A lányom kirohant a forgalmas úton az autók elé, amikor sikerült befogni én nagyon megvertek. Ezt így kellett volna?

Hú, lett néhány komment. Talán pár elejtett szemre még érdemes lehet reagálni.

1. SZAKIRODALOM. Vass Virág ezt tök találóan fogalmazta meg egy régebbi Metropol-nak írt cikkében, miszerint ma vannak a gyerekek a legkörültekintőbben és egyúttal a legrosszabbul nevelve! Telitalálat! Ugyanis tényleg ez a helyzet. De nemcsak a gyereknevelés, hanem más téren is megfigyelhető, hogy van egy kézen megszámolható darab normális pszichológus, aki életszerűen látja a helyzetet és kongatja a vészharangot, az össze többi pedig egyszerűen a népszerűségre hajtva bestsellereket ír azzal, hogy meglovagolja a társadalomban lévő negatív trendeket és ezeket bátorítja, teljesen életszerűtlen kifordított értékrendre és magatartásra ösztönözve az emebreket. A laikusok meg azt hiszik, ezek a pszichológusok biztos jobban tudják, csakjohgy jelzem: A NÉPSZERŰ PSZICHOLÓGUSOK CSAK A HANYATLÓ RENDSZERT SZOLGÁLJÁK KI, HOGY NÉPSZERŰEK LEGYENEK! Akár tudatosan, akár tudatalatt, de azzal akarnak népszerűségre szert tenni, hogy káros trendeket mosnak tisztára és bátorítanak. A népszerű gyereknevelési könyvekben a szülő gyakorlatilag egy majom lesz, aki minden normális reakciót elfojt magában, ugrál a gYereke körül, trükkökkel próbálja rávenni a dolgokra, mert egyenesen képtelen nevelni. Teljesen abszurd ma számos gyereknevelési könyv és ezt józan pillanatunkban észre tudjuk venni. Sajnos a pszichológusok tudnak manipulálni - rossz irányba is. :(

2. JOGSZABÁLY: A fentiekből az is következik, hOgy az adott jogaszbályt nem feltélenül a megfelelő szakmai alapon alkották meg. Szerintem lehetne akár aláírást is gyűjteni a pontosításáért, mert a bűncselekmény komoly dolog, de a gyereknevelésnek vannak olyan árnyalatai, amik egyszerűen nem bűncselekmények, mert nem ártanak a társadalomnak, hanem használnak - a jelenlegi szöveg szerint viszont rájuk lehetne húzni a büntethetőséget. Valaki írta (és hurrá, végre valaki jól látja!), hogy a tartós erőszak destruktív. Valóban, a tartós, értelmetlen erőszak az, amihez a gyerek csak személyiségtorzulással képes "alkalmazkodni". Amikor ő se látja a valós okát, nem látja a kiutat, hogy megszűnik, nincs hatalmában rajta változtatni - ez valóban oylan félelmeket kelt az emberben, amitől bekkatanhat. De ha a gyerek rosszat tesz és ezért időnként kap egy fenékreverést, az akárki akármit mond: CSAK AKKOR OKOZ A GYEREKBEN ZAVART, HA UTÁNA A SZÜLŐ BOCSÁNATOT KÉR! Pontosan azért, mert egyébként a gyerek egy átlátható rendszerrel szembesül, amihez nem személyiségtorzulással, hanem személyiségjavítással tud alkalmazkodni. Ha azt érzi, hogy én voltam rossz, azért kaptam büntetést (de egyébként jó a viszony a szülőkkel), akkor ezt el tudom kerülni úgy, hogy nem teszek rosszat. És legközelebb jobban erőt vesz magán, fejlődik az önuralma, tudatossága, elkerüli a rosszat, és láss csodát: elmarad a fenékreverés! Bakker, tök jó! Nincs semmi baj! A gyerek személyisége fejlődött és nem kapott félelmet, hanem pozitív visszajelzést. Biztonságban érzi magát! De ez bizony egy fenékreveréssel indult...

Na de: mi van akkor, ha rosszat csinál, kap egy fenékreverést, majd a szülő bocsánatot kér tőle? Hohó, hogy csapódik ez le? Még ha el is magyarázza a szülő neki, hogy miért kapott büntetést, miért rossz az, amit tett, akkor is benenmarad az, hogy a szülő is rosszat tett, bizony! Ő maga mondta. A SZÜLŐ NEM KÉPES ÖNMAGÁT KONTROLLÁLNI - ez jön le ebből a gyereknek kőkeményen!!! Tehát az én szülőn szokott rosszat tenni velem, nem ura önmagának, ajajj... És bizony ettől ő - akár mutatja, akár nem - belül nem fogja magát biztonságban érezni, sőt nő a félelme. Mert oké, bocsánatot kért, de mégis rosszat csinált velem, és én ezt elszenvedtem. A gyerek tehát nem érzi magát biztonságban - és ez károsan hat a személyiségére!

Na, kezd összeállni a kép, és hogy hogy lehetne életszerűbb és normálisabb szakmai alapon akár a jogszabályt is módosítani?

Egyébként meg én és a tesóim is élő példák: a tesóim közül engem vertek a legtöbbet. És nem lettem traumás, személyiségzavaros, nem is utáltam meg apámat, máig tisztelem. Még ha nem is minden pofont éreztem teljesen igazságosnak, alapvetően tudtam, hogy el tudom ezt kerülni, ha normálisan viselkedek. És megálltam a helyem az életben is. A tesóim viszont igen nagy pofonokat kaptak - magától az élettől. És jobban összetörtek tőle, kevésbé állták meg a helyüket. Mert kevesebb fenyítésben volt részük szülői részről. A tények makacs dolgok.

De hadd mondjak még egye dolgot, ha még bírjátok. ;) Pedagógusként az iránt sincsenek averzióim, ha más gyerekén kell nevelnem. Mert hozzátartozik a munkához, el is várják sokszor maguk a szülők is. Ez nemcsak az iskola keretei között, hanem az élet más területén is így van. A gyerekeimmel a játszótéren több olyan példával találkoztam, amikor egy rossz gyerek keveredett a játszótérre. És a szülő nem kezelte! A gyerek nekitámadt más gyereknek, verte, szekálta őket vagy beszólt akár felnőttnek is, a szülő pedig ott állt 1 méterre tőle és semmit nem tett. Nekem kellett helyretenni a gyereket. És a szülő akkor sem tett semmit! Bameg, milyen szülő az iylen? Ilyenkor már szinte tök mindegy milyen módszerrel, de valamit tegyen már!! Na ez az, amikor a szülő a legrosszabbat teszi, amit szülőként tehet a gyerekkel: lemond róla. Feladja. Nevelhetetlen a gyerek, úgyse tudok vele mit kezdeni. Ha én tanárként nem adtam fel egyik gyerekkel kapcsolatban sem, mindenkiből próbáltam kihúzni, amit lehet, akkor egy szülő hogy képes a saját gyerekéről lemondani?! Ilyet nem tehet egy szülő! És érdekes: hogy én helyre tudtam tenni a gyereket! Ennek olykor óhatatlanul fizikai dimenziója is volt... Pedig nem ismertem úgy a gyereket, mint a szülő, akkor találkoztam vele először (és utoljára). De elképesztő tragédia volt azt látni, hogy a saját szülője semmit nem tett...

Szóval: Kérdező! Manapság nagy káosz van ezen a téren, de Te csak kövesd a józan eszed és szülői ösztöneid. Én sem vagyok egy szadista, de azt mondom: a liberálsi nevelés csak arra szoktat, hogy fordulj ki magadból, mutass abszurd (vagy semmilyen) példát a gyerekednek, és ne szeresd úgy a gyerekedet, ne segítsd úgy, ahogy neki valóban szüksége van rá. Arra nevel, hogy úgy "szeresd", ahogy néhány manipuláló bestselleríró pszichológusnak tetszik, ami csak felszínen tűnik jónak, de balül igen nagy torzulásokat okoz a gyermekben. De ez a saját gyereked! Hidd el: akkor érezted volna igazán rosszul magad, ha nem így teszel, ahogy tettél. Valószínűleg Te se, meg ő se fog már iylet elkövetni méegegyszer, ami ilyen életveszélyes helyzetet idézett elő. Tehát a végeredmény mindenképpen pozitív. Nem fogod elengedni, ő meg nem fog kiszaladni az útra. Nem lesz veszélyben az élete. Örülj ennek, ez volt a cél. :)

És megmondta már az a Salamon is, akit nem viccből hívtak Bölcsnek:

Péld 13,24 A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.

"Szerintem lehetne akár aláírást is gyűjteni a pontosításáért,"

Azert az vicces lenne amikor kiallnal es elmondanad mindenkinek hogy te igenis utni akarod a gyereked, valtoztassanak torvenyt :) Mar latom a kek tablakat: Ha a mi orszagunkba josz, megverjuk a gyereked :) (bocs, ez tenyleg trollkodas volt :)

Amit levezettel a veresrol, bocsanatkeresrol es tobbi dologrol az teljesen logikatlan, legalabbis szamomra. Amikor utod a gyereket, akkor csakis kizarolag az eszkoztelensegedet bizonyitod. Attol egy gyerek sem fogja biztonsagban erezni magat, ha tudja hogy megverhetik ha nem ugy cselekszik ahogy a szulo elvarja. Ettol felni fog, szorongani fog, es sem a felelem, sem a szorongas nem epiti a gyerek szemelyiseget.

A bocsanatkeres pedig a hitelesseghez tartozik. Azt hiszed a gyerek nem veszi eszre amikor hibazol? Dehogynem. Amikor kicsi akkor meg csak erzi hogy valami nincs rendben, amikor nagyobb akkor pontosan tudja, es ha beleallsz egy pozba ami hamis (a tevedhetetlenseg pozaba tobbek kozott) akkor azonnal elveszted a hitelesseged. Ha nem vagy hiteles a gyerek szemeben, akkor teljesen figyelmen kivul fogja hagyni amit mondasz, tanitasz neki. Persze rettegesben tarthatod veressel, talan meg engedelmeskedni is fog, de amint kikerul a hatalmad alol (amikor nem latod, vagy amikor kamaszodni kezd) onnantol kezdve a sajat utjat fogja jarni.

Az is tapasztalat hogy azok a gyerekek verekednek az iskolaban, jatszoteren, akiket vernek a szulei. Ezt a mintat latjak otthon, hogy az erosebb uti a gyengebbet, igy hat ok is azt csinaljak.

Ezt a hanyatlo rendszeres szoveget meg nem tudom hova tenni, nekem ez olyan mint az "elvtarsak, a kapitalizmus haldoklik".

Meg 1x elmondom mert te sem ertetted meg: az hogy a veres nincs a nevelesi eszkoztaramban, meg nem jelenti azt hogy nem nevelem a gyerekem! En pont azt figyeltem meg hogy aki uti a gyereket, az egyebkent teljesen ad hoc modon nevel, nincs napirend, nincsennek szabalyok, a gyerek meg este 11kor is ugral a szulokon, aztan ha elfogy a turelem, jon a veres. Nyilvanvaloan ez nem vezet sehova. A legtobb ilyen szulo ha megtudja a nalunk ervenyes szabalyokat akkor azt gondolja hogy mi milyen szigoruak vagyunk, pedig nem, csak kovetkezetesek, vilagos szabalyokkal amit be kell tartani. Aztan esetleg ugyanez az ember olvassa a gyakorin a velemenyem a veresrol, es nekemtamad hogy liberalisan (nem) nevelek. erdekes ellentmondas.

" Ha jól emlékszem senki nem szidta senki édesanyját alpári stílusban, egyedül csak ő."

Majd azert nezd meg az elozmenyeket, ha meg nem toroltek ki.

miutan szegeny artatlan valaszolo nyomorultnak nevezett. Talan meg kellett volna koszonnom neki, hiszen ha nyomorultnak neveznek az nem agresszio, hanem dicseret.

Tenyleg erdekesek vagytok egyebkent. A gyereket verni az nem agresszio, az rendben van. Mast nyomorultnak nevezni az nem agresszio, az is rendben van. Ha valaki azt mondja hogy ha vered a gyereked akkor agressziv, eszkoztelen ember vagy az nincs rendben, az sertes. Ha valaki valaszkeppen megemliti a felmenoidet mert azt mondtad neki hogy nyomorult az sincs rendben, mert az agresszio.

Mi kovetkezik ebbol: nektek mindent lehet, masoknak meg kuss.

Látom nem boldogulsz a fókusz nélkül, ami rád irányul. 57%-os. Az is érdekes, hogy mindenki hibás, csak te nem. Abszolút érett személyiségre vall.. Emellett nem vagy kompetens vitapartner, mert nem vagy szakképzett a témában. Nem találkozol traumatizált gyerkekkel és nem talákozol a nevelési problémák gyümölcseivel, a személyiségzavarokkal a klinikumban! A saját elképzeléseidet darálod csak, de ezek a te gondolataid, ami a realitáson kívül esik. Rugalmatlan, mert nem ismeri a helyzetek és az emberi tényezők sokszínűségét.

Kár a gőzért, fölösleges és meddő vita.

Kérdezőnek: Örülök, hogy jobban vagy, sajnálom, hogy ez a szerencsétlen szétoffolja és szétoffoltatja a provokációival a kérdésedet. Szerintem igenis nagyon tanulságos, mivel mindenki hibázhat. Aki nem érzi magát rosszul egy ilyen eset után, az pont annyira nem normális, mint aki azt hiszi, hogy ilyen nem fordulhat elő. Ember vagy, ezen is átestél. Remélem látod, hogy nagyon sokan melletted állnak és nem ítélnek el. Többen írtak a szakirodalomról. Valóban tegyünk különbséget, hogy mi is a szakirodalom, nem a népszerű ponyva, amire itt néhányan hivatkoznak. Vagy csak egyvalaki? Mindegy. Tehát nyugodj meg, nem tettél semmi olyat, ami nagy baj lenne. :)

57 %-os: A nyomorult szó és valakinek szidni az anyját...nem, az nem ugyanaz a szint, nagyon sajnálatra méltó vagy, ha ezt gondolod. Egyébként meg találó volt rád nézve, főleg mivel te jöttél a magas műveltségi szinteddel, ami a kommentjeid függvényében igencsak megkérdőjelezhető.

"Nem találkozol traumatizált gyerkekkel és nem talákozol a nevelési problémák gyümölcseivel, a személyiségzavarokkal a klinikumban! "

Valoban nem mert nem ez a szakmam, de gyanitom hogy neked sem...

Egyebkent meg attol nem lesz egy gyerek sem traumatizalt, mert nem utik meg a szulei. Forditva viszont nagyon is. Gondolom azt nem akarod bebizonyitani hogy azert lesz szemelyisegzavaros a gyerek mert nem verik, az mar tenyleg ritka nagy hulyeseg lenne.