Elmondja valaki a nagy titkot, hogy miért zavar annyi embert az, aki tudatosan nem vállal gyereket?

Már bocs, de ezek szerint akkor te el sem olvastad, amit először írtam. Első körben megválaszoltam a kérdésed, azaz hogy MIÉRT, aztán leírtam a saját véleményem:

"Szerintem sok embert azért zavar ez, mert ők maguk egész életükben olyan képet formáltak a "normális" életről, amiben benne van a gyerekvállalás is. És mivel számukra ez egy evidens dolog, ezért furának, érthetetlennek tartják azt, ha valakinek meg nem evidens. Persze nyilván ettől még nem kéne leszólni, piszkálni az ilyen embereket, de hát ez már csak így van. Mint hogy az iskolában a kevésbé jó tanulók piszkálják a strébereket (nem szimplán jó tanulókat, hanem a tényleg strébereket), pedig nekik sincs rá okuk, csak szimplán zavarja őket, hogy azok mások.

Különben engem aztán ugyan nem zavar, ha valaki nem akar gyereket, az ő dolga, az ő élete. Különben is, az élete során mindenki gyerektelen egy ideig :) Más kérdés, hogy valakinél ez az állapot tartós, ettől még ő is ugyan olyan ember, mint bárki más."

Ahogy látom, ha valaki nem kritizál, az neked tökéletesen elkerüli a figyelmedet.

Szerintem is H. Petra jól látja, csak a provokátorokat keresi a kérdező, hogy hőböröghessen kedvére.

Szerintem a kutyát nem érdekli, hogy nem akar gyereket, csak ő fújja fel, ő csinál belőle problémát.

De jó, hogy egy ilyen elmebeteg hülye nőnek nem lesz gyereke. Tényleg sajnálni való vagy, de nem azért mert nem szeretnél gyereket, hanem mert borzasztóan idegesítő vagy, akinek bármit magyarázhat az ember nem érti meg. Aki nem írta, hogy sajnál, azt észre sem veszed? Szerintem menj pszichológushoz! Megsavanyodott egy nőszemély vagy!

Azt hiszed, ha fújod a magadét, akkor megutáljuk a gyerekünket, és rá fogunk jönni, hogy neked van igazad? Hát nincs! Én akartam gyereket, te nem, és ezt nagy ívben le is szarom.

Szerintem nagyon unatkozik,mert egyedül van és idej árkál vitázni, mert senki más nem áll le vele társalogni a hülye témájáról, itt meg egy kicsit a figyelem középpontjában érezheti magát.

Kisebbrendűségi komplexusban, és feltűnési viszketegségben szenvedsz, drága, a "problémáidat" te magad gyártod, illetve beképzeled.Fordulj szakemberhez, én sajnállak.

A túlzott igazságérzet egy dolog, de az a baj, hogy egyáltalán nem vagy hajlandó teret adni a tiédtől eltérő véleménynek. Azt hajtogatod, hogy miért nem értjük meg, hogy egy gyerek neked rossz. Azért nem érti meg egy csomó ember, mert nem értik miért állsz ennyire negatívan valamihez, amit nem ismersz. Mert ismersz gyerekeket? Megnyugtatlak, az nem ugyanaz. A saját gyerek teljesen más. Az anyukák tudják, milyen érzés, amikor egy apró puha kéz megsimogatja az arcukat, majd odabújva azt suttogja, szeretlek anya.

Te úgy gondolod, hogy ez neked rossz lenne, de nem tudhatod! Honnan tudod, hogy neked ez rossz?

Nem azért sajnálnak, mert nem értik, hogy nem akarod, hanem mert neked abban nem lesz soha részed, hogy a saját gyereked hozzád bújjon. Mindegy, hogy azt hiszed, rossz lenne, sőt lehet, valóban nem való neked egyáltalán gyerek - tehát vagy emiatt, vagy más miatt, de nem fogod érezni, hogy MILYEN. Nem biztos, hogy jó. De az sem, hogy rossz. Ha olyan nagy az igazságérzeted, akkor talán ezt nem ártana végiggondolnod.