Mások szerint is nevetséges és beteges, ahogy a tudatos gyerektelenek az állataikról úgy beszélnek, mintha a gyermekeik lennének, és magukat szülőnek nevezik?

Én pl többre tartom már az állatokat egyes embereknél. Az állatok egész életükben hűségesek az emberhez. Sajnos ez egy gyerekről nem mondható el. Hányszor lehet olyat hallani, hogy valaki megölte, kisemmizte a szüleit, vagy ahogy felnőtt, egyből le is sz@rta őket.

Nagyon nem értem a szánakozó kommenteket. Egyáltalán nem vagyunk egyformák. Mindenkinek más dolog adja meg az életében az igazi boldogságot. Nem mindenki érzi azt, hogy apa vagy anya szeretne lenni. De ettől nem lesz kevesebb az ember. Pl nekünk sem lesz soha gyerekünk, mert egyáltalán nem alakult ki bennünk, hogy szülővé szeretnénk válni. És ez nem is fog változni.

Bocsi, elküldtem korábban.

Újra...

Kérdező, hát én el tudok képzelni nagyobb felelősséget.

Fel tudok sorolni jópár szakmát, ahol sokkal nagyobb a felelősség, pl. orvos, sofőr, tűzoltó. Egy mentős szinte ugyanúgy 0-24 készenlétben áll, és akkor még lehet, hogy neki is van gyereke. És a fentebb említett emberek foglalkozásakor a helyzet is sokkal rizikósabb, mint hogy Pistike macskaszart eszik a játszótéren.

Vagy akkor mi van a pedagógusokkal (tanárok és ovónők egyaránt), akikre egyszerre 25-30 gyerek van bízva, akik ráadásul a szuper otthoni nevelésnek hála gyepálják egymást, mintha kötelező lenne? Anyuka meg fel van háborodva, amikor Matyikának le van horzsolva a térde, amikor a többség a saját gyerekét nem tudta arra megtanítani, hogy nem lökdössük Matyikát a betonozott udvaron.

Itt ez már úgymond személyes sérelem, pedagógus szülőkkel mindennap ilyen történeteket hallok. Ha a sok momzi elvárja, hogy a sároslábanyomát megcsókolják, akkor a pedagógusokat miért köpködjük állandóan?

Ráadásul ma már ijesztően sok "szülőnél" annyi a gyereknevelés, hogy oké, lefialtunk hármat, jöhet a hétüléses Dacia, a gyereket meg lerakjuk a Tv elé biodíszletnek, aztán verjük az asztalt az iskolában, hogy miért nem tudja még a saját fenekét se kitörölni harmadik osztályban, pedig ez már tényleg a szülő dolga lenne.

Összefoglalva igen, felelősség a gyereknevelés (de nem a legnagyobb), viszont amit ma az emberek 70%-a csinál az nem nevelés, az a bare minimum, épphogy arra odafigyelnek, hogy ne igyon hipót a purdé.

És akkor azon vagyunk felakadva, hogy valaki úgy hívja, a kutyáját, hogy kisfiam, pedig lenne itt millió nagyobb probléma is.

52esnek:

48as vagyok. Hát az se jobb! Olyan kolléganőm volt. Beszűkölt gondolkodásmód,latasmod ,sajnos,mindkét esetben.

Na látom összegyűltek itt a mártír ősanyák és ősapák szapulni egy újabb teljesen jelentéktelen és ártalmatlan dolgot, amit a gyerekmentesek csinálnak. Átlag csütörtök.

Ez, hogy a háziállataikat a gyerekekre használt kifejezésekkel illetik, csak egy aranyos szokás, szófordulat, nem kell véresen komolyan venni, ők sem gondolják teljesen komolyan nyilván, mert nem értelmi fogyatékosok.

Én csak nem értem, mire fel ez a magas ló, amiről prédikáltok állandóan. Értjük, nektek a gyerekből áll az egész univerzumotok (gyanítom sokatoknál gondolom ez az egyetlen dolog, amit "elértetek" az életben, de ez már csak spekuláció). Igen, persze, nyilván a gyereknevelés a világ legnehezebb, (sőt, az egyetlen nehéz!!) dolga és ti halhatatlan hősök vagytok, amiért végigcsináljátok. Mindenki más meg alsóbbrendű, felelőtlen és önző, és ha bármit a gyerekvállaláshoz mer hasonlítani, akárcsak viccből is, az ezek szerint beteges. Értjük.

Viszont nem mindenki akar gyereket, nem mindenkinek ekörül forog a világ, ezt kellene megérteni. Kb magától értetődőnek gondolni, hogy minden gyerektelen, aki mondjuk szereti a kutyáját/macskáját, az biztosan azért teszi, mert gyereke nem lehetett, baromi beszűkült gondolkodásra utal. Nem minden ember egy sémára épül, vannak, akiket nem vonz a gyerekvállalás és tényleg nincsen semmiféle lelki bajuk, amit a kutyájukkal akarnak pótolni. Ezt miért ennyire nehéz elképzelni? Projektáljátok ilyenkor, hogy nektek szaporodás nélkül semmit nem érne az életetek? Ha igen, ez a szomorú inkább, nem az, ha valaki játékos módon szereti a kutyáját/macskáját és törődik vele.

Egy háziállat törődést igényel, és igen is nagy felelősség. Az állatot is gondozni kell, vigyázni rá és az ember és a háziállata között is kialakulhat egy kapocs, ez egy létező jelenség. Nem több vagy kevesebb, mint a szülő-gyerek kapocs, csak más, és valaki inkább ezt preferálja. Az égvilágon semmi probléma nincs ezzel, és semmi hatása nincsen mások életére.

Neked a gyereked a minden, a kutya meg csak egy kutya? Ok, egészségedre. Miért frusztráló az, ha más meg nem így gondolja?