Mit csináljak, ha a kisebbik gyerekemet már most sokkal jobban szeretem?
3 éves a fiam, 2 hónapos a lányom.
Már az első terhességnél is kislányra vágytam, mikor a Nifty tesztet megcsináltattuk és kiderült, hogy kisfiú, elsírtam magam. Utána persze ez elmúlt, imádjuk a fiunkat, sosem éreztem azt mellette, hogy bárcsak lányom lenne.
A kistesó viszont lány lett és vele úgy érzem, azonnal egy hullámhosszon vagyok, az első perctől. A fiamnál az első pár hét olyan volt, mintha idegen lettem volna a saját házamban, nem találtam a helyem, nem tudtam magammal mit kezdeni, furcsa érzés volt az egész. Féltem, hogy a második gyereknél is előjön, de nem, semmi ilyen nem volt. Kicsit ilyen "szivárvány és pillangók érzés", ami vele van, hogy minden jó, minden szuper, ha tehetném, egész nap vele lennék összebújva.
Ez a gond, hogy van ugye a fiam, aki ezt az idillt "megzavarja", legalábbis így érzem. Nem hibáztathatom, ezt tudom, de tényleg néha azt érzem, hogy bár elvinnék a nagyszülők magukhoz pár hétre. Vagy, hogy alig várom, hogy kezdje szeptemberben az ovit és kicsit nélküle legyünk... Tudom, nem jó ez így, én is érzem.
Anyukámmal beszéltem már erről, ő próbál azzal segíteni, hogy néha elmegy a picivel sétálni, vagy ha náluk vagyunk, ő eteti, altatja, hogy én lehessek többet a naggyal, hátha ez segít, de nem igazán ezt érzem.
De, szeretem. Csak nem annyira, mint a kicsit.
Idegesített már fel hidd el, nem egyszer. Sosem bántottam, még csak a hangomat sem emeltem fel vele szemben.
válasza:
válasza: válasza:Én írtam azt, hogy Ezt talán azért eléd meg jobban, mert 2. gyerek. Te azt írtad, hogy z első előtt is olvastál sok szakirodalmat. Nyilván tudod, hogy az messze nem ugyanaz, mint a tapasztalat.
Sokan írták a pszichológust, de a szeretet nem lehet kikényszeríteni. Ha maradna igy, legalább igyekezz nem kimutatni és fokozottan törekedek az egyenlő bánásmódra mindvégig, ahogy felnőnek.
válasza: válasza:De amúgy miért bántjátok amikor próbál segítséget kérni/megoldást találni?
Oké szar helyzet, biztosan nagyon rossz a kisfiúnak, és ezzel kezdeni kell valamit mert nem maradhat így, de belerúgtok abba akinek segítségre van szüksége?? Nem szégyellitek magatokat?? Az érzéseiről nem tehet, szeretné megoldani a problémát, szóval nem szar anya. Az akkor lenne ha ez így szerinte jó lenne, és eszében sem lenne változtatni. 2 hónappal szülés után ez simán lehet a hormonok miatt, vagy akár szülés utáni depresszió miatt, nekem is az első 2 hónapban olyan gondolataim voltak hogy le sem írom inkább.
Kérdező, mindenképpen keress fel egy pszichológust, ő segít a mélyére ásni hogy miért érzel így.
válasza: válasza:Keress fel szakembert. Van az ismerőseim között hasonló felállás(bár ott a fiú a kedvenc, akire vártak). Már felnőttek, de a két testvér utálja egymást, a fiú egy igazi kis királyfi, el se költözik otthonról, mert anyuci kiszolgálja. Munkája hol van, hol nincs, párkapcsolatai is megszűnnek, hiszen nem róla szól minden. A lány 18 évesen lelépett, nem igazán tartja a kapcsolatot. Nagyon maximalista, próbálja kivívni mindenki elismerését, szeretetét. Bizalmi problémái vannak.
Náluk így alakult az egyik gyerek sztárolása. Senkinek nem jó. Te felismerted a problémát, mielőbb keress szakembert, aki segít rendbe tenni magadban a dolgokat. Addig is légy türelmesebb a kisfiaddal, próbáld meg őt is szeretgetni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!