Nem tudom eldönteni, hogy én várok túl sokat vagy pedig én gondolom jól (anyós önálló döntéseivel kapcsolatosan)?
Próbálok normálisan hozzáállni anyósomhoz,de képtelenség.
Megbeszélni nem igazán lehet vele semmit, mert sajnos mindenen megsértődik.
Alapvetően legtöbbször jó indulatból tesz/mond dolgokat, de sajnos nem jól csinálja, és ha szólok megbántódik.
Párom maximális udvariasságra lett nevelve,és arra,hoyg akármi is van, az anyjának nem szól semmiért, tehát bár ő helyesel nekem, és egyet ért velem legtöbbször, azt nem várhatom el tőle hoyg ő szóljon.
Én pedig nem bírom már tovább, felgyűltek a dolgok, de nem akaok anélkül "bilit borogatni", hoyg ne beszéltem át kívülállókkal akik valamennyire objektíven tudnak nyilatkozni.
Alapvetően az a hlyzet,hogy teljesen másképp neveljük a kislányunkat, mint ahoyg ő gondolkodik. Ezekért az apróbb-csepróbb dolgokért nem szpktam szólni,úgyis ritkán találkozunk.
De egy valamiből mostanra tökéletesen elegem lett.
Az a szokása, hogy bármit kutalál és meg is valósítja a megklérdezésünk nélkül. Amí ilyen dolgokról volt szó, mint pl hoyg milyen virágok legyenek a kertünkben, vagy egyéb apróságok, addig feleslegesnek tartottam vitába szállni, hoyg ugyan kérdezzen már meg minket is.
Most azonban megígérte a 2,5 éves lányomnak,hoyg elviszi magukhoz vonattal kettecskén, úgy hoyg anya majd csak 2 nap múlva megy utánuk. Az orrunk előtt. Én meg kifakadtam,hogy
1. kérdezzen meg minket mindenről, mielőtt megígéri a yereknek mert MI döntjük el hoyg mikor hova mehet a gyerek ha tetszik ha nem
2. sosem bíznám rá a 2,5 éves gyereket, mert egyrészt felelőtlen, másrészt meg mert kicsi hozzá
3. harmadrészt pedig mivel soha semmiben nem veszi figyelembe hoyg mi hoygan szoktuk csinálni, ezért nem engedném hoyg elvigye így, hoyg semmit nem követ aszerint ahoyg mi gondoljuk
Tegnap ezen kifakadtam, majd enyniben maradt a téma.
Szeretnék vele leülni megbeszélni, hoyg elkerüljük az ilyen helyzeteket. Főképp,hyg ebből így gyakorlatilag úgy jövök ki, hogy a gyerek majd azt látja mama ajófej anya meg a gonosz aki nem enged el.
Mit gondoltok erről?
Túl nagy elvárás az, hogy először megkérdez, mielőtt döntést hoz a gyermekemmel kapcsolatban bármiről?
(Ha jönni akar azt is úgy közli: "úgy gondoltam hoyg hétfőn megyek hozzátok", vagy pl "vettem nektek rózaszín virágot oda előre a kertbe, de majd jövő héten veszek bordót is oda hátra a faház mellé" stb....)
Pedig csak anynit várnék el, hoyg mit gondoltok? Jó lesz így? Kell nektek? Hogy szeretnétek? stb...
KÖSZÖNÖM HA ELOLVASSÁTOK, annak ellenére hoyg hosszú.
Még azt mondom mindig jobb egy olyan anyós aki legalább kíváncsi az unokájára és szeretne segíteni még akkor is ha nem találja el a módját. Nekem a saját anyám nehéz eset, ha pl elmegyünk nyaralni és adunk neki lakáskulcsot ha valami közbejönne, ő eljön és kitakarít átrendez stb. A gyereknek minden találkozáskor vesz valami kacatot, ha a gyerek kéri bármikor bármit megfőz megsüt neki, hajlandó etetni kanállal, pedig már 5 éves. szóval kiakasztó. De viszont sokszor nagyon jól jön a segítsége.
Én már beletörődtem, hogy nem követi a mi elveinket, de hoztam erre egy szabályt. Az ő házában mikor mi nem vagyunk ott úgymond azt tesz amit akar. Ha kényeztet kényeztessen de az ajándékok nem jöhetnek haza minden marad a mamánál. Ha viszont én is ott vagyok akkor a gyereknek én parancsolok, ha erre szükség van. Az én fiam már 5 éves de egy évesen is aludt már a mamánál igaz nem több napra. A fiam megtanulta, hogy anya nem mama, és így nagyon jól tudja hogy kitől mit várhat el. Soha nem kaptam még meg tőle, hogy mama jobb lenne. A mama csak más és kész. Tőlem sosem kéri hogy etessem mert úgyis tudja hogy nem fogom megtenni.
Az ott alvásról szerintem már a lányodnak is lehet véleménye ha ő akarja akkor szerintem felesleges megtiltani neki, valószínűleg úgysem fog kibírni elsőre nélküled 2 napot, és majd mondja a mamának is. azért nem lehet annyira felelőtlen ha már egyszer felnevelte a férjedet is. Én úgy gondolom addíg menjen a gyerek a nagyihoz amíg a picinek még nem unalmas nála, a mai gyerekek 8-10 évesen szerintem már inkább a barátaikhoz fognak járni nem a nagyihoz. Azt azért mindenképp beszéld meg vele hogy előbb veletek egyeztessen mint a gyerekkel.
Én pl most várom a másodikam a napokban fogok szülni. A múltkor anyu a férjem előtt nyomta a gyereknek hogy amíg anya a kórházban lesz nálunk fog aludni, mert apa nem ért a házimunkához:) A férjem is kiakadt mint a taxióra, de ő meg is mondta anyunak hogy szükségtelen.
Anyósomék meg a másik véglet, tudták nagyon jól mikor szülök erre ma elutaztak egy két hetes külföldi útra...
Köszönöm az zeddigi válaszokat.
Sajnos, felelőtlen, tényleg nem merem rábízni, hiába nevelte fel a fiát becsülettel. Az egy más korszak volt és akkor még fiatal volt. Azóta megöregedett.
Az mondjuk kimaradt a sztoriból,hogy 300km-re lakik, tehá nem olyan egyszerű utána/érte menni ha gond van.
Az nem kérdés,hogy elengedjem-e a gyereket, mert abban párommal mindketten egyet értünk, hogy szó sem lehet róla, ha nem vagyunk ott akkor alkalmatlan rá,hogy vigyázzon rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!