünk vele egyet.

Alapvetően én is úgy gondolom, hogy nem kellene megtartania a magzatot, mert a körülményei jelenleg nem teszik lehetővé, de ezt olyan módon nyilvánítom ki, hogy ez ne sértse őt, ebben a nehéz, kiszolgáltatott helyzetben. (Egyébként több ilyen hozzászóló is volt.) Azt látom, hogy a kérdező is nagyjából ezen az állásponton van, főként azok miatt az érvek miatt, amik megértően magyarázták el neki, hogy mi lenne a felelősségteljes döntés. Ilyen módon nem értem, hogy miért kell még tovább alázni őt.

A rossz sorsú, traumatizált gyerekek jelentős része - nem csak azok, akik intézetben, de sokan általánosságban jónak megítélt családokban nőnek fel -, nem (csak) az anyagi, hanem az ezzel összefüggésben álló mentális biztonság hiánya miatt lesznek. Ennek például a legfőbb forrása az ilyen tiszteletlen, rosszindulatú, mérgező hangnem, amely lelkileg károsítja az embert. Szóval én úgy gondolom azzal tudjuk támogatni a szóban forgó magzatot, de a világon minden gyereket és persze egymást is, ha emberien viselkedünk velük és szólunk hozzájuk.

#53, hű, most aztán visszavágtál, ez igen!

Áruld már el, miért mi vagyunk a gonoszak, akik reálisan felvázoljuk a kérdezőnek, hogy milyen lehetőségei vannak? És miért nem te, aki átkokat szórsz mindenkire, akinek más a véleménye, mint neked?

"Hiába törölték, amit írtam akkor is nekem van igazam."

#56, hát hogyne, és magas szintű vitakultúrád is.

Hát ne haragudj, 51-es, de a kérdező-félékkel igenis így kell beszélni, máshogy nem értenek. Még így is kikéri magának, hogy az ő hibája lenne, hogy munka-ingatlan-bármi nélkül teherbe esett, mert cseszett normálisan védekezni.

Még a saját felelősségét sem képes elismerni a dologban. Az kell neki, hogy pátyolgassuk is, akkor hátha legközelebb sem lesz több esze.

Kedves kérdező!

Most egy olyan helyzetbe kerültél amikor neked kell döntened a gyermekedről.

Ha szereted, ha a gyermekednek tekinted, és akarod látni, akarod, hogy éljen akkor élni fog, mert erre a célodra keresel megoldást.

Ha nem szereted, csak a problémákat, az akadályokat, a nehézségeket látod akkor elveteted az első gyermekedet.

Te leszel az aki kéri a terhességének a megszakítását.

Látod akinek 5 terhességmegszakítása volt emlékszik mind az 5-re. Ez utóbbi egy végzetes döntés ami nem visszafordítható.

Az örökbeadást azok választják akik szeretik a megfogant gyermeküket, de nem tudnák biztosítani neki a felnövekedéséhez a megfelelő körülményeket. Fájdalmas megválniuk megszült gyermeküktől, de a felnőtként való viszontlátás reménysége erőt ad nekik ehhez.

Kívánom, hogy olyan döntést hozz amiben a szívednek is békessége van és lesz amíg csak élsz.

"Fájdalmas megválniuk megszült gyermeküktől, de a felnőtként való viszontlátás reménysége erőt ad nekik ehhez."

Ja, tök egészséges perspektíva, hogy abban reménykedsz, hogy majd mikor láthatod a gyereked, akiről 100%-ban lemondtál, és elég valószínű, hogy nem fog a keresésedre indulni és a nyakadba borulni, ilyen csak a filmekben van.