A férjemnek mástól lesz gyereke, hogyan dolgozzam ezt fel? És hogyan ne utáljam azt a gyereket?

Na nekem a gyomrom már azt nem venné be hogy megcsalt.

Inkább nőljön fel a gyerekem ugy hogy elválunk, minthogy azt lássa, hogy totál szar a kapcsolat, akar még veszekedések is vannak, de "legalább" együtt.

Szerinted az jobb példa, ha éltek egymás mellett, mint a szomszédok? Szerinted ebből mit szűr le?! Azt, hogy ilyen egy kapcsolat, amikor rohadtul nem.

Én tenném ki a jóembert mint macskát azt a bizonyos dolgát csinálni

Kedves Kérdező!

Nem tudom, hogy fiaid vagy lányid vannak,de az ő érdekük,hogy elválj.

Ne azt a példát mutasd a lányodnak, hogy mindent el kell tűrnie,és ne azt a példát a fiadnak, hogy férfiként mindent megtehet másokkal.

A férjed fogja puszilgatni a másik gyereket is,akár veled lakik,akár nem,szóval ez szar indok.

Ha nem váltok el, akkor a férjed mindig ott lesz épp ,ahol kényelemesebb neki.

És egy dologról még nem is beszéltünk,ami rettentő fontos.

Ha bármi oknál fogva meghal az új gyerek anyja,a férjednek kell felnevelni az új gyereket.(és hidd el hogy a te érdeked,és a gyerekeidé, hogy legyen benne apai érzés, mert ha nincs, akkor a közös gyerekeiteket is simán eldobná)

Kérdező, én megértem, hogy feldúlt vagy, de azért a te hozzáállásod is érdekes. Az lehet, hogy a nő r…, de az is biztos, hogy nem csak úgy beleesett a férjed fa*ba, szóval a férjed épp olyan hibás mint a nő (ha nem jobban, hiszen ő ezzel beletiport a saját házasságába)

Két lehetőség van: vagy elhagyod a férjed és külön életet kezdtek, ez lenne szerintem a legjobb mindenkinek, nem kell asszisztálni a másik gyerekhez semmilyen szinten pl.

A másik, hogy vele maradsz, akkor viszont nyelni kell, hogy a gyerek a nevén lesz, küldi neki a tartásdíjat, mivel kötelessége, és alkalomadtán a gyereket viszi hozzátok láthatásra, mivel ez neki és a gyereknek is joga (apának kötelessége is). Ha vele maradsz úgy gondolom vállalod ekkor azt is, hogy a gyermeket te is normálisan ellátod és nem úgy viselkedsz vele mint egy hárpia, hanem megerőlteted magad, mivel egyedül ő nem tehet arról, hogy milyen körülmények között fogant. HA ez nem menne, (amivel nincs gond és érthető is!) akkor egyedül a válással kivitelezhető, hogy ne kelljen ebben részt venned sem neked, sem a gyerekeidnek. Ahhoz viszont ne haragudj, de bármilyen szrul is esik (ami érthető egyébként, de akkor is), nincs jogod, hogy bárkinek a családból megmondd, hogy tarthat-e majd kapcsolatot azzal a gyerekkel.

"Nagyon Jó szívű lehetsz ha így állsz ehhez."

Miben testesül meg a jószívűsége? Hogy nem válik el, mert egyedül nem boldogul, és inkább kiteszi a gyerekeit egy mérgező, gyűlölködő életnek? A férjének (érthetően) nem bocsátott meg, a gyereket meg gyűlöli, pedig ő nem tehet semmiről. Azért nem válik el, nehogy a másik nő és a gyerek megkaphassa a férjét, inkább szenved.

Nem fogod tudni feldolgozni, az a gyerek és az anyja egy életen át kísérni fog titeket, és nyilván rengeteg konfliktus forrása lesz a jövőben is.

Nem mondom, hogy válj el, a te dolgod, de a gyerekeidnek biztos nem érdeke, hogy egy olyan családban nőjenek fel, ahol állandó veszekedések vannak, mert ettől nem tudnak egészséges épp lelkű felnőttekké válni. Az meg nem igaz, hogy 2 gyerekkel ne tudnál új életet kezdeni, párra találni, sokaknak sikerül. Tudom, hogy nehéz kimondani, sokkal könnyebb a "r"-ot hibáztatni, de a férjed hozott ebbe a helyzetbe, ő tartozott neked hűséggel, és ő csapott be, volt gerinctelen, ráadásul felelőtlen, hogy még egy gumit sem tudott húzni, kár helyette bűnbakot keresni.