Mit csináljak, ha a kisebbik gyerekemet már most sokkal jobban szeretem?
3 éves a fiam, 2 hónapos a lányom.
Már az első terhességnél is kislányra vágytam, mikor a Nifty tesztet megcsináltattuk és kiderült, hogy kisfiú, elsírtam magam. Utána persze ez elmúlt, imádjuk a fiunkat, sosem éreztem azt mellette, hogy bárcsak lányom lenne.
A kistesó viszont lány lett és vele úgy érzem, azonnal egy hullámhosszon vagyok, az első perctől. A fiamnál az első pár hét olyan volt, mintha idegen lettem volna a saját házamban, nem találtam a helyem, nem tudtam magammal mit kezdeni, furcsa érzés volt az egész. Féltem, hogy a második gyereknél is előjön, de nem, semmi ilyen nem volt. Kicsit ilyen "szivárvány és pillangók érzés", ami vele van, hogy minden jó, minden szuper, ha tehetném, egész nap vele lennék összebújva.
Ez a gond, hogy van ugye a fiam, aki ezt az idillt "megzavarja", legalábbis így érzem. Nem hibáztathatom, ezt tudom, de tényleg néha azt érzem, hogy bár elvinnék a nagyszülők magukhoz pár hétre. Vagy, hogy alig várom, hogy kezdje szeptemberben az ovit és kicsit nélküle legyünk... Tudom, nem jó ez így, én is érzem.
Anyukámmal beszéltem már erről, ő próbál azzal segíteni, hogy néha elmegy a picivel sétálni, vagy ha náluk vagyunk, ő eteti, altatja, hogy én lehessek többet a naggyal, hátha ez segít, de nem igazán ezt érzem.
28. válaszoló, a férjem segít mindenben, ebben is próbál.
Ő is javasolta a pszichológust, de 2 hónapos baba mellett nem nagyon éreztem eddig ehhez energiát. Próbál "villámhárító lenni", ha látja, hogy sok a nagy, vagy feszültebb vagyok, igyekszik közbelépni, elterelni a figyelmet, kitalálni valami közös programot, esetleg elvinni a fiunkat valahová, vagy elvonulni vele játszani.
#30 ez egy anonim oldal több ezer emberrel, de ne zavarjon.
Én egyetlen egy választ írtam neked, mégpedig a 26-ost..
Viszont látom nem én vagyok az egyetlen aki bolondnak tart téged .
Ha a pszichológus nem segít, menj tovább orvoshoz, mert nemnormalis amit művelsz a fiaddal
Nem tudom, ebben bízom kicsit én is.
Mert a fiam erre nem szolgált rá egyáltalán, nem rossz gyerek, a kicsit is szereti, próbál körülötte lenni mindig. Tehát panaszom nem lehet rá, de ha épp olyat csinál, ami nem jó, pl. hangoskodik, mikor a lányunk alszik, azonnal kiborulok rá. Igyekszem nem mutatni, mert tudom, hogy sokszor véletlen, de akkor is... Nem jó így, én is tudom, nem kell emiatt szidni, bántani. Változtatni szeretnék rajta.
A kritikát is lehet normális stílusban leírni.
Idiótázva, bolondnak nevezve nem.
Szulesi utani depressziod van szerintem.
Pszichologus kell neked, ha nem pszichiater mar. Mielott kart teszel a fiadban.
Dehat nem szereted. Es ha egyszer jól felidegesit?
Menj kezeltesd magad, azaz egyetlen megoldas.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!