Mások szerint is nevetséges és beteges, ahogy a tudatos gyerektelenek az állataikról úgy beszélnek, mintha a gyermekeik lennének, és magukat szülőnek nevezik?

Az egyik ismerősöm pl. kerek-perec megmondta, hogy azért adja a gyerekét a bölcsibe, mert gyerek mellett nem jut annyi ideje a kutyájára. És mivel a kutya 10 éves, ő volt előbb a családban, neki is kijár a figyelem.

A gyerek 1 éves korától 4 órában bölcsis volt. Anyuka meg délelőttönként a kutyával sétált.

1,5 éves volt a gyerek, amikor 1 hétig a mamánál aludt, mert anyuka ápolta a frissen műtött kutyát.

(egy yorkiról van szó)

21-es vagyok, én azt is durvának tartom. Nekünk benti macskánk van, ő is megvolt már gyerek előtt, miután megszületett a gyerekünk, a macskát műteni kellett. Műtét után egy olyan helyre tettük, ahol a gyerek nem zavarhatta meg, lábadozhatott nyugodtan, a sebét kezeltük, figyeltünk rá, de ez nem azt jelentette, hogy 0-24-ben mellette guggoltam 1 hétig. (a két állatnak szinte ugyanolyan műtéte volt).

És nem azt mondom, hogy ördögtől való, ha a gyerek a nagyinál tölt pár napot, mert az enyém is szeret ott lenni, de azért egy zsebkutya műtéte miatt én nem passzolnám le.

Nekünk macskán van, meg egy kislányunk. Illetve így akkor kettő kislányunk. XD

Én vállalom, hogy szerelmes vagyok a macskámba és nagyon sokszor hasonlítgatom a lélektanát a gyerekeméhez, mert váltig hiszem és látom, hogy kb. egyforma értelmi szinten vannak most éppen jelenleg. Szoktunk is poénkodni, hogy nekünk van a legszebb bajszos, szőrcsis kislánykánk, de ez azért megmarad a négy fal között. Másnak sosem beszélnék a macskánkról úgy, mint a gyerekemről.

Felelősségben viszont szerintem szintén hasonlóan komoly az állattartás. El kell látni, orvoshoz kell vinni, egyáltalán észre kell venni, ha valami baja van, hisz nem tudja elmondani. Műtét után ugyanűgy virrasztok vele, mint ahogy a gyerekemmel virrasztanék, stb. Szavak nélkül lehet velük kommunikálni, mindig meg kell oldani a felügyeletüket, stb. Szóval sok a hasonlóság bizonyos értelemben.

Én nem háborodok fel, ha valaki túltolja ilyen szempontból az állattartást, nem igazán érdekel. Max röhögnék egyet hitetlenkedve a sztorin, amit meséltél. Akinek nem volt még kisállata (aki igazán a szívéhez nőtt) és gyermeke is, az úgysem tud igazán állást foglalni ebben, nem érzi át. Akinek meg volt/van, az szerintem tesz magasról mások véleményére ilyen szinten.

Én inkább azt "ítélem el", ha valaki nem képes kezelni helyzeteket. Lásd pl. bölcsibe adja a gyereket, mert mellette nem tud a kutyával foglalkozni. Még megértő is lehetnék, de ezt felmérhette volna gyerek előtt is, azóta pedig számtalan ötletet bevethetett volna (kutyanapközi, nagy közös séták, a gyerek bevonása a kutya szellemi lefárasztásába, stb.).

Vagy pl. ha babusgatva van egy kutya, ami miatt idegbeteg lesz, féltékeny, odakap és így nem biztonságos összeengedni a gyerekkel. Nálam az ilyen szituk verik a biztosítékot. Alapvetően a "szőrgyerek" téma nem.

Erről hallottatok már? Ez is überdurva eset volt...

[link]

"2017.06.23.-án egy kétségbeesett férfi telefonált a segélyhívóra, aki azt kiabálta hogy az 5 éves gyermeke fulladt a tóba és azonnali légi mentést kért. A helikopter azonnal elindult, a mentés irányító a helyszínre küldte a csepeli OMSZ esetkocsit és szállító járművet is.-Tudta meg a hírpress.

A helyszínre elsőnek érkező légimentők viszont nagyon megdöbbentek, amikor az 5éves gyerek helyett egy 5 éves boxer kutyát találtak a vízben a gazdájával"

A kutyáimat kutyaként kezelem, mert azok, de attól még kedves hangulatomban gügyök nekik és emlegetem magam "anyának", és köszönök el tőlük azzal, hogy "apátoknak szót fogadni!" stb. 34 hetes terhes vagyok, és már a felkészítő során illetve a gyereknevelési elmélet tanulása során látok ugyan rengeteg hasonlóságot (pl következetesség hogyan működik), de kutyátlan gyerekes szülőt sose húznék ezzel :D aki ismerősöm kutyás és gyereke is lett, engem erősít meg abban, hogy nagyon sok előnye volt a kutyakiképzős gyakorlatának.

Ám az, amikor antropomorfizáljuk a kutyát, az mindig problémákat hoz, mint ahogy a gyereket sem kezelhetjük kutyaként.

Egyrészt van egy masszív ítélkezés a "gyerekes" oldalról is, de azért lássuk be, van rengeteg megborult Fifigazdi is (ami a kutyának a kutyának a legrosszabb).