Miért akadnak ki az emberek a császármetszésen?

Nem azzal van a baj,hogy császárral akarod a gyermeket világra hozni.Inkább azzal,hogy programozott császárral.Tehát még csak azt sem hagyod meg a babadnak,hogy ő döntse el,mikor akar jönni.Egyébként kedves úriasszony,mit csinálsz ha beindulnak váratlanul a fajasok?Hisztizni fogsz,vagy elfogadod,hogy a baba így döntött.

Egyébként 49%-os tudod, hogy miért kötekszel? Mert ezzel egyáltalán nem segítesz a kérdezőnek. Abban meg pláne nem, hogy ne csaászárral szüljön. Feszültséget meg nem így kellene oldani. Szerintem...

Na az biztos,hogy nem írok egy szót se többet ehhez a témához.Egyvalamit nem értek meg.Miért nem akar megküzdeni a sajat gyerekéért.Ennyire nem felhet.Szerintem egy pszichológus segítene abban,hogy leküzdje ezt a félelmet.De ha nem,hát nem,az ő gyereke,csak ezt ne nevezze szulesnek,mert az előre eltervezett császármetszés műtét.A szüléshez semmi köze.Állítólag nem alakul ki olyan szoros kötődés,mint ha termeszetes úton hozná világra.Egy pszichológus mondta valamelyik újságban.

Utolsó, ez nem igaz. Nem ezen múlik a kötődés kialakulása. A kötődés több hónapos (éves) munka eredménye. A szüléasi fájdalom az elkötelződésben segíthet. Amit fájdalmas munkával szereztünk, azt jobban értékeljük. A császár is fájdalmas munka heteken keresztül.

Nem értek egyet továbbra sem a kérdező döntésével. Feljebb leírtam miért, nem folynék bele ebbe a témába ismételten, de úgy érzem reagálnom kell a kötődés témára. A kötődés nem a sima szülés miatt alakul ki. A kötődés a születés után való foglalkozás miatt alakul ki. Császáros voltam (nem volt választási lehetőségem), de nagyon szoros a kislányommal a kapcsolat. Én vagyok a világ közepe neki, ahogy ő nekem. Rajtam kívül senkivel nincs olyan kapcsolata, mint velem, még az apjával sem. Egész nap rajtam "lóg" és nagyon ragaszkodik hozzám. Rengeteget volt a karjaimban, éjszakákat sétáltam vele végig, mert annyira hasfájós volt. Most már, hogy nagyobb rengeteget játszunk és nagyon sokat foglalkozok vele. Nagyon sok nő van a környezetemben, akik simán szültek és nincs szoros kötődés. Az oka nagyon egyszerű: nem foglalkoznak a gyerekkel, nem figyelnek oda rájuk, nem hallgatják meg őket, nem játszanak velük. A gyerek eléri a kamaszkort és hallgatom a panaszáradatot, hogy a gyerek milyen rossz, visszabeszél, csavarog. A miért kérdésekre pedig mondhatná az ember, hogy talán foglalkozni kellett volna velük.