2 gyerekes szülők? Csak a valóságot?

Szerintem senki sem fog megnyugtatni, kib@szott nehéz. 2 év különbség van a lányaim között, a legeleje még annyira nem is volt vészes, mert a kicsi az első ~fél évben nem sok vizet zavart, magamra kötöttem, vittem mindenfelé, ahova mentünk a naggyal, csak aztán lett neki is egy napirendje, ami pont nem fedte a nagyét, lett neki is akarata és ami a legfontosabb, kíváncsisága :D Onnantól kezdve, hogy nem maradt meg egy helyben a sarokban, hanem jött-ment, felfedezett, elvette a nagyobb játékait, azóta az életünk az állandó vita és a gyerekek közti igazságtételről szól. Mert nem lehet azt sem hagyni, hogy a kicsinek mindent lehet, hiszen ugye kicsi, még nem tudja, de azt sem lehet hagyni, hogy a nagy meg megvédje a jogos érdekeit, mert abból meg balesetek vannak, meg a kicsi amúgy is folyton visszautasítást kapna. Szóval ez az állandó egyensúlyozás a kettő gyerek között, ez baromira nehéz és iszonyú kimerítő. Pedig már 2 és 4 évesek, valamelyest könnyebb, már van olyan, hogy egymással is eljátszanak, de még mindig többségében vannak azok az esetek, amikor ugyanazt akarják egyszerre, kórusban sírnak és egymást túlkiabálva árulkodnak egymásra. Hát na, nem egyszerű :D :D :D

Azért én nem bántam meg, mert attól még, mert valami nehéz, nem feltétlenül rossz is. De az biztos, hogy nekem kapacitásom egy harmadik gyerekre nincs :D

Szerintem 4 év nem kis korkülönbség, nekem kereken 2 év van köztük, arra mondanám inkább.

Az eleje nekem elég könnyü volt, akkor lett nagggyon nehéz, amikor a kicsi is elmúlt 8-9 hónapos, járt, hisztizett, akaratos lett, a nagy még nem járt oviba, na akkod volt egy kva nehéz 8 hónapom.

Aztán a nagy elment oviba és onnantól sokkal könnyebb volt, hogy a nap egy részében csak 1 gyerek van, plusz egyre értelmesebbek is lettek. Most 4 és 2 évesek, imádják egymást, eljátszanak. A játékokon összevesznek néha, meg egyszerre sírnak, nyàvognak, az kemény, de azért sokkal könnyebb, mint amikor a nagy is kicsi volt még.

Akkor én leszek az aki majd megkapom a szuperanyu meg a dicsekvős pakkot.

22 hónap van a gyerekeim között, a kicsi még csak 2 hónapos, de eddig csodajó velük.

A kisfiamnak rengeteget beszéltünk hugibabáról aki a pocakban van, jött velem UH-ra, vérvételekre, végig aszisztálta a rosszulléteimet. Nekem a terhesség maga volt a rossz, mert nem tudtam rendesen ellátni, foglalkozni a kisfiammal.

Tudta, hogy ha érkezik hugibaba, akkor neki mamához kell menni aludni 2 kicsit meg egy nagyot, előtte szerettük össze babaöblöt, vele válogattunk a ruhákat, hogy hugibabának minden meglegyen.

A kórházba örömmel jött be, mindenkinek mondta, hogy hugihoz jön látogatóba.

Itthon az első pár hét fos volt, mert elszoktunk az újszülött nemlétező rutinjától, de felváltva zombultunk a férjemmel, sokat voltunk négyesben, de sokat voltunk kettesben is külön-külön a gyerekekkel.

Szerencsére nem volt testvérféltékenység, általában a kicsi mindig tovább alszik, így reggel van időm a nagyra, olvasunk, bújunk, rajzolunk, együtt készítjük a reggelit.

Tudom, hogy bármikor bármi elszarodhat, de örülök annak az állapotnak ami most van.

Ha felkel a kicsi, mindig elmesélem neki hangosan, hogy bátyussal mennyi mindent csináltunk amíg ő aludt, bátyus milyen ügyes volt.

Illetve, ha mindketten egyszerre igényelnének, akkor mindig a nagyot látom el előbb, közben mondom a kicsinek, hogy türelemmel kell lenni, rá is azonnal figyelmet fordítok, de előbb ezt meg azt meg kell csinálnom.

Ugyanígy, amikor a kicsit gondozóm, mondom a nagynak, hogy türelem, közben közvetve is erősítem, hogy milyen ügyes. Mert mesélem a hugának, hogy bátyus éppen olvas és türelmesen vár stb.

Simán tudunk úgy játszani, hogy duplozom a fiammal, a kicsi meg mellen van, a napirendjük egész jól összesimult.

Én is bevoltam tojva, felkészültem a legrosszabbra és örültem ennek amit kaptam.

Nálunk is 4 és fél év van a nagy meg a kicsi között. Csak közte meg még van egy középső :D

Ha csak ők ketten lettek volna, idegszanatórium lett volna az életem a valósághoz képest. :)

szóval szerintem esetedben nem lesz nehezebb, mint amire egy gyerekkel is tudsz gondolni. Az elején kihívás lesz beérni az óvodába valszeg, meg hétvégenként befonod majd a hajad, hogy egyszerre aludjanak, de a többi sima liba.

Bizonyára más az elképzelésünk arról, hogy milyen az, amikor egy apuka kiveszi a részét. Mert ha állandóan dolgozik és még hétvégén is szerel, mert "azt szereti", akkor a családjával nem nagyon tölt időt. Nem jön ki a matek.

Egyébként 4 év korkülönbség nem kicsi.

A nagy már rég ovis, nem két gyereket kell egyszerre ellátnod, csak a nap kis részében.

A testvérféltékenység szempontjából viszont pont nehezebb. Ekkora különbségnél hajlamosak a szülők még jobban hangoztatni a "nagynak", hogy "ő kicsi, értsd meg, te már nagy vagy, add oda neki, ne vedd el, miért vagy ilyen..."