Mit csináljak, ha a kisebbik gyerekemet már most sokkal jobban szeretem?

Kérdező, sokan írják, hogy keress fel pszichológust, én is csak ezt tudom ajánlani. Nem akarlak bántani, de úgy látom, kifogásokat keresel. Miért? Az egész családotok érdeke, hogy megoldódjon ez a probléma. Az egy nagyszerű első lépés, hogy felismered és bevallod, a következő a segítségkérés. Az nem indok, hogy az első szakember nem sokat tudott segíteni. Most más problémával mennél, és máshoz. Vagy ha az sem válik be, akkor a következőhöz. Addig, amíg valaki segíteni tud. Az sem indok, hogy nincs erre energiád. Legyen, mert a családodról, a gyerekedről van szó, ez az egész helyzet nagyon rosszat fog tenni a kisfiadnak, ha nem lépsz. Szóval lépj mielőbb. Addig is tölts külön időt a kisfiaddal, mutasd ki neki a szeretetedet.

2es vagyok az jutott még eszembe hogy lehet azért érzed így hogy a kicsit jobban szereted mert vele sokkal könnyebb lehet ő jobb alvó,jobb evő,könnyebb vele mint a fiaddal volt mikor baba volt és jelenleg is nehéz esetleg a fiaddal. Nyilván egy három éves nem bír egész nap csendben lenni és ez teljesen érthető. Nekem 2.5éves volt a nagy mikor a kicsi született mérföldekkel nyugodtabb baba volt (jelenleg is) mint a nagy. Szerintem ez miatt is lehet hogy úgy érzed hogy őt jobban szereted. Ezen a problémán sajnos pszichológus és te magad tudsz csak segíteni azzal hogy kicsit lazábban veszed a dolgokat alszik a gyerek kiabál hát had kiabáljon (nyilván ne üvöltsön egész nap) de ha játszik és kicsit hangosabban szólal meg hadjad a babának sincs előírva hogy néma csendhez kell szoknia illetve a kisfiának se lenne túl élhető helyzet ha mindig csendben kellene lennie. Játssz sokat a nagyobbal míg alszik a kicsi majd ha felkel engedd had segítsen felenkázni még ha 50popsitörlőt is szed ki egyszerre hogy oda adja nem baj de hidd el neki ez nagy élmény ha nyitott rá hogy segíthet az anyukájának. Próbáld megélni a nagynak a jelenlegi korszakát is. Mennyetek sokat programozni már nem olyan kicsi a kicsi hogy otthon keljen vele ülni mennyetek álatkertbe,strandra fürödj a kisfiaddal addig apuka a kicsivel a parton el tud lenni nyilván nem órákra de gyüjtsetek közös programokat,engedd had segítsen főzni. Találj ki otthonra is olyan dolgokat amiket eddig nem csináltatok. Nézzetek együtt mesét és akkor is rá és a mesére figyelj csak. Készitsetek egyszerű sütit amit ő tud csinálni (kókusz golyó pl) Beszélgessetek sokat,bújatok össze keresd meg újra a közös hullámhosszot.

Mindig elcsodálkozok, mennyi szranya van. :/ attól, hogy leirjatok százan, nektek is milyen csúnya gondolataitok voltak a szülés után a gyereketekkel kapcsolatban, a kérdező nem lesz kevésbé szranya, mert de, az. Mélységesen sajnálom a fiát. És a másik dolog: annyian írjatok itt sokszor, hogy mentális betegek ne szüljenek. Na most: én életem során sajnos kaptam már pár pszichiátriai korkepet, de eljártam terápiára, gyógyszert szedtem, stb. Az önutálatom nagyon sokáig így sem szűnt meg, mert engem sem szeretett az anyám igazán, viszont: nem volt egyetlen csúnya gondolatom sem a fiamrol születése óta, sőt, az első pillanattól ő az életem értelme. Férjemtől is rengeteg visszajelzést kapok arra vonatkozóan, hogy nagyon jó anya vagyok, és ami még fontosabb, a kisfiamtol is mindig ez a visszajelzés jön. :) magukat egészségesnek valló anyák viszont undoritoan bánnak a gyerekeikkel. Na inkább ti szegyelljetek el magatokat, de nagyon mélyen. Mindent ne fogjatok a hormonokra.

Biztos jobban érzed magad attól, hogy ezt leírtad, de nem én vagyok, aki nem szereti a saját gyerekét. szóval inkább te menj orvoshoz, de tényleg.

Csóró kisfiú 😔