30 feletti kismamák, olyan anyukák, akiknek későn jött össze a baba. Őszintén: Ti irigykedtek az olyan kismamákra, anyukákra akiknek ez korán összejött rendezett körülmények mellé?

Egyáltalán nem. Ahogy az egyik válaszadó írta, nem tudom, mi lett volna velem a sok buli nélkül. Egyetem, bulik, nyaralások, fesztiválok...

Már ha egy hétvége kimaradt, minden bajom volt. :D

A huszonéveimet elvitte egy rossz házasság. 30 évesen találtam rá a mostani férjemre, aki minden suempontból tökéletes. 36 voltam, mikor az első fiunk született. Én akkorra lettem mentális problémáktól mentes, gondtalan önmagam. Ha huszonéves koromban szülök, az a gyerek nem lenne ép, ezt teljes komolysággal állitom. Most kiegyensúlyozott, boldog, jó anyja tudok lenni a fiainknak.

Nem irigykedem a fiatal anyákra. Amire egy kicsit irigykedem, vagyis hát inkább ugy érzem, milyen jó lett volna, ha ez nekem is megadatik, az a teljes, önazonos, boldog tizen- és huszonéves kor. Nekem nem volt ilyen, egy szenvedés volt az egész, nagyon bánt az elveaztegetett idő. De arra csak úgy simán, hogy valaki huszonévesen anya, nem tudok irigykedni. Nem látok bele a másik emberbe, nem tudhatom, boldog-e tényleg.

#41 kommentjét végigolvasva értelmet nyer, hogy miért érdemes várni a gyermekvállalással egy bizonyos fokú érettségig (habár ez nem minden esetben korfüggő).

Ez a stílus, ezek az emojik.. Most komolyan?

PS. Szintén huszonéves vagyok, mielőtt hozzácsapnál a 'csúnya, gonosz harmincas anyuka' skatulyádhoz.

Én most lettem 30,3 éves a fiam. Az óvodában én vagyok a legfiatalabb anyuka.. Ez engem is meglepett.

Látom a szó szerint öreg kinézetű nőket babával.. Hát elborzadok.

Egyébként én meg 2 képzést elvegeztem mióta megszuletett, mert mást akarok dolgozni és most kezdtem az egyetemet már ferjjel, gyerekkel na bumm.. :D a szerelem, stabil kapcsolat és a gyerek óriási motivációt ad mindenhez. Isteni érzés csaladkent elerni mindent.