A lányom kirohant a forgalmas úton az autók elé, amikor sikerült befogni én nagyon megvertek. Ezt így kellett volna?

" A veréssel való nevelés semmi esetre sem azonosítható a kérdező szituációjával, amikor is egy életveszélyes helyzetre reagált! "

Az eletveszelyes helyzet elmultaval reagalt ra, de ezt mar leirtam parszor. Szerinted ez helyes reakcio volt? Csakis igy lehet egy 6 eves gyerekkel megertetni hogy amit csinalt az eletveszelyes? Csakis igy lehet elerni hogy tobbet ne csinalja ezt? Semmi mas hatekony eszkoz sem all a szulo rendelkezesere?

"és semmiképpen nem képezi ez a mindennapokat! "

Konkretan itt nem tudjuk hogy hanyszor folyamodik az anyuka es az apuka ehhez a nevelesi modszerhez, de legyunk joindulatuak es mondjuk azt hogy soha nem tortent ilyen es nem is fog. Ebben az esetben nyilvan nem valoszinu hogy problemat okozott volna, bar a gyerek szemelyisegeben mar egy ilyen eset is lenyomatot hagyhat, ami aztan befolyasolja a tudatalatti donteseit kesobb, akar negativ iranyba is.

De tobb esetnel hol van a hatar, amikor meg kiveteles esetrol beszelunk, es hol van az amikor mar indokolatlan? Ezt a hatart nem tudod egzakt modon definialni. Pont ezert nem kell egyaltalan ehhez a modszerhez folyamodni soha, mert nem tudhatod mikortol okozol kart.

"Semmilyen kutatás nem támasztja alá, hogy a RITKA és nyomós okból történő fenékre verés traumatizálna és szeméyliségzavart okozna. Személyiségzavart soem okoz egy fenékre verés. "

A szemelyisegzavar egy orvosi fogalom ami egy betegsegcsoportot jelol. En soha nem allitottam hogy egy fenekre utestol klinikai psziches betegseg kialakulhat. Azt viszont allitom, hogy semmikeppen nem szolgalja a normalis, stabil szemelyiseg kialakulasat. Az embernek lehetnek ugy is negativ tulajdonsagai, hogy meg klinikailag nem szamit betegnek. Az onbizalomhiany, az alacsony onertekeles, az erzelmi impulzivitas, a mindennapi agresszio es meg egy csomo negativ tulajdonsag meg nem jelent betegseget, pusztan szemelyiseghibak. Ki tudja melyik johet abbol hogy gyerekkorban a nevelesi modszerek kozott van az eroszak?

"Na ez az, amitől szétesik a személyiség, vagy hiányállapotok keletkeznek benne és létrejön a poszt traumás stressz zavar, vagy a nagyon súlyos borderline személyiségzavar, esetleg egyéb disszociatív kórképek. (pl többszörös személyiség) "

Ez biztosan igy van, de en nem beszeltem errol, meg csak nem is utaltam ra.

" Bocsánatot ugyanis akkor szoktunk kérni, ha valamit rosszul csináltunk, hibáztunk. "

Igy van, en is errol beszeltem.

"Egy indokolt helyzetben lévő nyomatékos rászólás, vagy akár rákiabálás, büntetés stb esetén a bocsánatkérés azt jelenti a gyerkenek, hogy anya hibázott."

Ezt teljesen felreertelmezted. Jogos buntetes eseten termeszetesen nincs bocsanatkeres.

"Az ügyészség meg kiröhögne, ha beállítanál hozzá, hogy xy rávert az iskolás lánya fenekére, mert kiszaladt az úttestre..."

Igen, tudom. Attol meg hogy a torvenyek ugy szolnak ahogy, meg nem veszi senki komolyan, plane hogy nincs szankcio hozzarendelve. Amit en szemelyesen egy nagy hibanak tartok. Erzekelem en is hogy a magyar kozgondolkodasban melyen benne van az hogy a szulo legalisan verheti a gyereket (latszik itt is), hogy a veres az egy elfogadott es szukseges nevelesi modszer. De attol meg hogy sokan gondoljak igy meg nem valik helyesse.

Azt is sokan gondoljak hogy az asszonyt meg lehet utni ha nagy a szaja... Hanyszor olvasni hogy egy noveresnel azt irjak hogy megerdemelte amit kapott. Szerintem ez a gondolkozas egy torol fakad es roppant karos.

Oké, látom mindent jobban tudsz, mint aki ezt tanulja évekig és ebben dolgozik. Így nincs tovább miről beszélni. Nem tudom kihez fogsz fordulni, ha bármi gondod, betegséged adódik, hiszen mindent jobban tudsz, mint az orvos. Sajnálom ezt nagyon, nem lesz könnyű életed.

Nem csak fizikai erőszakkal lehet ártani. Te érzelmileg és verbálisan sem bántalmazol?!

"Szerintem nincs gyereke, de ha mégis van, akkor majd pár év múlva csodálkozik, hogy a gyerek előtt miért nincs tekintélye."

Elegge szegyelnem magam ha a tekintelyt ugy tudnam kiharcolni hogy megverem a gyereket. Te is kevered a tekintelyt a felelemmel.

Engem soha nem vertek a szuleim, apam szerintem meg egy hangos szot sem mondott soha. De ha megszolalt akkor mindenki odafigyelt, a szavainak sulya volt, abszolut hiteles volt mert azt csinalta amit mondott. Ha valami nem tetszett neki amit tettem (es volt ilyen boven) akkor nem agyba-fobe vert, hanem szepen leultetett az asztalhoz es elbeszelgetett. Es ezek a beszelgetesek ezerszer hatasosabbak voltak mint barmilyen veres, pedig soha nem hangzott el egy hangos szo sem, es mindig meghallgatta es megfontolta az en mondanivalomat is, nem nyomott le erobol. Szamomra o az elo pelda hogy lehet igy is, en is ezt kovetem a gyereknevelesben.

Szerintem nyomhatjatok ide is a nullat, hiszen ez is egy elkepzelhetetlenul provokativ iras volt.

"Oké, látom mindent jobban tudsz, mint aki ezt tanulja évekig és ebben dolgozik"

Ahelyett hogy megcafoltad volna amit irtam (hiszen nyilvan tevedek mindenben) elovetted a tekintelyre valo hivatkozas kartyat (a sajatodera). Sajnalom mert egesz ertelmes vitanak indult es abszolut nyitott voltam a velemenyedre.

"Te érzelmileg és verbálisan sem bántalmazol?!"

Nem. Nalunk abszolut nincs jatszmazas es erzelmi zsarolas, es termeszetesen nincs verbalis agresszio sem. Nem orditozunk egymassal, nem szidjuk egymast, nem hasznalunk csunya szavakat egymasra, es ez ervenyes a parommal es a gyerekemmel szemben is.

"engem vertek rendszeresen. Nem is akárhogy, de ez most mindegy."

Igen, ez a jellemzo, ez sajnos a csaladban "oroklodik". Mindenki hoz egy mintat otthonrol, es akarva-akaratlanul is aszerint a minta szerint cselekszik. Ebbol kilepni baromi nehez.

57%-os, nem fogom megcáfolni, amiket írtál, mert ez egy teljesen haszontalan játszma . Egy vitához tudni kell az alapokat és a szakismeretet, kutatásokat is, különben hiteltelen az egész. A traumatizáció egy nagyon komoly szakirodalommal rendelkező téma. Írtam, hogy ajánlok hozzá könyvet, ezt nem kérted.

Így fogadd el kérlek azt, hogy egy ilyen szituban történő egyszeri fenékreütés semmiféle hatással nem lesz a személyiségre. A kutatások a komplex, hosszantartó traumatikus eseményeknek tulajdonítanak szerepet olyan környezet mellett, ahol a bántalmazást védő tényezők sem működnek megfelelően.

A személyiségre meg rengeteg dolog hat, multifaktoriális a működése. Jelentős részben genetika, (temperamentális) majd az erre ható környezeti ( csládi, óvodai, iskolai, baráti, munkahelyi stb) tényezők határozzák meg.

Amiről te írsz, hogy a személyiség módosul egy fenékreveréstől, az nem igaz! A személyiség a hosszantartó és/ vagy a komplex traumától módosul, mely sokkal súlyosabb, mint az itt történtek. Leírtam, többször nem fogom.

Még egyszer megkérdezlek: te miképpen vagy dühös? Mert düh az rengeteg van benned, ez átjön a hozzászólásaidból. Érzed te is? Miért fontos neked ez a téma? Miben érint ez téged személysen? Mivel érzelmileg vezérel és a finom árnyalatok között nem teszel különbséget, ezért bizonyára érint ez a dolog. És megint megnyerted a fókuszt. Sokan rád figyelnek. Ez milyen érzéssel tölt el? Mi a célod vele?