Miért akadnak ki az emberek a császármetszésen?

"Na,aki meg agyturkasz jóváhagyásával nem szül vaginalisan,annak lehet előbb kellett volna gondolkodni,Lehetőleg diligyogyszert szedetni vele,ha még akkor is fobiaja van,irany Lipótmező,nem a szülészet."

Ezen én is kibuktam. Én válaszoltam már korábban is, írtam, hogy rettegtem a hüvelyi szüléstől. Csak az orvos hozzaallasan múlott, hogy természetes úton szültem, aminek utólag hálás vagyok, de nagyon féltem tőle és megfordult a fejemben, hogy kérjek igazolást a csaszarhoz, a nőgyógyászom szerint meg is kaptam volna. Nekem öt évesen volt egy hülye balesetem, beleestem egy vasrúdba, ami átszúrta a végbelem és a hüvelyem, varrni, plasztikázni kellett. Sajnos csupa rossz emlékem maradt, pl műtétnél tisztán emlékszem, hogy le van szíjazva a lábam, a sebeket lent fertőtlenítik, én ordítva sírok a fájdalomtól és a félelemtől. A varratszedés egy újabb tortúra volt egy bunkó dokival, de túl jól a napi sebvizit sem esett kicsi lányként. Az egész balesetnek két utóhatása lett, inkontinencia, másfél évtizedig pl egyszerre kakiltam és pisiltem, de ezt a problémámat kitartó, személyre szabott intimtornával megoldottam. A másik hatása pedig az volt, hogy rettegek a nőgyógyásztól és mindentől, ami ezzel kapcsolatos. A férjemtől nem, neki szét tudom dobni a lábam (bár az sem ment először egyszerűen), de a nődoki nem a férjem, ahogy a kórházi személyzet sem, és amíg a szex általában jó dolog, addig a nőgyógyászati vizsgálat, szülés kellemetlen, fájdalmas. Hiába bízok a dokimban, és alakult ki jó viszony köztünk, a mai napig a vérnyomásom az egekben van, egyszer frankó pánikrohamot is kaptam egy rutinműtét után. Nem tudom, hogy rinette szerinted emiatt gyengeség lett volna császárt kérni vagy emiatt dilis vagyok, de úgy gondolom, hogy nem vethetne rám senki követ amiatt, hogyha ilyen előzményekkel nem merem vállalni a természetes szülést. A dokim biztatott, hogy menni fog, felmérte a hüvely állapotát és hogy nem én leszek az első nő, aki szül ilyen előzmények után, ő pl minden évben műt legalább egy kislányt ilyen baleset miatt, külön tananyag ez az egyetemen, legtöbbször agakba esnek bele kislányok fára mászás közben egyébként. Nah de elkanyarodtam a témától, csak azt akarom mondani, hogy nem minden fekete és fehér. Én is azon a véleményen vagyok most már, hogy érdemes megpróbáni a hüvelyi szülést, legalábbis körül járni a témát, hogy ne hozzon az ember rossz döntést, de ilyen stílusban írni, ahogy te itt megnyilatkoztál, ez kritikán aluli...

Rinette.... végtelenül ostoba ember lehetsz. Na nem azért, mert nem tanultál pszichiátriát és nem vagy tisztában a mentális kórképekkel, hanem azért, mert azt hiszed, hogy tudod azt, amiről nincsen ismeretanyagod. Bölcs ember ilyenkor hallgat és tájékozódik.

A fóbiás félelem és a "szimpla hiszti" két végtelenül különböző fogalom. Az első egy olyan mentális kórállapot, amelyben az ember, ha a fóbia tárgyával találkozik pánikrohamot kap. A pánikroham alatt felugrik a vérnyomása, a hiperventilláció miatt változik a vér ph értéke, ami ájulást okozhat. Emellett a szívritmus felgyorsul, létrejöhetnek érzészavarok.

Na most ezt éppen egy szülés közben átélni nem igazán biztonságos állapot. Minden, ami pánikot okoz, leállítja a szülést. A szevezet így van beprogramozva. Ha leáll a szülés, életveszélybe kerül mind a baba, mind az édesanya.

A fóbiás félelem tárgya nagyon sokféle lehet. A szüléstől való fóbiás félelem és a behatolástól való fóbiás félelem két különböző kategória.

A fóbia pszichiátriai eset, mindenképpen kezelést igényedl. Részben pszcichoterápiát, részben gyógyszeres kezelést. (szorongásoldók, esetenként antidepresszáns) Mindkét gyógyszercsoport erősen korlátozott a várandósság alatt.

A fóbia oka részben az agyban biokémiai eredetű, mely kimutatható az ún. FMRI készülékkel. Más részben van pszichés kiváltó oka is, melyet terápiával lehet kezelni. A terápia minimum több hónapos procedúra. És nem mindenki alkalmas rá.

Az, hogy valakinek fóbiás félelme van, nem befolyásolja az anyasága minőségét. Ennél sokkal súlyosabb állapotokban vállalnak gyereket. Pl személyiségzavar, vagy olykor pszichózis esetén is.

Egyik állapot sem jelenti azt a köznapi hisztériát, amit gondolnak róla a tájékozatlan laikusok.

Van olyan ember, aki nem akar szülni indenféle ok nélkül. Vagy éppenséggel mondvacsinált okokkal. Ebben az esetben mindent meg kell tenni, hogy megértsük a döntése mögötti okokat ls megpróbáljuk a félelemeit átsruktúrálni. A fóbia azonban nem ez az eset. Egy szimpla hisztinél nem jelenik meg a pánikroham és az azt követő fizikai eltérések.

Szóval egy kicsit kisebb hévvel tessék teli szájjal szidni bárkit, mert soha nem lehet tudni, hogy nálad megjelenik-e hasonló egyszer az életedben. Ugyanis senki nem védett semmivel szemben. Csak a végtelen naív emberek gondolják ezt.

Azért, mert képtelen vagy megérteni, hogy az agy is egy szerv, ami meg tud betegedni. Vajon miért hárítod ezt? Automatikusan a másik fél hibájának tekinted, ha mentális baja van. A mentális zavarokra való hajlam nagyrészt genetika. Bizonyos részének köe nincsen a lélektani háttérhez. (pl skizofrénia, bipoláris depresszió, major depresszió)

Olyan kb, mintha a rákosnak mondanád, hogy az ő hibája, hogy tumora lett. Vagy a gyomorfekélyesnek.

Abban egyetértünk, ha valakinek ismert a szülésfóbiája, akkor célszerű már a tervezett terhesség alatt terápiára mennie. Amennyiben ez a fóbia időben kiderül.