A férjemnek mástól lesz gyereke, hogyan dolgozzam ezt fel? És hogyan ne utáljam azt a gyereket?
A férjem megcsalt, 1 hónapja örlődöm. Az esetet még tetéti az, hogy a nő terhes, és nem akarta elvetetni a gyereket. Most már nem is tudja, max külföldön.
A férjemmel együtt maradtam, mert a gyerekeimnek apa kell (én elvált szülők gyereke vagyok, tudom milyen az), és úgy sokkal boldogtalanabb lennék, ha elválnánk és annak a r-nak a gyerekét puszilgatná minden este, és 2 gyerekkel már nem hiszem, hogy bárkinek is kellenék.
Egyszerűen nem tudom magam túltenni. Főleg a gyereken nem. Oké, nem tehet semmiről, de akkor is a férjem zabi gyereke. Az első hetekben megmondtam a családnak, hogyha nyitni mernek a gyerek felé, akkor felejtsék el a férjem tőlem született gyerekeit. Most már (pár hét elteltével) nem zavarna, ha anyósom meg a sógornőim azt a gyereket is szeretnék, de akkor is undor fog el, hogy ő a gyerekeim testvére. Nem tudom elképzelni, hogy átjön hozzánk délután a gyerekeimhez focizni, én meg jókedvűen viszem ki a hűtött üdítőt, meg csinálnám neki a szendvicseket. Vagy ott lennének az anyjával a szülinapokon, ünnepeken. Az a gyerek jobban taszít engem, mint a megcsalás. Főleg mióta tudom, hogy a nő direkt a férjem nevét akarja adni annak a kölyöknek.
Ha a kérdező nem válaszol, akkor tippelek:
Szétmentek a férjével, a férje meg rohant a szeretőjéhez.
Ha így van, akkor kérdező, nagyon sajnálom. Remelem vagy annyira erős, hogy ezt átvészeld.
Az én testvérem is így született, apámnak a testvérem anyja a szeretője volt, amikor megfogant. 6 éves voltam, de tisztán emlékszek arra a feszült légkörre, ami otthon ezután volt. Természetesen volt egy nagy balhé (repült tányér, kanál, villa, a fazekat is földhöz vágta anyám, amibe benne volt a pörkölt. A fehér fal tiszta pörköltös volt.
Anyám akkor nagyon megzuhant, hetekig, talán hónapokig sem kelt ki az ágyból. Rossz volt őt úgy látni. Az meg még rosszabb volt, hogy az öcsémet ment látogatni, miután megszületett. Haragudtam az öcsémre, az apámra, a szeretőre. Az iskolában direkt elrontottam a feladatokat, csak hogy foglalkozzon velem apám, jobban mondva csak velem foglalkozzon.
Most már felnőttként látom, hogy nem az öcsém volt a hibás, ő nem tehetett semmiről. Sose tudtam vele jó kapcsolatot ápolni, mindig ellenségként tekintettem rá. Féltékeny voltam rá.
A #132 és a 133mas válaszoló vagyok.
Bocs kérdező, és szabad lepontozni, de egyszerűen szánalmas vagy! :) Te attól félsz, hogy a kényelmes kis életed megszűnik. Téged igazából nem a gyerekeid érdekelnek, hanem saját magad. Az pedig duplán szánalmas, hogy képes vagy mindent megbocsátani, mindent elnézni mert arra életképtelen vagy hogy összecuccolj, elmenj és saját életet élj!
Én egy 12 éves kapcsolatból lépek ki éppen. A férjem az összes megtakarításunkat ellopta és a mai napig nem tudom hol van és mire költötte. Kiraktam itthonról, mert a ház az enyém, de ha nem az enyém lenne, akkor is dobbantottam volna.
Igazából az ilyen nők miatt vagyunk mindannyian beskatulyázva, mert velünk bármit meg lehet tenni. :) Állj ki a gyerekeidért, nőtársaidért, de legfőképpen saját magadért! Mutasd meg neki, hogy nincs rá szükséged (férjedre) és nélküle is boldogulni tudsz!
#137
Olvasd el a hozzászólásokat! Le lett írva, hogy elköltözött a gyerekekkel. A kérdés (gondolom) azért lett kiemelve, mert sokakat érdekelt, hogy mi van vele.
Ezzel a leszóló, fölényeskedő. Akkor te például miért hagytad odáig fajulni a dolgokat, hogy meglopjon titeket? Nekem nem tudod beadni, hogy az utóbbi napokban lett ilyen. Az ilyen nők miatt vagyunk mindannyian beskatulyázva, mert velünk bármit meg lehez tenni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!