Nő létemre elég szörnyű, hogy így gondolom?

01:43 mal én is egyetértek, számból vette ki a szót.

A másik pedig az,valakinek aki erről írt hogy azért nem csak a gazdasági helyzet teszi tönkre a kismamát, + pontosan tudja hogy mia helyzet, mégis szül.

Szerintem nincs veled semmi különösebb gond. Pedig én annyi idősen szültem, mint amennyi most te vagy. Én nem féltem a szüléstől, nem tartottam borzasztónak, mint ahogy a terhességet sem, amíg csak biosz könyvek alapján tudtam, hogy az milyen, meg esetleg filmekből. Én úgy képzeltem, hogy majd terhesen is pont úgy fogok jönni-menni, mint előtte, és úgy egyáltalán, nem is gondoltam, hogy bármi változni fog azon kívül, hogy nagy hasam lesz. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez azért nem így van :) Jobb szerintem, hogy te ezzel már tisztában vagy előre is. Persze nem olyan borzasztó, mint ahogy leírtad, ahogy a szülés sem, de jobb, ha az ember nagyjából sejti előre, hogy ez mivel jár. A saját szülésem előtt is, ilyet csak filmben láttam, és álmomban sem hittem volna, hogy ilyen fájdalmakkal jár. Ha tudtam volna, nem ér olyan váratlanul, lelkiekben jobban felkészülök rá. Persze nem azt mondom, hogy sose mondta nekem senki, hogy ez fájni fog, de nem gondoltam, hogy ennyire. Mondjuk ettől függetlenül azóta voltak már olyan dolgok az életemben, hogy azt mondtam, inkább szülnék mégegyszer, az kevésbé volt fájdalmas :) Pl. egy jó kiadós fogfájást lazán elcserélnék egy szülésre. Illetve hasonló szinten mozog egy olyan igazi vesegörcs, volt már benne részem, vetekszik a szülés fájdalmaival. Csak a fogfájásnak és a vesegörcsnek még értelme sincs, a szülésnek viszont van. Mármint ott megvan az, hogy ez most azért fáj nekem, mert erre szükség van ahhoz, hogy a kisbabám megszülessen, de egy fogfájás után mit kapok? Maximum egy szintén fájdalmas fogászati kezelést, aztán örülhetek, ha már nem fáj.

Szerintem azzal sincs baj, hogy nem vagy oda a gyerekekért, ennyi idősen nem kell mindenkinek odalenni értük, akkor sem, ha lány az illető. Ha nincs türelmed a picikhez, hát nincs, nagy dolog. Nem abban a világban élünk, hogy akaratod ellenére rádkényszerítsék, hogy gyereket szülj. Pláne, hogy 20 évesen igazán nem vagy lemaradva semmiről. És azt sem hinném, hogy a te korodban lévők társadalmi elvárásra szülnének. Sőt, az ilyen fiatal szülőkre inkább néznek ferde szemmel azok, akik 30 körül szültek, meg igazából sok kortárs is.

Ahogy azt mondani szokták, "A szülés joga a nőnek, de nem kötelessége." Ha te nem akarsz szülni, úgysem fogsz, senki nem fogja rád kényszeríteni. Amúgy meg fiatal vagy még, később lehet, hogy máshogy fogod gondolni. Van még rá legalább 10 éved, ha nem több. Szerintem ne is foglalkozz ezzel az egésszel, majd ha itt lesz az ideje, úgyis rá fogsz jönni, hogy akarsz-e gyereket, vagy pedig véglegesen azt mondod, hogy nem. És akárhogy döntesz, az a döntés a tiéd, senki nem kényszerítheti rád, hogy ne úgy dönts.

"Sőt, az ilyen fiatal szülőkre inkább néznek ferde szemmel azok, akik 30 körül szültek, meg igazából sok kortárs is. "

gratulálok, hogy ezt valaki végre megfogalmazta, mert ez nem fér a sok okos anuka fejébe, hogy itt 20-22-23 évesekről van suó, nem 33, vagy 53 aki sose szült és nem is akarhat már soha talán

Szia! Irok így ennyi válasz után is, mert én is hasonlóképpen gondolkodtam annó, el is menekültem 22 évesen az akkori barátomtól, aki mindenáron házasságot és gyereket akart. 24 évesen még belekezdtem egy új suliba, ráadásul külföldön, majd úgy 28 körül éreztem, hogy na, most már jöhetne egy megbízható tartós kapcsolat, ennek ellenére egy nálam 4 évvel fiatalabb fiúba szerettem bele, de mint kiderült komolyabb gondolkodású mint én. 30 éves voltam mikor összeházasodtunk, és természetesnek gondoltam akkor már, hogy legyenek gyerekeink, de nagyon féltem, mindazoktól amiket leírtál...terhesség, szülés, szoptatás...aztán mikor körülöttem szültek a barátnőim, én is kezdtem megváltozni, másképp gondolni az egész dologra. Mikor terhes lettem, inkább már büszkeséget éreztem, szívesen leültem utánaolvasni a velem történő dolgokról, mivel eddig ilyen témákról nem szivesen hallgattam a gyerekes barátnőim társaságában. Aztán a szülést megúsztam egy császárral, akárki akármit mond, ez szerintem, azaz számomra semmi volt, egy igazi szüléshez képest, igaz, orvosi indokom volt rá, de nem sajnáltam, van előnye, hátránya is, mindegy. A szoptatás meg kifejezetten jó volt, nem is gondoltam volna, hogy ilyen, hiába meséltek akármiket. A kisgyerekhez meg türelem kell, ami minden nappal fejlődik, együtt válunk szülőkké, ahogy nő a gyerekünk. A másodiknál már sokkal könnyebb lesz, az tuti. De az is tény, hogy más a más gyereke, és más a saját. A sajátunk belőlünk van, mi alakítjuk, neveljük, és ez az élet legfontosabb "játéka", szerintem a te kedved is megjön hozzá. Akinek nincs gyereke meg nem akar, az alapjában véve önző. De még ha önző is valaki, egy idő után elege lesz saját magából:), mint a 40 éves barátnőm, aki az önzősége miatt nem akart gyereket, és csak most szeretne, de most már nem lehet úgy néz ki.

Kérdezném még tőled, hogy kiskorodban babáztál? Ha nem tudod, kérdezd meg a szüleidet, szeretted e a lányos játékokat, meg van-e, volt-e kisállatod? Ha egy kisállatot tudsz szeretettel gondozni, akkor a gyerekvállalásra is lassan, de meg fogsz érni. Atyám 20 évesen totááál másképp gondolkoztam és más volt az értékrendem mint 30 évesen, ezért is nem tudnám elképzelni, hogy az akkori pasim lenne a férjem,(gyereket sem tudtam elképzelni), és így fiatalon, már vagy 10 éves házas lennék, 15 éves kapcsolattal a hátam mögött, iskolás gyerekekkel.:) Bocsi, hogy ezt írtam, biztos vannak kivételek:) Én örülök, hogy sokat tanultam,nem kötöttem le magam, (2 pasim is meg akart akadályozni, hogy azt tanuljam amit szeretnék), és olyan szakmám lett, amit minden nap szívesen csinálok. Ezek után jöhetett a család!

01:43-as vagyok. Én pl nem vagyok 20 (sajna :D) inkább a 30-hoz húzok mégsem érzek semmi változást és biztosan tudom magamról hogy nem is lesz, ez végleges. Babáztam is meg fiús dolgokat is csináltam. Én kalapácsoltam is, meg tortát is sütöttem homokból akkor én most fiús-lányos vagyok? :D Azt hozzá kell tennem hogy én már a Barbie-mal is mindenfélét játszottam, csak ritkán "szült gyereket", akkor is csak a játék legvégén, csak azért mert láttam másoktól és a többi gyerek akarta. Az állatokat imádom, ők a mindeneim. De nem pótlásként vannak, hanem azért mert őket magukat csodálom. Nagyon szigorúan nevelem őket, és a lehető leghozzértőbben (itt a kutyákról van szó), és nem szeretem cuki kutyákat, másféle cuki állatkákat szeretem de sosem tartanám. Azért mondom hogy ne lehessen a buta gyerekpótlós szöveggel jönni. A kölyökállatokat is szeretem, de unalmasnak tartom őket egy idő után mert ők még picik, nem lehet még nevelni őket, sem érdekes dolgokat csinálni együtt. A mukám is állatos. Azonkívül nekem a legfontosabb a család, a párom, én szeretnék feleség lenni és kiszolgálni néha az uram, főzni, mosni, takarítani, de ugyanúgy szeretem a karriert is. Akkor most mi van, hogy nem illenek rám az elemzések (ti. aki nem akar gyereket az szingli is akar lenni, az nem akar felelősséget, az önző stb...)??

+Valahova írtam egy ilyet:

"Ha valaki azt mondja, nem akar gyereket, akkor a válaszolók miért térnek át rögtön arra hogy "nem is baj ha később szülsz"? Nem akarok gyereket=később szülök? :D Ennyire nem Mernek az emberek belegondolni, hogy valaki SOSEM akar gyereket? Mi ebben olyan ilyesztő, végülis semmi közük hozzá... De vicces dolog ezt látni :D"

Utolsó hozzàszóló:Van komoly kapcsolatod,akiről el tudod kèpzelni,hogy vele èlnèd le az èletedet?ha van, elhiszem,ès elfogadom,hogy te már eldöntötted,hogy nem akarsz gyereket,azaz eldöntöttètek! Mert a fèrfiak nagy rèsze is csalàdra vàgyik,nem csak a nők! Ha meg mèg nincs meg az igazi,akkor mègsem dönthetsz mèg ilyen kèrdèsben,egyrèszt mert nagyon sokan èpp akkor vàgynak gyerekre,amikor egy szeretett fèrfi kiváltja belőlük ezt az ösztönt.

Szóval a lènyeg,hogy ez 2 ember döntèse, ràadàsul ha a gyerektelensèg mellett döntenek,a fèrfi az aki mèg kèsőbbi ideig meggondolhatja magàt,ès akkor lehet a pàrja màr túl öreg lesz,hiàba akarnà akkor màr ő is a fèrje kedvèèrt,kèső!de a fèrjnek mèg nem lesz az màssal! (utóbbi eset èpp az egyik baràtomèknàl zajlik)