Van itt olyan aki egyedül maradt a babájával és minden anyagi támogatás és segítség nélkül fel tudta nevelni?

Nem értem a kérdést. Ha valaki anyagiak miatt nem akar gyereket, mindig le tudjátok neki írni, hogy "nem a pénz számít, ahova a Jóistenke báránykát ad, oda legelőt is, ha emiatt nem szülsz, önző vagy" stb. stb.

Na úgy.

Dolgoztam míg lehetett, volt megtakarításom, a saját házamban éltünk. A kicsi 1 éves korában visszamentem dolgozni.

Ha beteg akkor bébiszitter, az első pár nehezebb nap után, ugyan ez a szünetekben is. Jelenleg 4 éves

Hála égnek a terhesség előtt jól kerestem és egy csomó pénzt félre is raktam és a volt párom is az én számlámra gyűjtötte a pénzét. Saját házunk volt amit a gyerek születése előtt újítottunk fel. Így most semmi gond etéren.

Amikor egy éves lett a kicsi olyan kifogással állt elő, hogy elhidegültünk egymástól és a gyerek fontosabb nekem mint ő.

Persze, hogy elhidegültünk egymástól amikor otthon se volt. Négykor letelt a munkaideje és csavargott folyamatosan vagy tévézett és feküdt az ágyban.

Én meg kimerültem.

A lényeg, hogy elváltunk tavaly és annyiból "jófej" volt, hogy a házat otthagyta nekem és a megtakarításának egy bizonyos részét.

Ő meg visszaköltözött az anyjához és kiéli magát.

A hugom költözött át hozzám, hogy legalább dolgozni tudjak mivel a megtakarítás nagy része elment. Egyébként is elköltözött volna mert itt közelebb van Budapest. Ő főiskolás levelezőn és mellette esténként futárkodik. Így megtudjuk oldani a gyereket. A rezsibe nem kérek csak a gyerekfelügyelet a dolga.

Nincs állami bölcsi a városunkban és a magán nagyon drága.

Keresek nettó 300ezret abból szépen kijövünk. Az apuka havonta 40ezer gyerektartást utal meg a családi és ennyi.

8-4-ig dolgozom így a gyerekkel is sokat tudok foglalkozni munka után.

Ha nem lenne a hugom aki épp költözni akart volna most nagyon meglennék lőve.