Miért akadnak ki az emberek a császármetszésen?
Sziasztok!
Tervezett császármetszéssel fogok szülni az én kérésemre. A párom teljes mértékben támogat, a családjainknak sincsen problémája ezzel, de vannak ismerősök akik feszegetik a témát. (Alapvetően senkinek nem kötném az orrára.)
Ha megtudják, hogy császárom lesz, akkor kiakadnak, mert hogy az milyen már...
Rendkívül alacsony a fájdalom küszöböm, görcsbe rándulok az egésztől, teljesen ráparázok a dologra. Vagyis így, császármetszéssel nem. Sokkal nyugodtabb és boldogabb a babavárásom így.
(Egyébként sem biztos, hogy lehetne természetes szülésem, és egy plusz trauma lenne, ha valami csoda folytán rákészülök a természetesre, majd mégse szülhetek akként.)
Most komolyan, mi a baj ezzel? Ettől szar anya lennék?
Tudom nem kéne foglalkoznom az emberek véleményével, de már sok.. meg azért így a vége felé minden hallgatnék csak ezt nem.
Szerintem is olvass utána jobban.Úgy tűnik,nem vagy tisztában a szövődményekkel,egy két ismerősre hagyatkozní nem lenne szabad.
Én sem hallottam még hüvelyi szülésnek olyan durva szövődményeiről amiket itt leírtak.
Írtam korábban, hogy sokat olvastam mindkettőről, az ismerősöket csak példának hoztam fel.
Császárra készülök, még ha most meg is gondolnám magam, akkor sem biztos, hogy szülhetek természetes úton. Ezt is említettem. Számomra a császár a biztos akárhogy is nézem.
Sokan irjak itt, hogy a csaszar sokkal kockazatosabb.En epp az ellenkezojet gondolom.Sajnos pont a termeszetes szulesnel nem lehet tudni a szules lefolyasat es annak kovetkezmenyeit .A mehsullyedest es tarsait legtobbszor meg sem emlitik, pedig statisztikak alapjan a nok 40%-anak kijut belole, annak ellenere, hogy legtobben nem fordulnak orvoshoz a panaszaikkal(tehat a statisztikanak sem kepezik reszet).Ez az arany joval magasabb lenne, ha a nem szult noket es a csaszarosokat eleve kivonnank.
Nyilvan nagy szerepet jatszik a termeszetes szules propagandaban a WHO ajanlasa, es a csaszarmetszes magasabb koltsegei.
En kulfoldon elek, persze nemzetkozi statisztikakban igyekeznek csokkentetni a csaszarok szamat, valojaban viszont a tobbseg csaszarral szul.Hitelesebb adatok alapjan allami korhazakban 50%, magan korhazakban 65% allitolag a csaszaros.A valosag viszont az, hogy allami korhazban 10 nobol en voltam az egyetlen aki termeszetes uton szult( mar ezerszer megbantam, hogy akkor nem a csaszart valasztottam), maganban pedig senki nem szult termeszetes uton a 3 nap alatt amig ott voltam.
Ennek ellenere senkit nem ismerek akinel barmilyen jellegu komplikacio adodott volna csaszar alatt, vagy annak kovetkezteben, a sajat elmenyeim is teljes mertekben pozitivak (termeszetes szuleshez viszonyitva sokkal gyorsabb felepules es minimalis fajdalom)Ehhez kepest aranyaiban veve sok olyan not ismerek, akiknel komoly es tartos panaszokat okozott a termeszetes szules( pl a meh a huvelybemeneten kivulre sullyedt)
Osszegezve nem ertek egyet azzal, hogy a mai napig csak azt reklamozzak, hogy a csaszarmetszes kockazatosabb( valojaban inkabb koltsegesebb), mig arrol senki nem beszel, hogy akar egy viszonylag konnyu lefolyasu termeszetes szulesnek milyen hosszu tavu kovetkezmenyei lehetnek.
Kérdező,ha ennyire biztos vagy benne miért kérdezel itt.Ez egy olyan vita téma mint a szoptatás-tápszeres táplálás.Ki ennek ki annak a híve.Mindenki maga dönti el.
Én eü. Dolgozó vagyok,műtősnőként dolgoztam,talán jobban belelátok szakmailag.
Aki azt mondja,kockázatosabb a sima szülés és a császárnak kevesebb a szövődménye az butaságot beszél.
De mindenkinek szive joga azt gondolni amit akar.
Nekem személy szerint az első szülésem volt császár(lábtartás miatt),utána 3-at szültem spontán.Soha nem választanám a császárt,csakis életveszély esetén.
Nincsnek vizelési és szexuális jellegű panszaim sem.
Kérdező, én uganyígy voltam, mint te, rettegtem a sima szüléstől. Próbáltam rábeszélni a dokimat a császárra, végül az is lett, de harántfekvés miatt, nem pedig azért, mert sikerült meggyőznöm.
Nekem is szörnyen alacsony a fájdalomküszöböm, de érdekes módon a műtét után egy héttel már szinte semmi bajom. Nekem is mondogatta boldog-boldogtalan, hogy jaj, mennyire nagyon rettenetes fájdalmaim lesznek a műtét után, stb. És az alacsony fájdalomküszöböm ellenére sem volt egyáltalán kibírhatatlan. Az első napon is, amikor felkeltettek, nem mondom hogy nem fájt, de nem volt annyira vészes, mint amilyenre számítottam. Utána még két napig kicsit görnyedten és lassan tudtam járni, de mára ez is elmúlt. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy már nem is érzek semmit. Egyedül az a rossz, amikor fekvő helyzetből fel kell ülni, na az kellemetlen és még mindig lassan megy a felülés. De ez is inkább csak amiatt van, hogy legyengültem a kórházban és kevés az erőm ahhoz, hogy normálisan megtartsam magam a karommal.
És amire még próbálj készülni, az a lelki oldala a dolognak. Nekem nagyon rossz érzés, hogy ha sír a baba, nem tudok rögtön ugrani, csak 4-5 perc múlva érek oda hozzá, ha épp fekszem, amikor elkezdi. De ha előre számítasz erre, akkor kezelhető ez is szerintem, pláne ha otthon az első 1-2 hétben lesz segítséged.
Szóval én azt mondanám, hogy ne hallgassál másokra, te érzed, hogy neked és a babádnak mi lenne a legjobb, ne foglalkozzál a sok okoskodóval. Te tudod a legjobban hogy mit érzel és hogy mit szeretnél.
És attól sem kell tartanod, hogy a kórházban más anyák majd elítélnek a császárod miatt. Nálunk legalábbis mindenki nagyon kedves volt velem, egyetlen simán szült anyuka sem tett megjegyzést, vagy tartotta értéktelenebbnek az én műtétemet az ő szülésénél.
Szóval csak nyugi és csináld úgy, ahogyan te a legjobbnak tartod. Senki másnak nincs ehhez semmi köze és nem szólhatnak bele. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!