3 vagy több gyerek esetén nem féltek, hogy majd később nem bírjátok őket támogatni?

Ott végén a kulcsszó. Amennyire csak tudja. Sokszor nem azon múlik a támogatás hány gyerek van.

Férjem egyke, a szülei mégsem támogatták pénzügyileg semmiben. Fél évet volt külföldön tanulni, a nagymamájától kellett kölcsönkérnie, hogy ki tudja fizetni a kollégiumot, amit persze amit hazajöttm követelt rajta a nagymama hogy fizesse vissza. (Nem a férjem akart külföldön tanulni, a szülei hajtották hogy menejen, hogy utána azzal henceghessenek, hogy nekik is külföldön van a fiuk)

Nekem van testvérem, mégis tettek félre a szüleim. A jogosítványom azt pont én fizettem diákmunkából, de mellette minden megélhetésem biztosították, a megkeresett pénzem csak az ilyen extrákra kellett költenem, mint jogsi vagy fesztiválozás.

Az én szüleimtől összesen esküvőre, lakásra (fundamenta) olyan 4,5 millió forintot kaptunk. Ugyanezt megkapta a testvérem is. Persze nem a farzsebből húzták elő, hanem születésünk óta gyűjtöttek nekünk.

A férjemnek volt Nike cipője, volt síelni, a legmenőbb telefonnal járt kamasz korában, 3 évente cserélték az autót, én kínai cipőt hordtam, kB utolsó voltam az osztályban akinek lett telefonja, 10 éves koromig nem volt autónk és amikor nyaralni mentünk anya főzte a szálláson a konzerv babot.

Nem a gyerek számtól függnek ezek a dolgok, hanem attól kinek mi a fontos.

21!

Nézd, kimondottan nevetséges a peldad. Sutizni mindenképp a város másik végében kell? Anyad dolga, hogy neki nem kellett a jogsi. Neked van, szuper. De emberek milliói jól megvannak nelkule

Igen pont ezt mondtam,kinek mi.

Te menj akkor busszal.Én nem büntetem ezzel a gyerekeimet. Pont erről szól az autó. Szabadság. Mert nem oda megyek sütizni ami közel van ( és esetleg nem olyan finom) hanem oda ahova akarok.

Azért régen más világ volt, nem kell a mostani világhoz hasonlítani.

Szinte a legszegényebb embernek is volt háza, nyilván nem a legszebb volt, de volt. Most mi van? Egy normális házat nem találsz 30 millió alatt. Ami van, az a földdel egyenlő, fel kell újítani, kaput megcsinálni, nem ritka, hogy a vízvezeték is rossz. Behozták a babavárót, csokot, nemcsak az eladó házak és lakások árát emelte meg, hanem a kiadókat is. Egy kis lyukért már simán elkérnek Szekszárdon 80 ezret, plusz a rezsi.

Kicsit OFF:

Akinek büntetés az, hogy a gyereke busszal járjon, annak nagy zűrök vannak a fejében. Mindkét gyerekem imád buszozni, és csak örülnek, ha nem autóval megyünk (ők még kicsik ahhoz, hogy egyedül menjenek).

Amúgy meg nekünk 2 gyerekünk van, bátyáméknak 3. Náluk már nagyok a gyerekek: 21, 19 és 13 évesek. Pár évvel ezelőtt vettek egy kis társasházi lakást, amit bérbe adnak. Most vettek egy másodikat, azt már kifejezetten az első gyereknek szánva, aki nemsokára befejezi a tanulmányait, és komoly párkapcsolata van. Tehát ott tartanak, hogy a 3 gyerekhez van már két lakás, és tudomásom szerint hitel sincs rajtuk. A 13 éves gyerek számára még van vagy tíz évük összehozni a harmadik lakást, de szerintem annyi se kell nekik hozzá. A két nagyobbnak megvan a jogosítványa is. Sosem kérdeztem, ki finanszírozta, de szerintem a szülők minden további nélkül kifizették.

Szóval nem, nem mindenki áll meg egy gyereknél, mint te, kérdező, hanem van, aki simán megteremti 3 gyerekhez azt a hátteret, hogy mindet segíteni tudja. És a szülők nem vállalkozók, nem is külföldön dolgoznak. Egyszerű magyar alkalmazott mindkettő.

Két gyerekünk van, még vacillálunk, hogy legyen-e harmadik. Nem az anyagiak miatt, hanem a lelkület miatt. Mindketten kétgyerekes családból származunk, vágyunk harmadik gyerekre, de valahogy olyan idegen is. Nem tudom megmagyarázni, majd meglátjuk.

Nem tartok attól, hogy nem tudom támogatni őket, mert a támogatásnak is lehet ezer módja. Nekem kifizették a nyelvvizsgát, a jogsit, de egyetemre pl. nem jelentkezhettem fizetősre, illetve ha jelentkeztem volna, nekem kellett volna valahonnan előteremteni a tandíjat. A kolit és a megélhetésemet intézték. Ha nem vettek volna fel koliba, akkor max szoba bérlésbe mentek volna vele, de azt is inkább úgy, hogy többen legyünk egy szobában (régen ebben semmi idegen érzet nem volt). A tesómnál ugyanígy volt. Lakást, autót, nagyobb értéket, vagyontárgyat egyikünk sem kapott, az esküvőnket magunknak fizettük a férjemmel és egy pillanatig sem volt ettől senkinek rossz érzése. A mai világban szerintem nem elvárható, hogy több millió forintot összedobjanak a szülők az álomlagzira. Meg mellette autóra is, meg lakásra is. Mindezt gyerekenként persze. Ha azt a gyereket jól kísérik az úton, akkor meg fogja állni a helyét az életben és előteremti mindezeket magának. Mi a férjemmel szerencsére nagyon jó példát kaptunk.

Szóval én az arany közép híve vagyok. Nem fogom levenni a gyerekeimről a kezemet, csak mert betöltik a 18. évüket. Nyilván tolni fogom, hogy tanuljon és teljesítse a vágyait. De nem is fognak jelentős anyagi támogatást kapni (pl. egy lakás), csak amennyit majd akkor, az adott helyzetben a férjemmel észszerűnek tartunk. Ettől még lehet erős, erőteljes, ambiciózus felnőtt ember a gyerekeimből, nem ezen múlik.

Azért a jogsi nem akkora költség, én felnőttként csináltam, megvettem egyösszegben az autót is.

Fontos a jogsi, de az nem hogy 18 évesen csinalja valaki a szülők pénzéből. Az esküvőt meg nem a szülőknek kell fizetni.

Ha felneveltem a gyerekeimet és dolgoznak, a pénzemet magamra szeretném költeni a tovàbbiakban. Én se szaladgàlok Anyuékhoz pénzért.

Mi lakásra amúgy gyűjtünk a gyerekeknek, mert az tényleg irreálisan drága, illetve egyetem alatt fogjuk őket segíteni.

Az orvosi nem különösebben drága, a tankönyv költségek magasak, de a 30 ezer forintos anatómia atlaszt én pl a könyvtárból kölcsönöztem arra a 2 évre. Soha többet nem is kellett. Sok könyvet meg fénymásoltattunk, pl Orvosi etika stb, senki nem adott ki sokezret az eredetire.

Az első 2 évben meg 30 ezer körüli ösztöndíj volt 15 éve is. En otthon laktam de így nem is kellett még ruhára se kérni. Utána meg már laza az egész, lehet mellette valamennyit dolgozni.

Szerintem az többet segít a gyerekeknek, ha olyan keszségeket illetve kiegyensúlyozottságot kapnak gyerekkorukban, illetve akkor úgy terelgetik őket a képességük, érdeklődésük szerint, hogy aztán tudjanak boldogulnim