Mennyit segít a férjetek? Miért érzem kevésnek, mikor a férjem ennyit segít?

Mennyi idős a kicsi? Elsősorban te vagy vele szinte egész nap, rád van hangolódva és te rá. Apuka gondolom tanácstalan. Az én férjem sem szokott találgatni hogy mi a baja. Én szoktam végig menni rajta. Éhes, szomjas, kaki (ezt egyből jelzi, hogy nem kenyelmes), pisi, fogak, álmosság, nyűg... És még csak 5 hónapos.

Néha szokta mondani hogy szerinte a foga fáj biztos, mármint hogy jön.

Munka után általában van vele egy fél órát. Néha előkészíti a vizet. Altatni én szoktam, ha már nagyon nagyon nem bírok vele még már én is kész vagyok akkor átveszi. De mostanában inkább a telefonba van belebuzulva....az elején többet segített. Remélem hogy ez csak egy időszak. Mondom neki hogy vegye fel vagy játszon vele. Miért jó neki ha látszólag is kínlódik . Elkezdi egy idő után abbahagyja, ettől falnak tudok menni.

A férjed kiveszi a részét a gyereknevelésben ahogy leírtad.

Ne legyél harpia,örülj,hogy kiveszi a részét

Csóri ember nehogy már azért legyen a rossz mert még nem ismeri fel,hogy miért sír a gyerek

Te sem ismered fel még ezek szerint pedig te az anyja vagy,benned növekedett 9 hónapig.

Ne a ferjedet szapuld,hanem próbálj pihenni amikor a ferjed van a babával,mert tényleg hisztis vagy a leírtak alapján

Szerintem munka mellett ennyi segítség teljesen szuper, én összetettek volna a 2 kezem, ha napi 2 órát a férjem foglalkozik a babával.

Amikor a baba nyuglidik, nyilván azt gondolja, a te kezedben van, te nyugtatod, o mit avatkozzek bele (egyébként sokat nem tud segíteni, max atveszi, de mégiscsak nagyobb az esélye, hogy az anyukának megnyugszik). Egyébként megertem, amikor a fiam volt pici, mikor sírt, én sem tudtam semmi másra összpontosítani, csak gyorsan kitalalni miért sír és tenni valamit hogy abbahagyja..es én sem értettem, hogy a környezetem miért nem így reagál, miért nincs abban a szinte pánikhekyzetben, amiben én, és hogy képes másra figyelni, minthogy arra, hogy sír a gyerek.

Nagyrészt hormonok, ösztönös reakció.

De légy hálás a férjexnek ennyi segítségért, mert szerintem sokat tesz értetek.

Most ne vedd támadásnak amit írok, de gondolom ő emellett legalább 8 órában dolgozik, te pedig otthon vagy gyeden. Nálunk a férjem fürdeti többnyire a picit meg mostmár hogy nagyobb néha játszik vele. Amig pici volt addig bevállalt néha egy egy peluscserét is. Mióta rendesen eszik és nem anyatejes azóta nem vállalja. Ha öltözteti akkor aszisztálni kell, mert egy ruhát nem talál meg .Fürdetésnél kb az amit te is írtál, ott is kell a segítség neki. Éjszaka szerintem kb sose kelt fel a picihez, amikor szoptattam akkor nem is nagyon tudott volna mit csinálni mondjuk. De nem is vártam el tőle, hiszen ő másnap ment dolgozni. Ha nagyon nem tudom /tudtam hogy mi baja a picinek és már szenvedtem vele akkor volt hogy segített, de ahhoz is többnyire szólni kellett neki, nem magától jutott eszébe.

Az a helyzet hogy én már igy is szerencsésnek érzem magam és azt mondom most is és máskor is bárkinek ha feljön a téma, hogy jó férj és jó apa és kiveszi a részét a dologból. Szerintem nem igazán várható el több. Sőt sok nőtől sokkal rosszbbakat hallok, és olyankor nyugtázom magamban hogy mázlim van.

Én babám a kórház utáni első éjszakáját végigsírta. Még mindig emlékszem a férjem kezdetleges módszereire: levetkőztette, hátha a ruha a gond, majd vissza. 😀 Végül a cici segített hosszabb távon minden hasonló esetben, de első éjszaka még úgy néz ki, én se voltam ebben elég jó. Végül azért csak megoldottuk.😀

Már 3,5 éves okos, ügyes nagylány, mindketten dolgozunk, és mondhatom, hogy 50-50 százalékban csinálunk munka után mindent. Jó, a ruhát én választom ki, én fésülöm, stb. De ha nem vagyok épp otthon, azt is megoldja. Maximum nem lesz annyira divatos. 🙂