Ehhez mit szólnátok? Én kiborultam.

Számomra még mindig hihetetlen, hogy nem érthető, hogy nem alapvetően a segítség hiányával van baj (azzal is lehet egyébként teljesen jogosan), hanem hogy apuka egy haver halasztható ügye miatt pattintja le a családját már az első otthoni napjaikon, amikor a kérdezőnek igénye van a párjára akármilyen okból is.

Nem haldoklik valaki, nem dolgoznia kell menni a pasinak, nem nem tudom...

Mondom ezt úgy, hogy egyébként a férjemnek a tejfakasztót az első hétvégére szervezték a haverjai, amikor már itthon voltunk mi is, simán itthon hagyott egy éjszakára és bennem semmi rossz érzés nem volt, testileg is nagyjából rendben voltam. Megkérdezte a véleményem, én elmondtam, hogy részemről oké, elment. Minden megbeszélhető, de ha anyuka igénye az egy ilyen kiszolgáltatott helyzet után, hogy legyen együtt a család és segítsen akár fizikailag, akár lelkileg apuka, akkor apuka részéről gáz a havert választani és kész, pont.

Vagyis ha mindkét félnek oké, hogy anyuka egyedül marad a gyerekkel, az is oké, ha mindkét félnek igénye otthon lenni a gyerekkel az is oké. Ott kezdődnek a problémák, ha a két fél nem tudja értelmesen lekommunikálni és egyeztetni az igényeket, megérteni a másik felet, ahol SZERINTEM anya véleménye és igénye jelen esetben nagyobb súlyú, hiszen ő jön haza teljesen kifacsartan a csodás eü szolgáltatások berkeiből egy merőben új élettel (szó szerint). Apától elvárható, hogy alkalmazkodjon (szerintem), vagy ész érveket sorakoztasson, de ettől függetlenül nincs jó vagy rossz, ha az egy pár mindkét tagjának megfelel. Durva, hogy itt milyen stílusban képesek véleményt nyilvánítani egyesek. Ráadásul zömében nők egymás között. Atyaisten.

Ezek mind otthon kuss a nevem mert a zuram majd sàrkànynak tart, bocs hogy élek tipusú szànalomtengerek.

Meg aki irja hogy terhesen biztos a màsik elviselhetetlen volt. Hat ő gondolom egy sarokba szégyenkezve lapulva vàrta ki a 9 honapot nehogy apuciban diszkomfort erzetet keltsen😃

Engem a ferjem tiszta lakassal, finomsagokkal vart haza es velünk volt napokig. Nem, nem kertem egyiket se. Magatol!

Lehet itt pocskondiázni azokat az anyákat akik egyedül is boldogultak és azokat is akiknek segített a párja. Látom mindenki kap hideget meleget.

De hölgyeim, anyák ne felejtsük el, hogy nem csak nekünk vannak érzéseink. A férfiak is ugyanúgy érző lények és egy kisbaba az ő életükben is változást hoz. Vannak a szuperapuk akik az első perctől ösztönösen jól fogják a kicsiket, öltöztetik, pelenkázzák és vannak olyanok akiknek idő kell hozzá, hogy egyáltalán meg merjék fogni mert félnek, hogy kárt tesznek abban a pici törékeny életben. És a nőkkel ugyanígy van.

Szóval le lehet szólni a férfit aki elmegy a baba és felesége mellől néhány órára, de azt ne felejtük el, hogy attól ő még érző ember félelmekkel, kérdésekkel, szorongásokkal,boldogsággal.

Ezt nekik kellene megbeszélni szóval kérdező, jó lenne ha az én, én, én helyett megbeszélnétek, hogy mit éreztek a helyzettel kapcsolatban és kulturált módon megtudakolnád, hogy miért olyan fontos neki elmenni.