Mit csináljak, ha a kisebbik gyerekemet már most sokkal jobban szeretem?

3 éves a fiam, 2 hónapos a lányom.

Már az első terhességnél is kislányra vágytam, mikor a Nifty tesztet megcsináltattuk és kiderült, hogy kisfiú, elsírtam magam. Utána persze ez elmúlt, imádjuk a fiunkat, sosem éreztem azt mellette, hogy bárcsak lányom lenne.

A kistesó viszont lány lett és vele úgy érzem, azonnal egy hullámhosszon vagyok, az első perctől. A fiamnál az első pár hét olyan volt, mintha idegen lettem volna a saját házamban, nem találtam a helyem, nem tudtam magammal mit kezdeni, furcsa érzés volt az egész. Féltem, hogy a második gyereknél is előjön, de nem, semmi ilyen nem volt. Kicsit ilyen "szivárvány és pillangók érzés", ami vele van, hogy minden jó, minden szuper, ha tehetném, egész nap vele lennék összebújva.

Ez a gond, hogy van ugye a fiam, aki ezt az idillt "megzavarja", legalábbis így érzem. Nem hibáztathatom, ezt tudom, de tényleg néha azt érzem, hogy bár elvinnék a nagyszülők magukhoz pár hétre. Vagy, hogy alig várom, hogy kezdje szeptemberben az ovit és kicsit nélküle legyünk... Tudom, nem jó ez így, én is érzem.

Anyukámmal beszéltem már erről, ő próbál azzal segíteni, hogy néha elmegy a picivel sétálni, vagy ha náluk vagyunk, ő eteti, altatja, hogy én lehessek többet a naggyal, hátha ez segít, de nem igazán ezt érzem.