Van itt olyan,akinek anyagi ok miatt van csak egy gyereke?

Én nagyon szegényen nőttem fel, két testvérrel, sokszor normális ennivaló sem volt, szóval van viszonyítási alapom.

Ma azt mondom, nem vállalnék annyi gyereket, amennyivel úgy kéne élnem, mint nekem gyerekként, ugyanakkor sokkal-sokkal rosszabb lett volna az egész gyerekkorom testvér nélkül. Az egyszerüen hatalmas plusz, pláne, ha felnőttként is jóban van az ember a testvéreivel.

Inkább élek kicsit kisebb életszínvonalon (nem éhezve, nyomorogva, de pl. nem bánom, ha nem fér bele külföldi nyaralás), viszont legyenek ketten. Vannak is amúgy, öröm látni a ragaszkodásukat. Szerintem unalmas is egykének lenni.

Nem tudom, de ha nekem valami kifogást kellene keresnem ahhoz, hogy miért nem vállalok még egy gyereket pedig szeretnék, az már régen rossz.

Szerintem vagy be kell ismerni, hogy nem akarok még egy gyereket, pl. kényelmi okokból, (és, igen, az anyagi ok is kényelmi ok) vagy pedig csak szülni mégegyet, ha akarok.

A kifogások keresése (akár anyagi, akár más ok) már régen rossz, és csak bűntudathoz vezet a későbbiekben.

Szerintem aki igazán vágyik egy gyermekre, ott nagyon nehéz ész érvekkel lenyomni a vágyat. Akinek már van gyereke, és a többediket várja, ott azért már az ész is jobban lenyomja az ösztönt, mert van egy viszonyítási alap.

Saját példámból okkulva:

Mindig gyerekkel képzeltem el magunkat, de mindig volt valami kifogás. Majd ha saját lakás, majd ha jobb autó, majd ha ide is elutaztunk, stb. Aztán egyszer csak jött a nagy vagy, hogy pótolhatatlan egy gyerek és ott már nem érdekelt az sem, hogy egy hónapban másodjára viszem szervízbe az autót, holott előtte két lábon a földön voltam. Megszületett a gyerekünk, aki tényleg egy ajándék, de sajnos ezzel az ajándékkal együtt kitapasztalod az itthoni ellátó rendszert, amiről szerencsés esetben egész idáig fogalmad sem volt. A babám hipotón, elég sok fejlesztésen vagyunk túl, egy hatalmas útvesztő az egész gyereknevelés, pláne ha bejön egy plusz probléma. Nem az első és nem az ötödik szakember volt nekünk a megfelelő. Sokáig csak félrekezelések mentek, olyan gyakorlatsorral, ami nem hogy használt, de még ártott is... Szóval visszatérve nagyon nagyon erős vágy kéne nekem ahhoz, hogy megtapasztalva ezt a rendszert, újra szüljek. És még az intézményesített dolgoknál nem is tartunk, mint iskola, egyetem és társai. Abban sem vagyok már biztos, hogy ami az én korosztályomnak ingyen adott volt, ezt a szintű oktatást tudom e biztosítani a gyerekemnek államilag támogatott keretek között. Ha pedig valami egészségügyi dologról van szó, az pláne haza tudja vágni a kasszát. (Államiban hónapos várólista volt egy csomó vizsgálatra, amivel mi nem tudtunk hónapokat várni, így legtöbb helyre magánba mentünk... Ami nem kis összeg és nekem "csak" egy hipotón gyerekem van, semmi extra speciális. Összetett eltérésnél nem is tudom mit csinálnánk, pláne több gyerekkel).

Gyerekkent-tinikent a ket gyerek felallast, fiu-lanyt kepzeltem el, ahogy en felnottem, es ahogy a csaladban lattam. Aztan mast hozott az elet, a ferjemnek van egy fia az elozo kapcsolatabol, nekunk lany lett a kozos, igy kerek. A terhesseg sem volt moka es kacagas, a szules sem alakult jol, szoval nalunk eleg sok oka van, es az anyagiak is az okok koze tartoznak. Viszonylag jol elunk, de sajnos sok hitelunk van, rossz dontesekbol fakadoan, azokon probalunk tuljutni.

Ebben a helyzetben egy gyereket tudunk ellatni, tisztesseggel felnevelni. Illetve a ferjem fia sincs semmilyen szinten elhanyagolva, nyilvan o is penzbe kerul. Szoval mondhatom, hogy ket gyerekrol van szo, de egy van a haztartasban. Azt gondolom, tul sok erv van amellett, hogy ez a felallas ne valtozzon.

"Szerintem vagy be kell ismerni, hogy nem akarok még egy gyereket, pl. kényelmi okokból, (és, igen, az anyagi ok is kényelmi ok) vagy pedig csak szülni mégegyet, ha akarok."

Szerintem ez így nem igaz, tényleg sok helyen annyira ki van cenztizve a megelhetés, hogy abba +1 gyerek már nem fér bele, mert nincs min spórolni, csak az alapokon.

De nyilván sokaknak lehetne, csak nem akarnak engedni az eletszínvonalból. Az én szomszédaimnak kb. havi 750 ezer a bevétele (jóban vagyunk, ezért tudom), hitelük meg nincs és mégis azt mondják, nekik azért nem lesz 2, mert anyagilag nem fér bele, mert sokba van ez az egy is. De közben havi 100 elmegy cigire, havi 100 benzinre (mert a feleség mindennap bemegy 1-2 dologért a városba,pedig home officeban dogozik, akár kocsi nélkül is meglehetne), meg többször rendelik a kaját, ahányszor főznek meg jön 2-3 hetente a csomag a Temutól, stb.

Mi kevesebb bevételből eltartunk két gyereket és nem élünk kisebb életszínvonalon, hacsak nem tekinthető annak, hogy nem rendelgetjük a kaját, hanem főzünk, meg nem tartok fent autót, mikor úgyis itthon vagyok a kicsivel, met minek.

Szóval igen, van, akinek tényleg kifogás, de van, akinek meg nem férne bele, mert annyira kevés a bevétele, hogy ha lenne még egy gyereke, már nem tudna félrerakni olyan dolgokra, hogy pl. elromlik a mosógep.

Volt egy 3 éves statisztika arról, hogy mekkora nettó kell 1 gyerek fenntartásához, ha csak minimális összeget tesz félre a család havonta és van mondjuk 1 autó. Ez akkor volt nettó 500 ezer forint, amiben benne volt heti 1 külön óra és hétvégi program. Ezt nézve nem egy nagy összeg ekkora infláció mellett a 750 ezres bevétel és simán érthető, hogy valaki emellett sem akar több gyereket bevállalni.

A főzés meg eléggé szubjektív, kisgyerek mellett szerintem jobban megéri rendelni, de ez függ attól is, hogy ki milyen étrenden van. Én például nem tudnék élni az olcsó magyar filléres kajákon, így ha mi főzünk az az alapanyagok miatt sokkal drágábban jön ki, mintha egy ételkiszállító cégtől rendelnénk ugyanazt.

Nekem is egy van, ha valami csoda meg nem száll egy is marad, pedig nekem van testvérem.

Részben jó valahol, hogy van testvérem,bár nem vagyunk együtt sülve főve.

De ez is olyan dolog, hogy van olyan ismerősöm aki egy utcában lakik a testvérével és szóba sem állnak egymással.

Nekem lassan 6 éves egyáltalán nem vágyik rá. Nem mintha azért szülnék mert vágyna rá, hiszen nekem kellene vele foglalkoznom, de bármikor megkérdeztem nemet mond a testvérre.

Nulla segitségem van, anyósom nyugdíjas, ha én megkérem hogy vigyázzon rá, akkor vigyáz egy két órát, de magától még véletlenül sem...

Anyu még dolgozik, ritkábban tud rá vigyázni.

Kicsi kora óta soha nem passzolgattam le, de van olyan dolog mikor nem szivesen húzom-vonom magammal, és azt a kis idöt is nehezen oldom meg, így főleg ha kettő lenne, tuti felőrölné az idegeimet.

A párom este jár haza, hétvégén itthon van, nagyon jó apa, ő teljes mértékben meg van elégedve egyel, mióta megszületett soha nem is mondta hogy legyen másik.

Bár ha mondta volna sem rajta múlik, mert azért valljuk be egy anyának van inkább gondja rájuk.

Illetve az anyagiak, dolgozok én is, de ha kimarad oviból nagyon nehezen oldom meg a dolgokat segítség nélkül.

És a munkát nem adnám fel mert valahol kikapcsolódás is, viszont két gyerekkel segítség nélkül nagyon nehezen menne.

Rengeteg pénzt kell költenünk a házra is még, biztosan megéreznénk még egy gyereket anyagilag.

Persze lehet azt kondani hogy nem kell két-három pár cipő egy szezonra stb stb...

Lehet spoórolni, de nem szeretnék lejjebb adni abból amit eddig neki próbáltam teljeseíteni.

És igen nekem is vannak olyan ismerőseim ahol kettő gyerek van , mindkét szülő dolgozik, nekik is rengeteg kiadás lesz még a házra, és igen csak spórolnak, hogy jusson valamire.

Mi szeretünk azért élményeket is gyűjteni, nincs annyinkeretünk hogy nyaralgassunk többször, de ahova lehet elviszem.

Akik mostanában szülnek, azok azt mondják havi szinten 100 ezer simán elmegy nekik tápszerre, pelus stb, és hol van még a ruha, és egyéb kiadás.

Meggondolandó én azt mondom.

#38

LOL, ez tök vicces, kíváncsi vagyok, hogy milyen kajákat eszik valaki, ami kiszállítási díjjal, a futárcég és az étterem hasznával együtt is olcsóbb, mintha magadnak főzöl...

Nagyobb itt a valószínűsége, hogy megideologizálod a dolgot. Nyugodtan be lehet vallani, hogy utálsz főzni, és inkább kifizetsz többet, hogy más dologra időd legyen. Ezzel nincsen semmi gond, mert mindenki arra költi a pénzét, amire akarja. De legalább magadhoz legyél őszinte.