Mennyit segít a férjetek? Miért érzem kevésnek, mikor a férjem ennyit segít?

Normális, hogy szörcsög, mindkét fiam szörcsögött, a gyerekorvos mindig mondta, hogy normális. Egy kis Nasivin Kidset próbálhatsz neki, a második kisfiam már pár órasan a kórházban kapott a csecsemősöktől, tök jól aludt utána. Szerintem hasfájós a babád, az első fiam az volt, szopi közben vergődött sokszor, de el nem eresztette volna, egész napokat töltöttem a kanapén ülve. A hordozás igenis jó nekik, nem baj, hogy "nyomja a hasát", az pont hogy jót tesz. Szerintem keress egy hordozási tanácsadót, aki segíthetne. Az első pár alkalommal a kisfiam is sírt benne, de utána megváltás volt.

Na, ennyit a babáról. Sajnos a férjed tényleg gáz, pedig csinál dolgokat, tehát látod, nőtársaidtól már kapod is az ejnye-bejnyét, hogy miért nem örülsz. De hát leírta, emberek. Nem hajlandó szinte semmit változtatni az életén. Én azon húztam fel magam, hogy ho-ban jógázgat meg chatel vagy nemtom, és "majd hétvégén ledolgozza". Amikor családdal kéne lennie 100%-ban. És a felesége hiába mondja neki, mit szeretne, mire van szüksége, nem érdekli, gúnyolja, szabotálja (elviszi a könyvet, wtf...). Csak az a baj, kérdező, hogy nincs eszközöd. A szép szó nem hat. Ha kiabálsz, te vagy a sárkány, mert ő mennyit segít. Az emberek is őt igazolják vissza, lásd a válaszokat itt. Nem hajlandó belegondolni, mert neki az a legkényelmesebb, hogy te agyalj mindenen, és még teged lehessen hibáztatni, hogy túlpörgöd. Sajnos nincs igazán mit tenni. Idővel jobb lesz, ahogy nő a gyerek, te is visszaveheted majd a tevékenységeidet, de ezzel a fajta emberrel mindig harcolnod kell majd egy óra edzésért is, mert már megszokta, hogy te csinálsz mindent.

Azért kritizáljuk a kérdezőt, mert munka mellett napi 2 óra foglalkozás a gyerekkel szerintünk kielégítő az apa részéről, sőt, több, mint ami legtöbbünknek megadatik.

Ugyanakkor azért megértést is tanúsitottunk, többször leirtuk, hogy tudjuk, mit érez, nehéz az első pár hónap, a nem alvás, az állandó készenlét, körforgás, és igen, sajnos az a 2 óra sem elég a pihenésre, mert örülsz, hogy enni tudsz végre, stb... De jobb lesz ez kérdező, meg ha most nem is érzed így.... Én a gyerek fél éves korában biztos voltam benne, hogy ha ez így megy tovább, tutira elválunk.... Aztán volt amin változtattunk, a gyerkőc is valtozott, ahogy egyre interaktívabb lett, a férjem is többet tudott vele kezdeni, én kialuttabb lettem, a hormonok is valtoztak... Most 14honapos és várjuk a kistesót, és tudom, hogy megint kemény lesz az első időszak, de már legalább látom a fényt az út végén.

Egyébként az elején már válaszoltam neked, de azt teljesen megertem, hogy idegesít, ha neked enni nincs időd, o meg napi szinten eljár sportolni meg netezik. Szerintem a legcelravezetobb, hogy ezt megbeszélitek, bár nem biztos hogy a férjed elfogado lesz rögtön, Vekerdy is szokott említeni egy skandináv tanulmányt, miszerint a férfiak nem tudják egyszerűen elkepzelni, hogy mennyi munka van a babával. Sajnos ez később is legtöbbször ilyen, hogy ha rabizod is, ő a fele dologra nem is gondol, hogy kéne...

A nagyszülők bevonása, ha van rá lehetőség, nagyon jó ötlet. Én is úgy gondolom, hogy elsősorban a szülők feladata ellatni a gyereket, de ha a nagyszülő szívesen jön, akkor miért ne. Most kell megalapozni a jó kapcsolatot, meg kihasznalni, hogy a babának mindegy, kinek a karjában van... Fél év múlva lehet se a férjednel, se a mamánál nem akar majd lenni, csak nálad. De ha most gyakrabban lesz a nagyszülőkkel, akkor nagyobb eséllyel később is szívesebben lesz velük, hisz megszokja. Használd ki. Ha ők is lesznek vele 2 órát, meg a férjed is, akkor azokon a napokon már 2x többet tudtál pihenni. Ha pedig kipihentebb leszel, akkor ezt az egészet is mindjárt más színben fogod látni.

Kitartást kívánok!!

#51 vagyok. Ehhez a podcasthallgatáshoz. A férjem úgy gondolta, mekkora könnyebbség lesz nekem, ha besegít a háztartásba azzal, hogy elmosogat. Namost ebből az lett, hogy ami nekem 20 perc, azt ő másfél órán keresztűl csinálgatta kényelmesen, bedugott füllel, ment a podcast, miközben persze én voltam a két gyerekkel, és hetek óta nem volt alkalmam gyerekdalokon kívül mást hallgatni. Hát én megmondtam, hogy bocs, de ez nem segítség. Akkor azzal jött, hogy ahogy én csinálom, az nem elég precíz es nem elég energiatakarékos. Mondtam neki, hogy rendben, de akkor én akarom csinálni az ő módszerével és én akarom a podcastot hallgatni. Akkor meg megbántódott, hogy de hát ő csak segíteni akar. Ennyire nem érzékelik, hogy mi teher nekünk és mi nem. Erre is majd azt fogják mondani mások, hogy miért nem örülök, hogy elmosogat...

Amúgy az van, hogy mi vagyunk a default szülők, mi NEM dughatunk podcastot a fülünkbe, mert nekünk kell meghallani, ha sír a gyerek. Ők dughatnak, mert mi úgyis ott vagyunk és ugrunk. Ez a különbség. Nagyon nehéz es próbára is teszi a kapcsolatot. Ebbe őrülnek bele az anyák.

De még mindig nem értitek egy 6 hetes babáról van szó, amit az Apa tud tenni ahogy le is írta a kérdező azt megteszi. Mit csinaljon még a babával szoptassa is meg?

Nem mindegy,hogy egy 6 hetes babáról vagy egy féléves babáról,vagy egy 1,5 evesről van szó,ahogy nőnek a gyerekek az apák egyre inkabb ki tudják venni a részüket és egyre inkább tudnak Velük mit kezdeni.

Nekünk 3 gyerekünk van, az elsőnél meg azt is beosztottuk,ki mikor kel hozzá etetni, aztán munkát váltott,meg ott volt a nagyobb így a 2.nal,3.nál már én keltem/kelek nagyrészt.

De mindig számíthatok Rá,mindent tud a gyerekekről,rengeteget foglalkozik velük,mindenben segít. De egy 6 hetes babával kb annyit csinált,mint a kérdező férje,plane,hogy dolgozik is. A különbség az,hogy mi mindent megbeszélünk,ha valami bajuk van azt is együtt oldjuk meg.

Ettől függetlenül igy is úgy gondolom,hogy mivel az anya van otthon az első években rá marad a nagyobb része, az első időszakban meg szinte csak Anya kell a babának.

Igen nagyon kimerítő, pláne a nem alvás, de majd megszokod, majd elmúlik ez az időszak, Nektek ez még új, most tanuljátok a szülőséget és az hosszú folyamat.

A kommunikació nagyon fontos, de nem cseszegetésre van szükség.

56# 57# igazgatok van

Sok válaszoló szégyelhetnè magát, főleg hogy legtöbbjük átment ezen és tudhatná milyen az első pár hét, amikor az ember kialvatlan, fáradt, bizonytalan, fél stb. Igenis nag teher ez, hogy mindent neked kell kitalálni, megoldani, elrakni stb

46# vagyok. 48#-as a fröcsögés nem a családi életemnek,hanem nektek szólt,mert gusztustalannak tartom. Sajnálom,ha nem tetszik,hogy nem veszi be a gyomrom,ha még bele is rúgtok egyet nőtársaitokba. "Magadnak szültél",te lehet hogy spermadonornak vagy a másik,harmadik,de bizony nagyon sokan megválasztották a párjukat. Aki magának szült,annak minek a férj?Anyagi okok miatt vagy hogy néha melléd feküdjön? :D Mert társnak nem hívnám az ilyet. Egyébként a kérdező tisztán leírta,hogy a férje jól elhenceg munkaidőben,majd pedig hétvégén amit a családdal kellene tölteni ledolgozza. Szerintetek ez a normális különben? Nem várható el tőle hétvégén,hogy anyuka szépen lefekszik aludni két szoptatás között,mert neki is jár bizony,apuka pedig addig foglalkozik a gyerekével?

Egyébként nálunk nagynéném egy 10+ éves kapcsolatba vállalt gyereket. Tápszeres lett a baba hamar,tehát apuci nyugodtan kivehette volna a részét a szabadnapjain és a szabadság alatt. Ehhez képest nagynéném mindent is ellátott,szó szerint éjjel 6x felkelt,nem aludt heteken át,a férje pedig aludt egész éjjel,mint a tej,bement 8-ra kényelmesen dolgozgatni,hazament majd edzés és társai. Szabadnapon pedig elment strandra a haverokkal lazulni,eközben nagynéném majd megszakadt és kikészült egyedül. Nagyszülők több száz km-re,tehát segítsége sem volt,és nem,nem a nagyszülőknek szültél. Voltam akkor náluk pár napot,majdnem elsírtam magam,hogy hogy él és mennyire ki van készülve,majdnem elájult már. Nagyjából 4 hónapos volt a pici,amikor meglépett a csávó a családos életből egy másik nőhöz,gyereket azóta se látta,aki most már tini,nem is érdekli. Ez volt élete legjobb döntése szerintem,mert így nagynéném olyan párt talált,aki megbecsüli. De nektek ez is a normális kategória.

56#-al egyetértek.