Többgyerekesek! Titeket nem zavar, amikor az egy gyerekesek, akivel épp beszélgettek, "az enyém is kitesz 3-at,4-et" szöveggel jönnek?

Van egy barátnőm, akinek egy gyereke volt (akkor nekem született a 3-dik), és nem hallottam mást, csak hogy mennyire nincs ideje, mennyire fáradt stb. Mindig meghallgattam, megértettem, sajnáltam, ha épp erre volt szüksége. De szinte sose kérdezte nekem milyen, miközben én éjszakáztam a hasfájóssal, nappal helytáltam a hasfájóssal, a nagyot oviba hordtam, haza meg kettővel jöttem. És még rám várt a főzés takarítás. Segítségem nincs. Betegségekről ne is beszéjünk. De sose volt lényeg nekem milyen, mindig csak Ö..Ö...hogy kitesz az övé 3-at. Mivel már 3 mellett nem volt erre kapacitásom(mármint az ő gondjaira), elkezdtem kerülni a beszélgetéseket.

Na most megszületett neki a 2-dik. Otthon apuka eteti éjjelenként, mert ő nem enged a kényelméből, mert nem bírná...most ezt kellett hallgatnom, hogy szegénynek milyen nehéz. Apuka hozza viszi oviba, főznie nem kell, mama megcsinálja és viszi nekik. Mert neki erre nincs ideje....de éjszaka nem kel fel a babához, mert nem lehetne azt bírni. Inkább apuka, aki nappal dolgozik. Nem bírtam megértően hallgatni, elköszöntem. És az esett a legrosszabbul, hogy minden gyerekem születésénél az ő nehézségeit kellett hallgatnom, és most meg aztán teljesen kivan. Az én nehézségeim soha nem voltak lényegek. Lehet ha ő is érdeklődve megkérdezte volna, hogy hogy lehet bírni éjszaka is meg nappal is, akkor most másként állnék hozzá, de én ezt már nem bírom. Úgy érzem ez sok.

persze itt nem arról van szó, hogy bárki is fényezné magát,hanem megbeszéljük...

Sajnos, azért viseltem a sok nyavalygását, mert ő az egyetlen gyerekes "barátnő" Van/volt két jó barátnőm , de sajnos, elkoptak, az egyik karrierista, nem is igazán szereti a gyerekeket, meg nincs is senkije, a másik meg rendesen megbántott. Mert neki sincs apajelölt, és szerintem irígykedik, vagy nem tudom. Pedig kiálltam mindig mellette. az első gyereknél még jött, találkozgattunk, persze mindig a pasitéma volt az asztalon, de nem bántam, hisz nem kell folyton gyerekről beszélni. A másodiknál kezdett elmaradni, mert szerinte zavar (pedig sose mutattunk ki ilyet, mindig örültem neki, hívtam, mentem...)

Aztán amikor megszületett a harmadik, bevágta "fel is kell őket nevelni". Na ez nagyon szarul esett. Hisz szépen járnak, esznek változatosan, megvan mindenük.....Ő már lassan fél éve nem jelentkezett. Szóval ezért viseltem a nyafogós barátnőt. De már nem futja rá erőm.

Aztán itt is folyton olvasom, amikor kérdeznek gyerekszámról, hogy nem lesz több, mert az övék is kitesz 3-at nem lesz több...miért nem mondja azt, hogy nem akarok, nem bírnám...na mindegy

Egyébként amikor nekem egy volt eszembe se jutott panaszkodni egy többgyerekes előtt, sőt annyira felnéztem a többgyerekesekre, van itt 1-2, mindig is mondtam a férjemnek, hogy nem semmik. És akkor úgy voltam, hogy ha ők megtudják csinálni, én miért nem. Persze örülök neki, hogy helyt tudok állni, de néha olyan rosszul esik, hogy mindig a más nyavalyáját kell hallgatni. Ha véletlenül panaszkodnák akármiről, akkor odavágja, hogy "na nekem ezért nem lett több" Pedig a panasz csak átmeneti. Ha kimondjuk máris jobb és el is múlik.

Tudom hogy ma minden bajom van, meg a sz@r is ízetlen....de kiakasztott barátnőm a "kényelmével" Mintha éán nem csináltam volna ezt végig 3-szor...csak épp nem melóztattam a férjem éjszaka. Hisz ha már én nem kapok rendes fizetést, tegyek le mást az asztalra, minimum itthon legyen minden okés ne neki kelljen még éjszakázni is.

egyetértek, hogy minden szülő máshogy éli meg, és abban is , hogy minden gyerek más.

Én ahogy visszaemlékszek 5 évvel ezelőtt voltam egy gyerekes, mindig rend volt, sose mentem az utcára zsíros hajjal, ha éjszakáznom kellett nappal aludtam vele, kipihent voltam, minden flottul ment. Hozzáteszem ez a gyerek ma pszichológushoz jár (hordom), hisz születéskor oxigénhiányos állapotba került, jelenleg állítólag emiatt magatartászavaros. szóval nem az a tipikus "tökéletes gyerek"Persze nekem az, de a legkönnyebb mellette minden.Majd amikor megszületett a kistesó és vele éjszakáztam, többé nem volt lehetőség pihenni, hisz mikor. sose egyszerre aludtak, mindkettőnek mások voltak az igényei. Ez rettentő nehéz volt egy ideig, de belerázódtam.

Amikor jött a harmadik, már fel se tüntek a nehézségek. Viszont ahogy eljött az idő, hogy felfedezi a világot, mindent megkóstól és közben a másik kettőre is figyelni kell, most elég kemény. És nem engedhetem el egyiknek a kezét sem. Meg kell oldani.

Persze nem panaszkodok, hisz én választottam és nagyon örülök nekik, imásom őket!!! De nem volt nehezebb eggyel, mint a többel....nekem.

Persze tudom most a düh beszél belőlem, hisz barátnőm hozta ki ezt az egészet, délutánra el is múlik :)