Miért akadnak ki az emberek a császármetszésen?

62 és 63,

na és mit szólnátok, ha mondjuk harántfekvéses lenne a babátok, esetleg nagyon sok lenne a magzatvíz, vagy bármi olyan rajtatok kívülálló ok miatt nem sürgősségi, hanem programozott császár lenne a vége a dolognak? Mert hát ugyeaz is tervezett, nem tudtok vajúdni mert nem engedik a dokik, és így is megfosztjátok a babát a "születés csodájától"? Magatokat is ilyen keményen elítélnétek? Vagy az persze rögtön más helyzet lenne, mert ugye rólatok van szó.

Esetleg szívesen megnéznélek titeket egy friss császáros heggel, hogy mennyire szenvedtek tőle, plusz attól, hogy nem tudtok azonnal ugrani a babához, ha sír. És ha megemlítenétek, hogy hát ez fáj, vagy esetrleg még sziszegnétek, jajgatnátok is fájdalmatokban, vajon mit reagálnátok olyan megjegyzésekre, hogy "minek vállaltál gyereket, ha ennyit nem bírsz ki".

Nekem meg pont ti vagytok az elvakultságotok és makacs vaskalaposságotok, nulla empátiátok miatt az a kategória, aki inkább ne vállaljon gyereket. Mert nem csak a "születés csodáját" kell ám annak a babának megadni, hanem értelmes, toleráns, normális embert is kell ám nevelni belőle. És ilyen hozzáállással sztem nektek ez nem nagyon fog menni.

Nekem is császárom volt és máig fájó pont ez nekem. Küzdöttem hosszú órákig (fájdalomcsillapító nélkül, egy hang nélkül), de a rengeteg oxi ellenére sem tágultam és más komplikációk is adódtak. Sokáig úgy éreztem, hogy erre sem voltam képes, hogy a gyermekemnek normális keretek között adjak életet, hanem kivették belőlem.

Küzdöttem és közben folyamatosan arra gondoltam, hogy sikerülnie kell és, hogy neki is milyen rossz most ez. Ezért nem értem az ilyen nőket. Meg sem próbálja, csak nyávog össze-vissza. Sosem felejtem el, mikor még terhes voltam és vérvételre jártam, egy kismama affektált, hogy nem bírja a tűszúrást és el fog ájulni. Erre ránézett az ápoló és közölte vele, ha majd a gyerekét szúrkálják, vagy injekciót fog kapni, akkor a gyerek fogja magát vigasztalni közben? Nem vagyok lenéző típus, de az ilyen anyajelölteket igenis lenézem. Nem érdekel, ha ezért le leszek pontozva, vagy mindennek lehordva. Ez a véleményem. Most nem olvastam vissza a válaszokat, de úgy emlékszem, hogy a szexről is volt szó, hogy nem lesz jó. Én császáros voltam és nem jó a szex. Na bumm. Nem csak fizikai okai lehetnek a terhesség utáni szexuális problémáknak, hanem lelki is. Attól, hogy nem simán szülsz, attól még lehetnek szexuális zavaraid. Én 11 hónapja szültem és még mindig nem jöttem helyre. A másik kérdés az, hogy nem fogsz szoptatni, mert a melleid tönkremennek? Vagy gyors fogyókúrába kezdel, mert híztál 3 kg-ot és inkább a tejcsid apadjon el?

64-es

Most olvastam, amit írtál

A köv válaszomban leírtam, hgoy császáros voltam. NEM a valamilyen súlyos ok miatt programozott császárról és a sürgősségi császárról írtam, mert nekem is az volt. Hanem a hisztiből történő császárról. Az elején már leírtam, de nem tudom hanyas válaszom volt, hogy császár után azt hittem meghalok, szenvedtem, mint egy kutya, mert nekem még egy dréncső is be volt rakva a hasamba. Amikor lábra kellett állnom, folytak a könnyeim, annyira fájt. Azt a 3 napot senkinek nem kívánom. Mikor kivették a dréncsövet sokkal jobb volt és császár után egy héttel már mentem busszal nagybevásárolni, akkor sem hagytam el magam, mint sokan, hogy fetrengenek egy hónapig.