3 vagy több gyerek esetén nem féltek, hogy majd később nem bírjátok őket támogatni?

80!

Ezek szerint aki támogatja a gyerekét, az elvarja, hogy öreg korában a gyerek gondoskodjon róla, ha ő már nem képes kijutni a wc ig? És azt várja el hogy a gyerek fizesse az ápolót meg az öregek otthonát, mikor az elfekvő ingyen van?

A támogatás az nem azt jelenti, hogy fölöslegesen költöm rá a pénzt.

Pont abból lesz életrevaló ember, akinek nem tolnak mindent a feneke alá. Még akkor sem, ha a szülők megtehetnék. Nyugaton vannak erre jó példák, hogy híres (és gazdag) színészek, gyárosok gyereke is megy dolgozni nyáron, hogy legyen zsebpénze. De emlékszem, amikor a milliárdos Gyurcsány is (mikor miniszterelnök volt) írta, hogy a gyereke megy nyári munkára, és ezt a szülők is, meg a gyerek is így tartja helyesnek.

Én írtam a 26-os választ, hogy a tesóméknak 3 gyerekük van, de saját családi házukon kívül már két kis lakással is rendelkeznek, ami nyilván gyerekeké lesz. Azt akkor nem írtam, de pl. ott is természetes a nyári munka a gyerekeknél, sőt a legnagyobb gyerek egyetem mellett is végig dolgozott. Pedig náluk tényleg van pénz bőven. De nem a legyek hordták össze, hanem a szülők munkájából lett, és a gyerekekbe is ezt nevelték bele.

83as honnan ismered a motivációim?

Én az itteni példákat mondtam tojnak a gyerekre de mikor megvénülnek mennek kuncsorogni a gyerekhez.

Én előbb törném el a lábam, én akartam gyereket és az én KÖTELESSÉGEM elindítani az életben(egyetem, jogsi, saját lakáshoz önerő minimum)

Sajnos sokan csak szülnek a vakvilágba, és utána sorsára hagyják a gyerekeiket mert nem képesek segíteni nekik. Itt is ezt látom kell a 2-3 gyerek és fel vannak háborodva ha szóvá meri valaki tenni mennyire prolik hogy nem képesek támogatni.

Én egy kicsit megfordítanám a kérdést. Azok, akik "támogatás nélkül" nőttek fel (jelentsen ez bárkinek bármit). Az most úgy gondolja, hogy meg sem kellett volna születnie? Azért gondolom zömében nem.

Az én küldetésem az, hogy egészséges, magabiztos, talpraesett embert neveljek a gyerekeimből, akik nem pénzügyi analfabéták és megélnek a jéghátán is, ha kell fél lábon átmenetileg.

Nem tettek sem alám, sem a férjem feneke alá autót, házat, de nagyon jó alapokat kaptunk, mérnökök lettünk és mindenünkért medolgoztunk (28-33 évesen már a saját lakásunkban éltünk), vettünk saját autót, kifizettük az esküvőnket. A szüleinket imádjuk, tisztességben felneveltek minket, gondoskodtak rólunk. Mondjam azt, hogy bár világra sem hoztak volna, mert buszoznom kellett a suliba évekig? Atya ég emberek... :D Életem legszebb évei voltak, tök jókat bandáztunk a megállóban a sulis társakkal, új embereket ismertem meg, mert az osztálytárs volt osztálytársa is velünk várt, röhögve mentem haza, mert egy tavaszi záporban úgy eláztam, hogy a bugyimból is csavarni lehetett a vizet... Őszintén sajnálom azokat az embereket, akik az ilyen dolgokat tragédiának élik meg és inkább nem vállalnak több gyereket, mert nem tudnak majd mindent alájuk tenni, autóval furikázni, stb. Én azon igyekszem, hogy helyes értékrenddel neveljem a gyerekeimet, a saját értékrendünket, ritmusunkat, motivációnkat, nyitottságunkat, humor érzékünket kapják meg és igen. Minden SZÜKSÉGLETÜKET, de nem minden igényüket kielégítve. :) A szükségleteket majd az élet hozza.

Aki támogathatná a gyerekét de nem teszi, ugye nem várja el hogy öreg korában a gyerek gondoskodjon róla, ha ő már nem képes kijutni a wc ig? És azt se várja el hogy a gyerek fizesse az ápolót meg az öregek otthonát, mikor az elfekvő ingyen van?

Támogatom a gyerekeimet és NEM, nem bárom el. Az idősek otthonát pedig én fogom fizetni magamnak ha odakerülnék. Öngondoskodásról hallottál már? Neked aztán végképp ajánlom a kiszámoló blogot