Van itt olyan,akinek anyagi ok miatt van csak egy gyereke?

Ha tudtad, minek írtad le?

En nem önfényeztem. Semmi önfényezés nincs abban, hogy szoktam főzni meg nem b*szom el a pénzt, szerintem ez nem ritka dolog, hogy büszkének kelljen rá lenni.

Nem tudom, ha külföldön húztatok közösen az igát, hogy nem sikerült úgy ingatlant vennetek, hogy ne kelljen havi 200 ezer hitel hozzá.

Nem tusom eldönteni, igazak-e, amiket írsz, ha igen, nagyon rossz a pénzügyi kultúrátok, hogy majdnem 40 éves korotokra, évekig tartó külföldi munkával meg majdnen 1 milliós bevétellel nem tudtatok eljutnk oda, hogy beleférjen nektek két gyerek.

Igen, erre csak azt lehet mondani, hogy elb*sszátok a pénzt valahova ezek alapján.

Nem egy ember válaszolgat neked. Én pl. a 68-as voltam meg előtte is az, aki azt fírtatta, hogy nettó 700 több, mint a 600. Ennyi kommentem van itt. Nem kötekedésből értetlenkedek, hanem mert tényleg nem igazán értem.

Én a hátterünkről semmit nem írtam, de most megteszem. Egy gyereket vállaltunk, mert annyit szerettünk volna. Anyagilag is nyilván könnyebb, de ez nem volt szempont, egyszerűen kevésnek érzem magam mégegyhez, ennyi. A vágy valahol mélyen megvan, de tudom, hogy nem lenne idegrendszerem hozzá és egy gyerek sem érdemli ezt.

A bevételünk egyébként gyed mellett is több, mint egy millió és ez nem felvágás, csak tény. Nem lesem az akciókat, de ha valami olcsóbb, veszek belőle többet, akkor is, ha 1000 forintot spórolok vele 2 hónap alatt, mert nekem így kényelmes. Én sem megyek hat helyre vásárolni 200 forintok miatt, de azért túlárazva sem veszek meg semmit. Sok kicsi, sokra megy. Szeretem a Vintedet is túrni, meg helyi csoportokban is tök jó dolgok jönnek néha szembe, nem zavar, ha valami használt. Az csak plusz, hogy ennyivel is több marad hó végén. Nekünk a második gyerek csak azt jelentené, hogy kevésbé gyűlik rohamosan a megtakarításunk. Mondjuk egy évvel később lesz tetőcsere, autócsere. Ez NEKEM nem anyagi indok, ezért is nehéz egy ilyen kérdésre egzakt választ várni és adni.

Kérdező, 2-es vagyok, 2 gyerekkel, kamasszal és totyogóval. Nekünk ugyan külf-i múltunk nincs, itthon szedtük össze az önerőt a saját kertes házra (Bp-től nincs 10 km), a hitel 100 ezer havonta a házra, a rezsink betyáros volt eddig, mert konvektoros fűtés volt a házban és emellett elektromossal fűtöttünk, idén lett meg a központi fűtés, ami 2.5 millió volt. A bevételünk is hasonló, mint nálatok. Kigazdálkodtuk, haladunk, fejlődünk, és ugyanígy nem forintozunk, mint Ti. Spórolunk ahogy tudunk, de élni is kell. Sokat jövünk-megyünk autóval, van hogy beülünk valahova enni, vagy rendelünk, most épp rendszeresen főzök is, mert a kicsinek nem mindegy mit adok enni. Cafetériából szoktunk utazni évente 3x több napra, az most nincs, de egy év múlva ilyenkor már javában dolgozni fogok újra.

Szerintem nem tartozol senkinek elszámolással, magadnak sem, ha nem szeretnél még egy gyermeket. Nekünk anyagilag belefért, pláne mert mindent újonnan vettünk, de ahogy már nem kellett, adom is el, megforgattam lényegében a pénzt, ami állandó "pluszkiadás" a korábbi életünkhöz képest, az a pelenka, tápszer, ilyesmi, de nem örökké lesz, és nem is érdekel mennyi, csak jól legyen. Ja, és előtte ezt a pénzt pont elköltöttük másra. Most sokkal tudatosabban költünk. Magándokihoz járunk többnyire, mert az én betegségemmel se foglalkozik érdemben más, most a gyógyszerem pl. havi 38 ezer, de amire kell, arra jut.

Mi mindenképp szerettünk volna közös babát a férjemmel, 6 évet vártunk rá, de itt van, került amibe került (mire sikerült a lombik, 1 millió körül számoltuk, amit mi fizettünk, amellett, hogy amúgy állami a lombik. Sok volt a speciális vizsgálat, ami nem támogatott, de muszáj volt).

Én megértelek, hogy nem szeretnél még egyet, mi is jobban, vígabban élnénk 1 gyerekkel, de tényleg inkább azon múlik, szeretne az ember még gyermeket, vagy sem. A többit megoldja, aki olyan mint Te vagy én.