Ehhez mit szólnátok? Én kiborultam.

19. Kétszer is meggondolnák ezek a nők! Írni és felháborodni lehet, az élet azonban más.

Néhány órát igenis ki kell bírni, sok nő megy úgy haza, hogy otthon várja 2-3 gyerek és muszáj felkelni. Értem én, hogy elvek, meg blabla, de ettől még nem lesz más a helyzet.

Érdekes kérdés.

Első körben én is bottal verném végig a házon, hogy ilyen eszébe jut.

Másrészt viszont nézd a jó oldalát: tudsz nélküle pihenni, kórház után biztosan jó lesz pár óra csend és nyugalom. Legalább a babábal is jobban összeszoktok csak kettesben.

#21 Ez nem a lustaságról szól, csak arról, hogy ők egy család és figyelnek egymásra. Mindent megtesznek azért, hogy minél egészségesebbek legyenek és legyen idejük összeszokni. Itt 3 hónap után anya nappal dolgozik uyganúgy, este a babával éjszakázik (eddig van fizetett szülési szabadság). Szóval nem szoktak lustálkodni az anyukák.

Az viszont látszik, hogy te még mindig azon az elven vagy, hogy a gyerekkel csak az anya foglalkozzon egész életébeb. Apa csak abban a 3-5 percben kell foglalkozzon vele, amíg ,,legyártja”.

21: Lusta nők?

Szüljél, lehetőleg szakadj szét, vagy legyen császárod, ami egy nagy műtétnek számít, és utána megnézném, hogy hogyan mozogsz. Nyilván nem kell ágyban feküdni folyamatosan, de nem megy mindegy ugyanúgy, mint egyébkbént.

Azért mert nem akar mindent egyedül csinálni az első napon (az elsőn!!! nem amikor már ő is belejött és tapasztaltabb), még nem azt jelenti, hogy kiszolgáltatja magát.

Borzasztó, hogy milyen gonosz, érzékelten emberek vannak.

Én ezért most mágján leszek égetve, meg megkövezve, meg stb..

És odaálltál elé és elmondtad, hogy szeretnéd hogy otthon maradjon? Vagy csak ide kidobtad ezt a kérdést, hogy a sok majdénmegmondom anyuci porigalázza a férjedet, elmondják mindennek is, majdnemcsak ügyvédet ajánlanak a válashoz is, de legalább ápolják a pici lelked. Közben megnézném mennyire allnak a sarkukra 🤦‍♀️

Ha én akarok valamit, kinyitom a szám.

Egyébként az én férjem is elment a haverjának segíteni masnap hogy hazaértünk. Ha megkertem volna, otthon marad.

Engem nem zavart. Nem abban a 2 napban lesz család az ember, hanem az utána következő sok sok évben.

Segíteni. Mit? Nem mozgás és cselekvőképtelen lettem, hanem szültem egy gyereket. Kivül belül varrtak, megsem haltam bele.

Nem aznap akartam megváltani a világot.

Pihentem a gyerekkel, rendeltem kajat és ennyi.

Masnap ott volt velünk.

3.naptól meg dolgozott es nem is igényeltem volna, hogy körbeugráljon.

Nem mindenki egyforma.

25, nő vagyok. De nem a lusta, önmagam elhagyós fajta aki belehal ha a párja 3 órát távol van tőle, aztán csodálkozik miért tekint rá házisárkányként.

Én hazajövetel napján pihentem, akkorra hozott anyukám enni, másnap már felkeltem, mozgolódtam, főztem egy egyszerűt és bepakoltam a mosást. Negyedik napra kb mintha mi se történt volna.

Lusta nők.. ez azért vicces, mert nekem a férjem és a legtöbb férfi ismerősöm egy náthát rosszabbul visel, mint a legtöbb nő a terhességet+ szülést.

Nálunk az természetes, hogy ha a másik gyengébb, fáradt, akkor segítünk mindenben. Nyilván szülés után, éjszaka többször felkelve szép gesztus egy apától, hogy megcsinál dolgokat otthon, segít, esetleg kedveskedik is a feleségének.

A másik oldalról pedig az ő gyereke is akit hazahoznak a kórházból, elvileg arra való ez az időszak, hogy összeszokjon a család. Az en férjem szomorú volt 2 hét szabadság után, hogy vissza kell mennie dolgozni, biztos hogy nem hagyott volna otthon, mert ez az idő arról szólt hogy együtt legyünk, mint egy család ami új taggal bővült.