Mások szerint is nevetséges és beteges, ahogy a tudatos gyerektelenek az állataikról úgy beszélnek, mintha a gyermekeik lennének, és magukat szülőnek nevezik?

Szerintem érdemes ezt a vitát már lezárni. Biztos mindkét "tábornak" megvan a maga igaza. Néhány héttel ezelőtt egy kérdésnél a gyerekellenesek csoportja hordta le mindennek a gyerekeket, anyákat. Mindenkinek tiszteletben kellene tartani a másikat. Mostanában úgy látom nagyon "divatos" kérdéskör ez. Nem értem miért kell ezzel ennyit foglalkozni. Mindenkinek magánügye, hogy mit csinál az állataival, vállal gyereket, vagy nem vállal. Ez a gyűlölködés, ami sokszor itt is megy, egyszerűen borzalmas.

Igen. Hihetetlen milyen stílusban kommunikálnak itt felnőtt nők/férfiak sokszor.

Persze nyílván találkozhatunk ezzel a jelenséggel, mindenkinek a szíve-joga a saját állatkájával, gyerekével úgy beszélni és bánni, ahogy akar( itt konkrétan a témához kapcsolva értem) változtatni amúgy sem tudunk a helyzeten , de én állathoz való túlzott gügyögést is pont annyira irritálónak találok , mint mikor valaki a gyerekével teszi ugyanezt. Mellesleg nagyon szeretem az állatokat, kevés kivétel van , amire azt tudom mondani, hogy nem szimpatizálok annyira vele, ezek ellenére nem viszem túlzásba a rajongást szavak terén, de szeretem kimutatni én is. Mellesleg ismerek sok tényleges szülőt, akinek bár van gyereke és/vagy megtapasztalta a gyereknevelést , mindezek ellenére a háziállattal a kérdésben említett módon bánik, szerintem nem gyerektelenség kérdése, hanem inkább beállítottság és személyiség és a benne lévő szeretet ilyesfajta kimutatásának formája ( akinél van, hogy ridegebb és van akinél meg túlzó). Amúgy sok gyermeket nevelő szülőt sem kéne szülőnek nevezni vagy inkább beteges annak beállítani őket! :D Kérdésre a válasz lényegében, hogy szerintem az embereknek vannak ennél sokkal betegesebb dolgai, el kell engedni , mindig vannak olyan emberek , akik számunkra jellemben bosszantóak , én a momzillákkat ( földhözragadt anyatigris) sokkal irritálóbbnak találom, mint pl azt, aki a kutyáját a gyerekének tekinti.

95-ös, a kacsát nagyon ajánlom háziállatnak! Nekünk is van, mert a gyerek kívánsága volt. Irtó cuki. Jobban ragaszkodik hozzánk, mint a kutyánk. Sosem gondoltam volna, hogy egy kacsa ennyi szeretetet tud adni.Mindenhová követi a gyereket. Szokta is neki mondani "gyere ide anyához". :) Persze nem gondolja komolyan. :)

Nàlam a cica családtag. Viszont, a kölyköket ki nem àllhatom.

Mert beteg agyúak vagytok.

Egyik rokununk, miután megszületett a gyerekünk, mindenre azzal kontrázott, hogy az ő "kutya-gyereke" is így meg úgy. Eléggé nevetséges volt. Inkább ne mondott volna semmit válaszul. Mert amúgy alapvetően nem is neki mentek az üzenetek.