Mit csináljak, ha a kisebbik gyerekemet már most sokkal jobban szeretem?
3 éves a fiam, 2 hónapos a lányom.
Már az első terhességnél is kislányra vágytam, mikor a Nifty tesztet megcsináltattuk és kiderült, hogy kisfiú, elsírtam magam. Utána persze ez elmúlt, imádjuk a fiunkat, sosem éreztem azt mellette, hogy bárcsak lányom lenne.
A kistesó viszont lány lett és vele úgy érzem, azonnal egy hullámhosszon vagyok, az első perctől. A fiamnál az első pár hét olyan volt, mintha idegen lettem volna a saját házamban, nem találtam a helyem, nem tudtam magammal mit kezdeni, furcsa érzés volt az egész. Féltem, hogy a második gyereknél is előjön, de nem, semmi ilyen nem volt. Kicsit ilyen "szivárvány és pillangók érzés", ami vele van, hogy minden jó, minden szuper, ha tehetném, egész nap vele lennék összebújva.
Ez a gond, hogy van ugye a fiam, aki ezt az idillt "megzavarja", legalábbis így érzem. Nem hibáztathatom, ezt tudom, de tényleg néha azt érzem, hogy bár elvinnék a nagyszülők magukhoz pár hétre. Vagy, hogy alig várom, hogy kezdje szeptemberben az ovit és kicsit nélküle legyünk... Tudom, nem jó ez így, én is érzem.
Anyukámmal beszéltem már erről, ő próbál azzal segíteni, hogy néha elmegy a picivel sétálni, vagy ha náluk vagyunk, ő eteti, altatja, hogy én lehessek többet a naggyal, hátha ez segít, de nem igazán ezt érzem.
Szerintem fordulj pszichológushoz mert ennek nem lesz jó vége ha nem kérsz segítséget. Sajnálom szegény kisfiadat. Anyukádnak pedig igaza van hogy pont most kellene vele sok időt töltened hogy ne érezze azt hogy ő háttérbe van szorítva.
Nekem ugyan két lányom van mindig lányokra vágytunk de én is másként szeretem mindegyik gyerekemet de egyiket se jobban a másiknál és ez normális a családban is sok a 2-3gyerekes anyuka ők is ezt mondják hogy mindegyiket másként szereti az ember.
Az első két válaszadónak köszönöm a választ!
Igazatok van, ez így tényleg nem jó. Sem neki, sem nekem, sem az egész családnak.
Pszichológusnál voltam, még az első terhességem során. Mert féltem attól, hogy a csalódottság kihat majd a kisbabás időszakunkra is (végül nem így lett). Több, mint fél évig jártam, de nem éreztem annyira hasznosnak az üléseket, az az igazság.
De ez most más probléma, nem az amivel először mentél. Szerintem is nagyon fontos lenne ezt a dolgot helyretenni magadban, mert a fiad lesz az áldozata. A gyerekeid utálni fogják egymást, téged, mindenkit. Senkinek se lenne szabad így felnőnie.
A pszichológus pedig nem oldja meg a te problémáidat, csak eszközt ad hozzá, hogy te megoldd. A munka nehéz része a tiéd. Neked kell tenned azért, hogy normalizálódjon ez a helyzet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!