Mások szerint is nevetséges és beteges, ahogy a tudatos gyerektelenek az állataikról úgy beszélnek, mintha a gyermekeik lennének, és magukat szülőnek nevezik?

A többség igen, én akiket ismerek, mind csak játékból mondják. Akin úgy is tűnik, hogy komolyan gondolja, valószínűleg mélyen ő sem.

De legyen, tegyük fel, hogy nem viccből mondják - az miért lenne akkora baj? Attól, hogy ők komolyan gondolják, a környezetük nem fogja. Szóval mi a hatása ennek bármire is? Max hülyének nézik őket, meg kitesznek róluk ilyen kérdéseket.

Engem meg az zavar mikor jön a gyerek és szegény állatot viszik menhelyre.

Amúgy én sosem állítok olyat hogy állat tartás olyan nehéz mint gyerekkel, mert ez nyilván baromság. De szoros kötődés igen is van gazda és állata között.

Igen, egyébként az hihetetlenül kegyetlen dolog, amikor megérkezik a gyerek, és kutya macska mehet, amerre lát. Furcsa ellentmondás ez, mert a gyerekesek szeretik azt hangoztatni, hogy mennyire önzetlen és empatikus emberek, csak mert gyerekük lett. Az empátia úgy néz ki pont elfogy, amikor egy állatról van szó, ami ugyanúgy előlény.

Persze sok esetben az állat és a gyerek amúgy sem fér össze, mert a gyerek nem tudja, hogy kell például egy macskával bánni, a szülő meg rendszerint nem is tanítja meg neki, hogyan ne tépje ketté szerencsétlen állatot "játék" közben... Mirt is tanítaná? Szemfénye szórakozása a fontos, nem az állaté az csak egy állat.

Azt nem értem, hogy neked ez miért fáj? Kevesebb leszel te szülőként, ha valaki az állatát szereti gyerekeként? Ki vagy te, hogy meghatározd, ki hogyan élhet, ki hogyan érezhet gyerek vagy állat iránt? Élni és élni hagyni.

Teljesen mindegy, hogy én mit gondolok a témáról, vagy te mit gondolsz a témáról, mindenki úgy szereti az állatait, ahogy. Te nem leszel kevésbé szülő, csak mert valaki szülőnek nevezi magát egy macskával vagy kutyával. Tudod, az érzések, mint például a szeretet az olyan, hogy végtelen van belőle és neked nem lesz kevesebb vagy rosszabb, ha valaki így érez egy állat iránt.