22éves lány vagyok,a barátom 24, és 4 hónapja vagyunk együtt. Gyógyszert szedtem, és multhét csütörtökön derült ki hogy 10-11 hetes terhes vagyok. A barátom hallani sem akar róla. Miért nem akarja a babát?

Szia,nagyon sajnálom hogy ilyen férfival hozott ossze az élet,de mindezek ellenére tényleg csoda tortént veled,ne hagyd hogy ezt a csodát elvegyék toled.7hónspjs voltunk egyutt a párommal,igaz 9hónapja ismertem mikor bevállaltuk a babát,most 35hetes vagyok,a legszebb érzés mikor benned mozog,beszélsz hozzá és o reagálrá,mikor ott mocorog a kezed alatt....Ezt egy pasi sem múlhatja felul,nincs az a férfi,aki ilyen érzéseket ébresztene egy noben,mint a saját kisbabája.

Tartsd meg ot,a legszebb dolog fog rád várni:)puszi neked és ne sírj,hisz életed értelme ott van benned

A történeted igen szomorú és én is azt mondom, hogy gondolkodás nélkül a babát válaszd!

Viszont vmit nem értek: ha úgy tudtad, hogy nem lehet gyereked, minek szedtél fogamzásgátlót?

A másik, milyen uh felvételed van 10 hetesen, ahol látszik a baba keze? Mert én a napokban néztem a neten 4d-s felvételeket, ahol a 12 hetes babánál már látszik. Gyanítom Te sima uh-on voltál.

Na mindegy, nem kötözködni akarok (nyugodtan le is pontozhattok), a lényeg, mindenképpen a babát válaszd, a pasidat meg felejtsd el!!!

Szia! Voltam hasonló cipőben, mint te. Leírom, hátha tanulságos lesz. Volt egy párom, imádtam. Mindenki ellenezte, de én hátat forditottam a szüleimnek és minden ismerősnek, elköltöztem a sráchoz. Pár hétre rá elkezdett durvulni, egyre rondábban beszélt velem. Aztán egyszer csak megütött. Aztán egyre többször. Tudta, hogy senkihez sem fordulhatok, mindenkit elmart mellőlem. Amíg jóban voltam a szüleimmel tervezgettük a babát. Gondoltam, ha összejönne, akkor megint kedves lenne velem. Sikerült, terhes lettem. Madarat lehetett volna fogatni velem. Amikor megtudta azt mondta reméli megdöglik bennem. Nem kívánom senkinek azt az érzést. Lelökött a lépcsőn és kidobott a házból. Nem tudtam hova menjek. Baba elment. Idegösszeomlásom lett, de szerencsére a szüleim megbocsátottak. Nem hittem, hogy valaha fogok még szeretni valakit, vagy leszek még szerelmes. Ennek most már két éve. Egy éve van egy párom, akivel minden tökéletes. Fél éve tartott a kapcsolatunk, mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Ő egy percet sem gondolkodott azon, hogy megtartjuk-e a babát. 22 éves (katona) és pedig 20 vagyok. Most 26 hetes terhes vagyok és a világ minden kincséért sem vetettem volna el a gyermekemet. Ha nem akarta volna, akkor egyedül vállaltam volna, de szerencsére szeret annyira, hogy ez fel sem merült. Attól, hogy katona a párod, még nem biztos, hogy hozzáfér a fegyverekhez. Külömben is külön tárolják a fegyvert és a lőszert. Ne félj, ha gyáva vállalni a gyerekét, akkor gyáva ahhoz is, hogy megtegye!! Ne sírj, érzi a baba, ha nyugtalan vagy. Tekintve, hogy miket éltél eddig meg, én össze tenném a kezem a helyedben, hogy teherbe estél. Ha van, aki melletted áll (szüleid), akkor nem értem miért vacilálsz még. Mit tud adni neked egy olyan pasi, aki fél vállalni a felelősséget azért, amit megcsinált? Aki kockáztatná az egészségedet csak azért, mert neki úgy kényelmes? Aki megölné a gyermekedet/a gyermekét? Én a mai napig gyűlölöm azt az embert, akit valaha mindennél jobban szerettem. Írtad, hogy te is nagyon haragszol rá már most is. Szerinted van jövője a kapcsolatotoknak? Tudnál továbbra is azzal a szeretettel-szerelemmel rá nézni, hozzáérni, mint mielőtt megtudtad a babát?? Egy életre szóló döntést kell meghoznod, és sajnos már nincs sok időd rá. Nagyon jól gondold meg. Mérlegeld, hogy mi/ki a fontosabb számodra. Lehet, hogy szerelmes vagy, de ne feledd: egy gyerek soha nem fog elhagyni valaki másért...

Ha szeretnél beszélgetni, vagy csak valakit, aki meghallgat, írj egy privát üzit.

Sok sikert kívánok neked mindenhez, főleg az élethez akár így, akár úgy döntesz.

Dia

Figyelj, ha a szerelmed és a gyermeked között nem tudsz dönteni, - hiába szól az egyik az életről, a másik a halálról, - nem csak ő nem érett az apaságra, hanem te sem az anyaságra!

sajnálom, hogy ezt kellett írnom, de a legutóbbi hozzászólásod...

Tudod, lehet, hogy erre még nem jöttél rá, mert nem taláéltad meg az igazit, de hidd el, hogy a szerelem SEMMI, NULLA a szeretethez képest! A szerelem lehetőséget ad az utódnemzésre. Ennyi. De egymást boldoggá tenni egy életen át, CSAK szeretettel lehet. És ahol mindkettő fél ezt így is gondolja és érzi, ott lehet örök házasság. Egyébként nem.

Szerintem egy 4 hónapos kapcsolat még annyira nem lehet komoly, hogy a párod anyukája, aki még nem is az anyósod, sőt, úgylehet sosem lesz az ilyen, szinten beleszóljon az életedbe. Az öngyilkos fenyegetéseivel pedig ne foglalkozz, ezt zsarolásnak hívják. Ha egyedül is vállalni tudod a babát- ilyen előzményekkel - szerintem nem is kérdés, hogy meg kellene tartanod.

Ő mindig veled lsz majd, míg ez a bunkó valószínűleg nem.

Ne haragudj, de szerintem erre a kapcsoltra ne alapozd a jövődet...

Teljesen igaza van az utolsó hozzászólók egyikének. Nem vagy érett az anyaságra, hiába ámítasz itt mindenkit és persze magadat is. Nem mernél belenézni a szemekbe, ha az alig barátodnak nevezhető valaki felköti magát? És szerinted ez az ember később nem fog felkötéssel fenyegetni, ha bármilyen komolyabb problémát kell megoldanotok majd esetleges közös életetek során? Az ilyen ember nem érett az életre, messziről elkerülném, nemhogy együtt éljek vele, együtt vállaljak felelősséget vele, pláne ha egy gyerek életéről is szó van a történetben.

Azt írtad, úgy tudtad, nem lehet gyereked. Mégis megadatott.

Innentől kezdve mi a bonyolult???? Saját gyereke életéért minden szülő a magáét szokta felajánlani, te meg inkább elveszed az övét? Ilyen nő ne legyen anya!!!!!!!!!!!!!