Miért akadnak ki az emberek a császármetszésen?

"Úgy látom baj,ha pozitívan próbálom látni az életet."

Nem ez egyáltalán nem baj! Csak a kérdés, hogy ez a pozitív személet miben mutatkozik meg?

A kérdező esetében a nőgyógyász helyében elküldeném az anyát pszichológushoz, akivel sikerül átbeszélni a félelmeket, konkretizálni azokat, átsruktúrálni. Az én nőgyógyászom anno jártas volt a pszichoterápiában, sok anyánál sikert ért el ebben, akik császárt akartak.

Sokszor csak félreértés, rossz gondolatmenet van az egész mögött. Ezeket mindenképpen meg kell próbálni tisztázni és rendbe tenni.

Nem azért, mert a szülés akkor nagy élmény mindenkinek. Hanem azért, mert a műtétnek orvosilag jóval több a kockázata, mint a természetes szülésnek. Hiába gondol bármit, a statisztika statisztika marad. Mindenképpen a kisebb kockázat felé kell terelni a szülést. Amellett a öltsége sem mindegy, hogy fizetni kell egy teljes műtéti teamet, vagy elég egy orvos és egy szülésznő.

Ha a meszélgetések ellenére a kérdező meggyőzhetetlen marad, és a szülés beindulásakor is így van (adnék rá módod, hogy meggondolja magát), akkor nem szabad azt erőltetni, mert komoly komplikáció lehet a vége.

Én inkább sajnálom a kérdezőt, mert tudom milyen a császár, nekem sajnos mindkét szülésem azzal végződött, holott mást szerettem volna. Alacsony fájdalomküszöbnél nem ez a jobbik megoldás úgy gondolom.