Miért akadnak ki az emberek a császármetszésen?
Sziasztok!
Tervezett császármetszéssel fogok szülni az én kérésemre. A párom teljes mértékben támogat, a családjainknak sincsen problémája ezzel, de vannak ismerősök akik feszegetik a témát. (Alapvetően senkinek nem kötném az orrára.)
Ha megtudják, hogy császárom lesz, akkor kiakadnak, mert hogy az milyen már...
Rendkívül alacsony a fájdalom küszöböm, görcsbe rándulok az egésztől, teljesen ráparázok a dologra. Vagyis így, császármetszéssel nem. Sokkal nyugodtabb és boldogabb a babavárásom így.
(Egyébként sem biztos, hogy lehetne természetes szülésem, és egy plusz trauma lenne, ha valami csoda folytán rákészülök a természetesre, majd mégse szülhetek akként.)
Most komolyan, mi a baj ezzel? Ettől szar anya lennék?
Tudom nem kéne foglalkoznom az emberek véleményével, de már sok.. meg azért így a vége felé minden hallgatnék csak ezt nem.
Te jó ég mi történt míg nem voltam gépnél... Csodálatos, hogy milyen jó emberismerők vagytok. Gazdag hülye tyúk, koplalás, semmi szoptatás, meg aztán divatból szeretnék császárt egy semmirekellő férjjel, apával, aki nem feltétlen szeretné látni a magzatmázas gyereket.
Sógorom majdnem elájult a nővérem mellett, de muszáj volt talpon maradnia, mert nehogy már ő rimánkodjon, ha a nővérem ott szenved mellette.
Nem szeretném, hogy bent legyen, ahogy ő sem ragaszkodik hozzá.
Nem vagytok normálisak, komolyan mondom. Semmi gond nincs azzal, ha valaki természetes szülést akar, de így nekiesni annak, aki nem..
Végig olvastam a kommenteket egyébként, jókat szórakoztam az elvakult monológokon. Ti azt mondjátok, hogy az ilyennek nem kéne szülni, én meg a ti gyerekeiteket sajnálom a jellemetek miatt.
Na meg hogy más megszenved a gyerekért.. És? engem ez hol érint? Sajnálom azt akinek nehezen jön a baba, de nekem ehhez mi közöm van? Ezek a párhuzamok annyira indokolatlanok.
Illetve hogy megnyugtassak itt néhány embert, fogok szoptatni. Koplalni pedig nem fogok, mert most is jól nézek ki. Odafigyeltem magamra a terhesség alatt is(hú ezért mit kapna tőletek az ember lánya...), nem zabáltam 3 ember helyett.
Egyáltalán nem a "divat" vezérel.
Remélem azért ti jól alszotok, mert én igen.
Mindenkinek köszönöm a válaszát. Igazán tanulságos volt (látni az emberi ostobaságot és korlátoltságot).
Ne haragudj utolsó. Én nem ismerem a kérdezőt, de neked ehhez mi közöd?! Több leszel te ezzel?! Itt neked kellene rendbe tenni magadban nagyon sok mindent. Pl azt, hogy elfogadod, hogy nem vagyunk egyformák.
Teljesen mindegy, mi miatt szül császárral, mert csakis őrá tartozik. Esetleg a párjára és az orvosára. Fogadd el, hogy nem mindenki úgy gondolkodik, ahogyan te.
Borzasztóan beszűkült lehetsz.
A kérdező meghozott egy döntést, ennek a megítélése nem rád tartozik.
KÉrdező, te pedig minek teszel fel provokatív kérdéseket? Ha te ezt eldöntötted, mert ez fontos neked, akkor miért kérdezed mások véleményét? Így azt értelmezhetik, hogy van lehetőségük beleszólni a döntésedbe és igazából arra vágysz, hogy lebeszéljen valaki róla.
Az emberek (sokak) szemében ez egyfajta gyávaságnak tűnhet kívülről, ezért akadnak ki rajta. A fájdalom átélése nagyon sok mindent segít, beleértve a mély elköteleződést is. Sem a születés, sem a halál nem fájdalommentes. A császár sem lesz az.
DE, ha te ezt eldöntötted, alaposan mérlegeltél, akkor tedd és ne kérdezz. Vagy, ha kérdezel, akkor fontold meg a véleményeket.
Egyébként jó babázást kívánok és kívánom, hogy minden rendben legyen.
Egyébként sajnálom, hogy a félelmeidről nem beszélgestz szakemberrel, mert sok mindenre fény derülhetne így. És hiszek abban, hogy ha sikerülne ezt a félelmet megérteni, akkor sikerülne átprogramozni is. Ez pedig növeli az önismeretetet a személyiség érettségét. Még akkor is, ha mégiscsak a császár mellett döntesz. A pszichológusnak nem az a dolga, hogy lebeszéljen egy döntséről, ahnem az, hogy segítsen megérteni az érzéseidet.
Mert utólag is kísérthetnek, hogy annak idején megfutamodtál...A szülésben a fájdalmon kívül az az ijesztő, hogy elveszíted a kontrollt és a tested teszi a dolgát, nem az agyad. Egy olyan embernek, nőnek, aki mindig mag tart kézben mindent, nem tudja magát igazán elengedni, elfogadni, befogadni, ez nagyon nehéz lehet. Holott a nőiségnek ez egy nagyon fontos aspektusa.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!