Mások szerint is nevetséges és beteges, ahogy a tudatos gyerektelenek az állataikról úgy beszélnek, mintha a gyermekeik lennének, és magukat szülőnek nevezik?

Az én fodrásznőm is pont ilyen. "Gyere ide anyucihoz", meg "Fifike, anyuci ad neked finom kaját", és hasonlók... :-D :-D

Nagyon jó fodrász, csak emiatt járok hozzá. Ez a folytonos gügyögés a kutyájával a sírba tesz... :-D

:) lol, igen ez beteg.

Amikor még kicsi volt a fiam jártam vele sokat sétálni és mindig az egyik közeli kisboltban vettem magamnak reggelit. Összebarátkoztam az eladó lánnyal akinek volt akkoriban egy mopsza.

Egyik nap hulla fáradtan mentem reggel mert nem aludtunk éjjel (fogzas volt) és megkérdezte a lány, hogy miért nézek ki olyan xarul. Mondtam neki, hogy nem aludtunk mert szegény gyereknek jön a foga. Erre belekezdett egy végtelennek tűnő panaszkodasba hogy de én kepzeljem el, hogy neki a kutyája is sír éjjelente mint egy baba és hogy neki fel kell hozzá kelnie 2 óránként és de tényleg neki is milyen nehéz ez.

Most erre mit lehet mondani... Max annyit hogy: hát jó.

https://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__macskak__11747580-a-..

Tessék. 😂😂

A konkrét eset tényleg beteges. DE

1. tényleg sok a hasonlóság egy állat és egy kisgyerek között, pl. mindig gondoskodnod kell a biztonságos környezetről, nem hagyhatod sokáig egyedül (most tekintsünk el attól, hogy van, aki 8-10-12 órákat vagy akár napokat rendszeresen egyedül hagyja az állatot, ez nem ideális), gondoskodni kell róla, mert ő ezt nem tudja megtenni, kiszolgáltatott neked mindenben. Oda kell figyelni a táplálására, foglalkozni kell vele, tanítani kell, oda kell figyelni az egészségére stb. Csak a kutya önmagához képest kb. 1 fél év alatt felnő, közben meg mindig egy kisgyerek szintjén marad.

2. Sokan, akik ezt mondják, nem gondolják komolyan. Pl. én is sokszor mondom, hogy "kisfiam" (mondjuk csak itthon), de egyáltalán nem gondolom komolyan. Sokáig egyáltalán nem mondtam, de pont a környezetem "szuggerálja". Ők mondogatják folyton, hogy "olyan, mint ha a gyereked lenne" vagy azt mondják a kutyámnak, hogy "menj anyádhoz" (na ettől pl. hideglelést kapok). És hiába javítom ki őket, hogy NEM vagyok az anyja... (Egyébként nem viselkedek vele úgy, szóval nem ez indokolja, hogy miért mondják.)

3. Aki komolyan beleéli magát, hogy az állata a gyereke, ott szerintem is hibádzik valami mentálisan.

A legjobb barátnőm ilyen. Igazából nem azzal van bajom, hogy ő a gyerekének tekinti a kutyát, hanem,hogy szent meggyőződése, hogy ugyanolyan egy gyereket nevelni, mint kutyát tartani.

Pl. nálunk is volt ilyen, hogy hetekig 2 óránál többet nem aludtam egyhuzamban, ekkor jött a barátnőm és mondta, hogy tudja milyen érzés, az ő kutyája is nyugtalanul alszik mostanában. Vagy nem érti, hogy én miért nem tudok eljutni kozmetikushoz vagy körmöshöz gyerek mellől (dolgozom és nincs segítségünk), mert ő meg tudja oldani. Igen, meg tudja oldani, mert a kutyát otthon hagyhatja arra a 2 órára, de én nem hagyhatom felügyelet nélkül a 3 éves gyerekemet.

Egyszer megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy ő hazamegyek munkából, megeteti a kutyát, játszik vele 1 órát, utána azt csinál, amit akar: tévézhet nyugodtan, fekhet a kanapén, senki nem fogja csesztetni, hogy játszanak még, hogy készítsen vacsorát, nem kell fürdetni, gyerekjátékot pakolni, gyógyszert adagolni, stb. Ha egyszer gyereke lesz, nem tespedhet a kanapén egész nap, csak mert ő előző este bulizott, de ugye addig amíg nem tapasztalja meg milyen 0-24-ben keszültségben lenni, addig nem is tudhatja, hogy mekkora különbség van egy gyerek és egy kutya között.

Szívesen meggallgatom az ő történeteit is, hogy mit evett a kutya, mivel játszott, hogy aludt, de azért ne hasonlítsuk össze az anyaságot az állattartással.