Mit csináljak, ha a kisebbik gyerekemet már most sokkal jobban szeretem?
3 éves a fiam, 2 hónapos a lányom.
Már az első terhességnél is kislányra vágytam, mikor a Nifty tesztet megcsináltattuk és kiderült, hogy kisfiú, elsírtam magam. Utána persze ez elmúlt, imádjuk a fiunkat, sosem éreztem azt mellette, hogy bárcsak lányom lenne.
A kistesó viszont lány lett és vele úgy érzem, azonnal egy hullámhosszon vagyok, az első perctől. A fiamnál az első pár hét olyan volt, mintha idegen lettem volna a saját házamban, nem találtam a helyem, nem tudtam magammal mit kezdeni, furcsa érzés volt az egész. Féltem, hogy a második gyereknél is előjön, de nem, semmi ilyen nem volt. Kicsit ilyen "szivárvány és pillangók érzés", ami vele van, hogy minden jó, minden szuper, ha tehetném, egész nap vele lennék összebújva.
Ez a gond, hogy van ugye a fiam, aki ezt az idillt "megzavarja", legalábbis így érzem. Nem hibáztathatom, ezt tudom, de tényleg néha azt érzem, hogy bár elvinnék a nagyszülők magukhoz pár hétre. Vagy, hogy alig várom, hogy kezdje szeptemberben az ovit és kicsit nélküle legyünk... Tudom, nem jó ez így, én is érzem.
Anyukámmal beszéltem már erről, ő próbál azzal segíteni, hogy néha elmegy a picivel sétálni, vagy ha náluk vagyunk, ő eteti, altatja, hogy én lehessek többet a naggyal, hátha ez segít, de nem igazán ezt érzem.
Menj orvoshoz. Sajnálom a kisfiadat. Ha ezt nem kezelteted, olyan traumákkal nő majd fel, amit nehezen, vagy sosem tud feldolgozni.
Mi lányok vagyunk ketten testvérek, de mindig a nővérem volt a kedvenc, amit bem volt könnyű elfogadni, hogy még a saját anyám se szeret:( A tesómmal sem túl jó a kapcsolat azóta sem. Ez a dolog befolyásolta az egész életemet, pótcselekvésbe menekültem, ami függőséghez vezetett. Nehéz volt elengedni a vágyat, a szeretethiányt, és végül a függőségemet, de megtettem, mert sokára, de rájöttem hogy egyszerűen nem érdemlik meg, hogy miattuk szenvedjek.
Most már jobban vagyok, és boldog házasságban élek, de gyereket nem akarok. Többek közt azért sem, mert véletlen sem akarom ezeket a hibás, káros mintákat továbbvinni amit a saját családomban éltem meg.
Persze, külső segítség kell, ezzel tisztában vagyok/vagyunk.
Nyilván a hormonok is tesznek most erre egy lapáttal, de már az első terhességemnél is nagyon kislányra vágytam, már-már nem egészséges módon.
Ja egész délután a naggyal és a gyakori kérdésekkel foglalkoztál:-D El tudom képzelni mennyi figyelmet kapott mikor az anyja állandóan a telefonon lógott.
Apja legalább normális? Szereti őt vagy olyan mint te?
Par oraja lezartad a beszelgetest. Megis mindig irogatsz.
Miert nem inkabb meset olvasol a kisfiadnak?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!