Nő létemre elég szörnyű, hogy így gondolom?

Azèrt van egy biztos módszer a gyereknemakaràs mellett,hogyan èljünk biztos kapcsolatban: ha a pasi màr kb 50feletti,vagy màr van màstól gyereke. Èn amúgy nem ítèlem el a gyereket nem akaró nőket,van ebben elèg tapasztalatom, mert külföldön dolgozom olyan munkahelyen,ahol 20 női kollègàmból 4nek van gyereke,ès egynek sem azèrt nincs mert nem lehetett!ez egy karrierista szakma sajnos. Ciki,ha előhoznàm a gyerekemmel kapcsolatos dolgokat,de nem is teszem. Pàr èv alatt azèrt ràjöttem,hogy a lelkük mèlyèn megbàntàk màr,hogy nincs igazi csalàdjuk,làtom az arcukon a keserűsèget,ès sajnàlom őket,mert a karrier sem tart örökkè,idősödnek,jórèszük màr elvàlt vagy

özvegy (50 körülien). Tudnèk mèg regèlni,de nem teszem,a lènyeg,hogy a karrier (normàlis kereteken belül)nem zàrja ki a gyerekvàllalàst. Kisebb karrierrel sokkal jobb èlni,tartalmas csalàdi èlettel,mint magànyosan megöregedni.

Figyelj onnantól kezdve hogy van lehetőségem nemet mondani, onnatól elutasítom hogy velem szerinted baj van. Ha állat lennék akkor bizony baj lenne velem, mert náluk ösztön van, ami kötelező, és ha hiányzik az hiba. De onnatól hogy odáig fejlődtünk hogy tudunk dönteni az 'igen' vagy 'nem' között, biztos lesz olyan aki a 'nem' mellett dönt. Ha ez abnormális lenne akkor a természet minden bizonnyal nem tette be volna a lehetőségek közé, hanem úgy élnénk mint az állatok akiknek az ösztön irányít és ezzel biztosítva lenne hogy mindenki szaporodik. Részemről ennyi a dolog. Az életembe semmi rossz nem történt, nem rosszabb mint más átlagos emberrel. Az anyai ösztöneim meg nem hiányoznak, szeretek a párom és a kölyökállatok fölött anyáskodni. Épp ezért mondom hogy képes lennék gyereket nevelni, ha akarnék! És ezen van a hangsúly. De nem akarom, mert nem érdekel, és semmi olyat nem látok benne ami számomra előnyös vagy vonzó. Ezt nem lehet megmagyarázni, egyszerűen eszembe sem jut hogy nekem legyen.

A kapcsolatom felfirssített, de a párom emúlt 35 éves, és 13 éve ismer, 13 éve már jártunk egyszer 2 évig, 13 éve megtudta rólam, hogy nem akarok gyereket. Most pusztán annyit kellett tudnia hogy még mindig így gondolom, és ő kérdezte. Neki megfelel, nekem ő életem szerelme de ha elhagy sem szülök neki gyereket. Minden kapcsolatom komoly volt, az életem is el tudtam volna velük képzelni, az életem adtam volna értük de eszembe sem jutott hogy gyereket akarjak. Nem vagyok olyan buta, hogy szüljek a saját akartom ellenére hogy megtartsam a párom, mert a saját, a gyerek, és a család életét is elrontanám vele.

Én is tudnék mesélni hogy maradnak sorra egyedül a kisgyerekkel a nők, hogy lesznek kiállhatatlan, nemalvó zombik és hogy maradnak egyedül idős korukra a gyerekik ellenére, magyarul tudnék mesélni hányszor sült el rosszul a dolog. Egyrészt mindig benne van a pakliban hogy megbánsz valamit de dönteni attól még kell és a félelem miatt hogy megbánom még nem fogok máshogy dönteni. De azt hiszem szántam annyi évet és komolységot a döntésre, ismerem magam annyira hogy tudjam: nem fogom megbánni. Sok embert ismerek aki nem bánta meg, és ismerek olyan külföldi írást amiben olyanok nyilatkoznak akik a szülést megbánták és visszacsinálnák ha lehetne. Csak ez tabutéma. Sok, és egyre több ember dönt úgy ahogy én, külföldön szervezeteik vannak, ha ez annyira borzasztóan halálosan rossz döntés lenne akkor nem növekedne a számuk. Igen lesz aki megbánja, de olyan minden témában van. Egyedül maradni gyerekkel is lehet. Én pedig nem a karrier miatt nem akarok, mert ki tudta gyerekkoromban mi az a karrier, de más akkor sem akartam, másrészt szeretem az otthoni munkákat is, főzni, mosni, takarítani, ebéddel várni a párom, csak épp a gyerek nem kell és nem hiányzik. Úgyhogy légyszives fogadd el ha valaki így dönt és azt is hogy nem bánja meg és nem lesz neki rossz és hogy ez nem egy defekt.

Erre csak egy dolgot tudok leírni:

Mikor terhes lettem a testvérem, két évvel fiatalabb kiscsaj, teljesen megváltozott.

Addig hasonlóan gondolkodott a gyerekekről, mint te. Aztán úton volt a fiam. Hírtelen elkezdte érdekelni a téma, mi hogyan, miként változik a nőn, nőben. Persze viccesnek talált dolgokat pl totyogás a vége felé, a kismamanadrágok szerinte valami fura izlésficamok a derekuk miatt (ő még nem tudja, milyen kényelmes is)

Végig olyan kérdésekkel bombázott, amik vagy természetesnek tűnnek, vagy eszembe sem jutottak volna.

A szülés óta pedig folyton a kicsi körül lebzsel, rá kellett szólni, hogy kérem vissza a gyerekem, mert ideje ennie, letenni aludni, ne birizgálja már. Jó a sírással nem tud mit kezdeni, bevallom én sem néha.

A lényeg, teljesen másként áll hozzá, nem fog holnap beállítani, hogy terhes, de a gyerekvállalás nem is olyan rémes már a szemében.

Az én szemszögemből is leírnék pár apróságot, mint gyakorló anya, szülő.

Jó volt terhesnek lenni, alig voltak gondjaim (pár róka, vizesedés, de ezeken kívül minden rendben volt.)

Úgy vagyunk kódolva, hogy szeressük a babánkat, így mivel bekapcsolt az anyaiösztön, vagy nevezd bárminek, szeretem a gyermekem, jó volt érezni ahogy mocorog odabent. Kívülállónak ez nagyon furcsa lehet, hogy mozog egy sajtkukac odabent, az anyáknak a világ legjobb érzése.

A gyermekvállalás számomra egy rózsaszín lányálom volt(sajna sok buktató és nehézség van benne, amiről keveset hallani, vagy csak legyintük rá, hogy velünk nem lesz, sajna mindig lesz, a szereplők és a helyszínek változnak csak) de aztán megszületett a kis csomagunk.

Mint egy nagyobb vekini kenyérke, összegömbölyödik, és szuszog, eszik, alszik, kakil, az elején. Szeretgeted, babusgatod, közben persze fejlődik, és elérkezel egy olyan kórhoz, amikor már "hisztizik", nem tudja, nem érti, és ezek dühítik, sír, te meg már a falat kaparod. Ha nyugis volt az életed, akkor pápá, ugyanis folyton aggódhatsz, szinte mindenen. Nincs olyan, hogy minden 100%ban jól menjen. Alvás, majd ha már táborba megy. Nyugodt zuhany, anélkül, hogy várod mikor töri össze magát, a lakást stb, majd ha táborban lesz.

Az élet fejre áll. Foglalkozni kell vele, személyesen kell a mesét olvasni, játszani vele, nem elég a játéksereg, a magnó, persze szabadjára is kell engedni, néha meg kell szidni ha rosszfát tett a túzre, dicsérni kell, ösztönözni, már az egész picit is. 24órából 48ban az övé leszel, mert amíg kicsi rád van utalva.

Hírtelen annyi felelősség szakad az ember nyakába, hogy felfoghatatlan. Néha nagyon sok, és elszaladnék.

És érdekes, hogy mégsem bánom. Jó lehet, ha két évet várok még... de nincs olyan sem, hogy kicsit később, érettebben, felkészültebben. Technikailag lehet készülni(kiságy, szekrény, ruhák stb) de fizikailag, szellemileg nem. Lehet évekig 13órákat melózni nonstop(én így éltem) hát az kutya füle egy babához képest.

Nem lányálom a gyermekválalás, mégis jó dolog. Egy pici emberke, aki egyszerre vagy te a párod, és egy harmadik személy, Ő. Egy teljesen új, egyedi. Nekem a kisszerelmem, kincsem.

Veled nincs baj, egyszerűen nem vagy még kész. Most még nem hat meg, hogy anya lehetsz majd. Ez változni fog. Sok minden vár még rád. És nem tudhatod, mikor leszel kész. Talán ha terhes leszel. Minden nőnek eljön egyszer az ideje. Amikor gyermeket akar, mindentől függetlenül, mert Ő akar, nem ránk, társadalomra hallgatva beadja a derekát.

Vannak a kislánykorátólagyerekettervezi nők, és vannak akik 35évesen érnek meg a felaldatra, merik azt mondani, hogy készek belevágni.

Sok boldogságot az életedhez, ami vagy "egyedül" vagy gyermekkel lesz teljes. A holnap mindig hoz valami újat, neked talán az anyaiösztönt:P

szia! én nagyon vágytam a babára, mégis undorodtam magamtól a terhesség alatt, meg még utána 5 hónapig (akkor nyertem vissza a régi alakomat, emberfeletti munkával). szóval megértelek bizonyos szempontból. én mondjuk császárral szültem és altatásban, így nem volt annyira szörnyű :) a császárról szóló rémmeséket sem kell feltétlenül elhinni :) türelemről: a saját gyerekedhez lesz türelmed, és ami fontos: azt eszed, amit főzöl! tehát olyan lesz, amilyenné neveled! ha megérzi a "majomszeretetet" akkor persze, hogy nem lesz egy nyugodt perced sem tőle, de lehet másképp is. amit még soka anyuka elfelejt, és ez jó, hogy Te ezt a kockázatot ilyen fiatalon látod: nem, az anyaság nem a női mivoltunk végét jelenti! mi a férjemmel ugyanolyan jól megvagyunk, mint szülés előtt, én ugyanaz a nő vagyok, akit elvett, akire büszke lehet. volt, amikor ezért áldozatot kellett hozni, de megérte. szóval: attól hogy gyereked lesz egyszer, nem leszel olyan, mint az ide írók egy része, hogy csak a gyerek, férj, barátok stb. nem számít. nem leszel ettől más ember. én sem lettem.

egy ovis kislány anyukája

Jaj ez unalmas... Nem lehet egyszerűen csak elfogadni és továbblépni? Nem homokos vagyok, nem beteg, egyszerűen csak van egy döntésem ami nem egyezik a ti véleményetekkel. Igen beszélgettem olyanokkal akik idősebbek nálam és boldogan élnek gyermek nélkül. Egész könnyen lehet találni ilyen embereket ha tudsz pl angolul és felmész a honlapjukra (no kidding stb)! És mivel az ő országukba fogok majd dolgozni, már most szeretettel várnak!

A nővéremnek fél éves a gyereke. Két utcával arrébb lakik, de egyszer sem láttam ott, mert nem érdekel. Akkor meg minek menjek oda? A nővérem tudja hogy gondolkodom, nem fogok ott zavarni nála. Beteg is volt a gyerek, de ez sem hatott meg jobban mintha egy idegen ember lenne beteg. Egy kis sajnálat, ennyi. Nem azért mert gyerek, hanem mert nem ismerem, és nem érdekel.

Ha mindenki gyereket szülne akkor nem tudom ki vinné előrrébb a világot, ki lenne az aki éjt nappallá téve kutatna, dolgozna? Hát persze szerintetek az semmi a gyerekhez képest, de azért az előnyeit használjátok. Az ilyen emberek igenis hasznos tagjai a társadalomnak, sőt megfelelőik vannak az állati társadalmakban is és nélkülük bizony a kölyökkel rendelkező állat sem élhetne sokáig (pl farkasfalka), azon kívül bizonyított tény az is hogy az állatoknál is létezik homoszexualitás.

Szép hogy nektek van gyereketek, de nem hiszem hogy ettől már fel lennétek jogosítva hogy ennyi, és egyre növekvő számú embert nem normálisnak tekintsetek. Még az is oké ha engem annak néztek, de rajtam kívül több ezren, tízezren vannak még, hát én nem venném a bátorságot hogy ennyi emberről így itélkezzek. Nem hinném hogy mindegyik h*lye és a saját vesztébe rohan. Olyan dolgokat nem csinálnak egyre többen ami szerintetek ennyre borzasztó.