A lányom kirohant a forgalmas úton az autók elé, amikor sikerült befogni én nagyon megvertek. Ezt így kellett volna?

"nyitott voltam a velemenyedre. "

Én ezt a nyitottságot egyáltalán nem érzem a részedről.

"Így fogadd el kérlek azt, hogy egy ilyen szituban történő egyszeri fenékreütés semmiféle hatással nem lesz a személyiségre. "

Ezt a kijelentest minden tovabbi nelkul el tudom fogadni. (Bar ugye itt nem ez tortent.)

"A személyiség a hosszantartó és/ vagy a komplex traumától módosul, mely sokkal súlyosabb, mint az itt történtek."

Ertem hogy mit akarsz mondani, de en masra gondoltam. Biztos neked is van olyan esemeny az eletedben, ami egyszeri alkalom volt ugyan, de kifejezetten emlekszel ra. Nekem van tobb ilyen is, es mindegyik az iskolahoz kotheto. A legmeghatarozobb az volt amikor eros igazsagtalansag ert, erre a mai napig emlekszem, pedig csak egy alkalom volt es az is majd 30 eve tortent. A mai napig nehezen viselem az igazsagtalansagot, azaz lehet hogy ez az egyetlen esemeny hatott a szemelyisegemre. Gyakran van olyan amikor egy gyereket egyetlen egyszer megijeszt pl. egy kutya, es aztan az a gyerek meg felnottkent is felni fog a kutyaktol, pedig egyetlen egy negativ esemeny volt. Edesanyamat kisgyerekkent jatekbol bedobtak a vizbe, azota is retteg a mely viztol, derekig mer bemenni, soha nem tanult meg uszni.

Ezek a jelensegek leteznek. Abban biztos igazad van amit a szemelyisegmodosulasrol es a traumatizalodasrol mondttal, de akkor a fenti dolgokat hogyan sorolod be? Es tenyleg kizart teljesen hogy egy veres (most ne egy fenekreutesre gondoljunk) mar egyetlen egy alkalommal is negativ kovetkezmenyekkel jarhat? Nem klinikai ertelemben, hanem egyebkent?

"te miképpen vagy dühös?"

Erdekes kerdes. Egyszeruen duhos vagyok. Ha arra gondolsz hogy kivulrol hogyan jon le, az szituaciofuggo. De soha nem orditok, csapkodok, toporzekolok.

"Mert düh az rengeteg van benned, ez átjön a hozzászólásaidból. Érzed te is?"

Persze. A hulyek duhitenek.

"Miért fontos neked ez a téma?"

Mert utalom ha valaki a testi folenyet kihasznalva terrorizal masokat. Szemely szerint patkany dolognak tartom, iranyuljon az barki ellen, de kulonosen irrital ha gyerekek ellen tortenik. Duhit ha az utcan latom hogy valaki uti a gyereket, de kizarolag azert nem avatkozom bele, mert az ilyen patkanyok kesobb ugyis a gyereken allnanak bosszut.

"a finom árnyalatok között nem teszel különbséget"

Szamomra ebben a temaban nincsennek finom arnyalatok, plane hogy a legtobb szulo hazudik meg maganak is, letagadja, mentegetozik, megmagyarazza. Hany ilyen kerdes volt mar, amikor anyuka megmagyarazta hogy o nem veri a gyereket, csak a kezet meg a feneket uti amikor az nem azt csinalja amit o gondol, de az nem veres. Vannak olyan idiotak akik kisbababak utnek, masfel-2 eves kisgyerekeket, csak azert mert mondjuk felmaszik a kanapera es anyuka elmondta a masfel ! eves gyereknek hogy az nem szabad, megis csinalja igy a fenekere csap. Es ezt az ide irogatok nagy resze teljesen termeszetesnek veszi. Na ez duhit.

"Sokan rád figyelnek. Ez milyen érzéssel tölt el? Mi a célod vele?"

Ez az aspektus nem erdekel hogy hanyan figyelnek. A celom az hogy legalabb nehany ember gondolkodasa megvaltozzon. Ha csak egy szulo vegiggondolja meg 1x, mar megerte koptatni a szamat.

" Ugyanis engem ok nélkül vertek. OK NÉLKÜL! Stimm? Tudom milyen érzés, ezért nem adom tovább."

Urugyet a legkonnyebb talalni.

Nem ertem a reakciod, sokan vigasztalgattak itt hogy semmi hibat nem kovettel el, mindent jol csinaltal. Miert nem hallgatsz rajuk inkabb? Meg egy pszichiater is elmondta hogy semmi gond, csak igy tovabb, egy alkalom nem alkalom, pedig o aztan szakember, en meg csak egy buta troll vagyok. Nincs is semmi baj, nem igaz?

Hat akkor?

Ha kitiltatsz akkor megvaltozik a valosag? A struccpolitika celravezeto?

Lathatoan zavar az egesz sztori, es nem tudsz napirendre terni folotte. Az sem segitett hogy itt sokan vigasztalgattak. Ha sikerul engem elhallgattatni (nem fog) akkor jobban leszel? En vagyok a problemaid oka?

Ulj le legyszives, es gondold vegig oszinten az egeszet. Es legalabb magadnak ne hazudj.

Ket eredmenye lehet:

Az elso az lehet hogy igen, jol csinaltad, ebben a helyzetben ez volt a helyes reakcio. Akkor meg nekem nyilvan nincs igazam, igy nem is kell figyelembe venni amit irok, hiszen hamis az egesz. Es ha nem kell figyelembe venni, akkor nem is kel rajta felhaborodni. Akkor tok mindegy hogy en a vilagon vagyok-e vagy nem(szamodra amugy is). Akkor szepen lezarod magadban, es nem fogod magad xarul erezni tobbet.

A masik lehetoseg viszont az hogy tenyleg hibaztal, hogy nem jol csinaltad, hogy nem volt helyes a reakciod. Akkor erdemes elkezdeni gondolkodni azon amiket irtam. Itt nem arrol van szo hogy ujjal mutogassunk es megnevezzuk ki a hibas, hanem arrol hogy a jovoben tudatosan elkeruljuk ezeket a szituaciokat.

A lenyeg az hogy szakadj ki ebbol az impulziv, erzelmi reakciobol, mert az nem vezet sehova.

Ugy erzed provokallak? Valamilyen szinten igen, de akar hiszed akar nem, en neked (es foleg a gyerekednek) akarok jot.

Na most felteszek meg egy provokativ kerdest, probalj meg nem erzelmi alapon reagalni:

Szerinted a szuleid nem tudtak volna megindokolni, hogy miert kellett teged verni? Biztosan meg tudtak volna magyarazni, hogy miert volt szukseges, mit csinaltal vagy nem csinaltal amiert azt kaptad, amit. Benned megis ugy maradt meg hogy ok nelkul volt.

Szerinted mi kovetkezhet ebbol?

57%-os. Az emberi személyiségre sok minden hatással van. Természetesen trauma a vízbe dobás és a kutya támadása is, de tudni kell, hogy az élet ahogyan a szlogen tartja, nem habos torta. Nem lehet megkerülni, hogy egy emebret negatív élmények is érjék az életében. Ezeknek az elviselése leginkább a személytől függ. Attól, hogy milyen a frusztráció tűrése, mennyire hajlmaos a szorongásra, a depresszióra. Ezeket hívják a személyiség vulnerabilitásának (Érzékenység, sebezhetőség) Ez nagy részben, mint írtam, genetika. Ha valakinek jók a genetukai adottságai, a külső stresszfaktorokat is sokkal jobban kezeli! Pl komplex trauma hatására sem szenved el mindenki PTDS-t (trauma utáni stressz állapot, mely egy komoly mentális tünetegyüttes) és nem lesz mindenki személyiségzavaros sem. Kb 50%, aki sérült lesz, 50, aki nem a szakirodalom szerint.

Jó szmélyiségbeli stabilitással tehát ezek a traumás élmények átvészelhetőek komolyabb sérülés nélkül is bizonyos egyének esetében.

Gondolj csak a háborúkra. Mekkora trauma érte azokat az embereket, ennek ellenére sokan küzülük feldolgozták és tudták folytatni az életüket.

A személyiség stabilitásában részt vesz egy jó korai kötődési kapcsolat a szülőkkel.Így a gyermek megtanulja magát megnyugtatni, a stresszt elviselni, a negatív élményeket feldolgozni.

Igazságtalanság mindannyiunkat ért, ér akár naponta is. Ez az élet része. Azonban a megszerzett tudás és érzelmi viszonyulás nem mindegy, ahogyan ezeket a helyzeteket kezeljük.

Egy helytelen döntés (vízbe dobom a gyereket a félelmei ellenére) valóban abúzus, mivel egy korban jóval kisebb, tehetetlen egyén ellen történt. Az úttestre való kiszaladás 6 évesen és annak a fenékre csapással történő büntetése nem egyenlő ezzel. Az első esetben a gyerek semmi rosszat nem tett, csak félt. A második esetben nagyon komolyan hibázott. Amire a szülő az erősebb büntetést alkalmazta. Azt tudni érdemes, hogy az erős büntetés erősebb visszatartó erővel is bír egy bizonyos szintig. Ebben a szituban az a cél, hogy SOHA többet ilyen ne legyen, mert a szülő nem mindig tud közbeavatkozni. ILyenkor az ember vállaja azt a pillanatynai rossz érzést, amit a gyerknek okoz azért, hogy a jövőben megvédje az életét. Egy stabil, bizalomra és szeretetre épülő kapcsolatban, ha ez a bünti feloldással jár otthon (átbeszélik alaposan, anya megbocsájt, de elkötelezi a gyerket a hasonló eset elkerülésére), akkor építő hatással bír, nem rombolóval.

Olyan eset, amikor komyolan be kell avatkozni, ritkán van egy gyermek életében. (pl apámtól életmben egyszer kaptam pofont a 35 évem alatt, amikor az öcsémnek majdnem komoly sérülést okoztam egy összeveszés miatt) A mai napig jogosnak érzem, mert igaza volt, noha akkor rosszul esett. Többet viszont nem tettem ilyet az öcsémmel és apámmal is szeretetteli a kapcsolatom.

Ezért írtam, hogy vannak finom árnyalatok.Ha ezt te nem érzed valamiért (az okokba ne menjünk bele itt), akkor valóban jobb, ha soha nem alkalmazod soha ezt a módszert!

A kérdezőhöz való hozzáállásodra is reagálnék. Egy ember, aki krízisben van, nem tudhatod mire képes, pláne ismeretlenül! Ezért nagyon nagyon óvatosan szabad bármivel is szembesíteni. A szakemberek a terápián sokszor hónapok alatt teszik ezt nem véletlenül! Ha összeomlik, akkor nem lesz a gyermekeinek édesanyja!!

Egy ember nem fog attól változni, ha mindent a szemébe mondasz. Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor már nem lenne állásom:)

A ledorgálás, szülői pozíció, itt pedig felnőttek beszélgetnek. Elmondhatod a véleményed, de ez nem egyenlő a dorgálással és a durva szembesítéssel! Ne árts, ne okozz a másikban még több kárt!

PLáne akkor, ha nem voltál jelen, nem láttad a szitut! Ezzel így nem segítesz, hanem komolyan árthatsz!

szerintem bennem nincs ilyen ösztönös verési reflex..(ami valszeg tényleg gyerekkori neveltetésből fakadhat)

mondom ezt úgy, hogy hál ég nem volt ilyenben még részem.