Ehhez mit szólnátok? Én kiborultam.

Én speciel olyan könnyen viseltem a szülést, hogy az ágyamon ücsörögtem, a folyosón korzóztam szülés után, annyira nem viselt meg. A gátsebem meg nem is éreztem soha.

Nem is fizikailag volt nehéz minden, hanem lelkileg. Nem erre számítottam. Sokszor kétség gyötört, elbizonytalanodtam magamban. Jó volt hogy ott volt a férjem aki bátorított, és a nagymamája aki segített a csecsemőgondozásba. Kórházba a csecsemősök mindent elkövettek, hogy aláásák a magabiztoságom. Mire hazajöttem már a világ leginkompetensebb anyájának éreztem magam. Sok sok hétbe telt, mire ráéreztem és visszaszereztem a magabiztosságomagunkba. De addig szorongtam, kétségbe estem, sírtam. Ennek egy része biztos hogy hormonális változás is volt, de örültem, hogy nem maradtam magamra. Nagyon kétségbe voltam esve az elején.

Engem császároztak, de szerencsére jól viseltem, hamar felépültem. Más nem olyan szerencsés ebben, van, akinek fáj, nehezen mozog, nem tud ülni a gátsebtől, kár ezen szívni egymás vérét, nem vagyunk egyformák. El kellene ezt engedni.

Az pedig valóban nincs rendben, hogy nemhogy a haverban nincs ennyi, hogy nem hívom el az újszülött mellől az apját, jó bunkó a srác, de a párod. Hát bármikor belefér egy fél délután, de ne akkor már. Teljesen alkalmatlan időpont. Otthon kellene, hogy legyen, a családot előtérbe helyezve. Nem is értem a gondoalatot, hogy ő elmegy. Hogyan fordulhatott meg a fejében, hogy nem érzi, hogy milyen tiszteletlen, bántó ez? Ha menni akar, menjen, de valóban utána már hozzám nem kellene hazajönni, ha ennyit érünk. Azért nehogymár. Ha sárkány vagyok ezért, vállalom. Aki ilyenkor nem tud első helyre tenni, az nem való társnak és apának. Ha magától nem tudja, akkor meg kell neki mondani. Ha nem jut el neki, akkor viszont látásra. Tényleg nincs más, amit erre mondani lehet. Ha nem vészhekyzet van, akkor nincs kifogás.

Na igen, a baby blues is ott van. Én is 100% jól voltam testileg.

Viszont bőgtem, féltem, ideges voltam, bizonytalan. Ahh nem akarnám az első heteket újra átélni.

Ha elment volna a férjem haverozni, "segtíteni" másnak, miközben nekem kellett volna lelkileg, és lássuk be sokaknál testileg segíteni?

Szerintem ott kicsit megtört volna bennem valami. NAGYON nehezen viseltem az elejét, ott kellett a támasz. Azért vagyunk együtt, azért vagyunk férj és feleség, mert egymás támaszai vagyunk a nehezebb időben. Sajnálom ha ez egyeseknek felfoghatatlan.

Rendelsz kaját és fekszel egész nap a melleden a babával kb, miben segitsen???

Majd segít holnap után.ne kezd már el, hogy épphogy megszulted már sarkany lettél.

Lehet szüksége van egy kis levegőre, mert mondjuk egész terhesség alatt kibírhatatlan voltál és most még a baba is megszuletett. Hagyjad már.

Te meg legalabb tudsz végre kettesben lenni a babával.

Család már vagytok és lesztek, nem ezen a délutánon múlik.

Hát nézd, en egyedülállókent szültem, apuka lelepett a terhesség alatt, család nem volt, császárral szültem. Ezek fényében nem igazán értem, konkrétan miben szorulnal segítségre.

Apuka ettől függetlenül idióta, mert minden épeszű szülő a gyerekével szeretné tölteni az első pár otthoni napját.

#31 gondolom senki nem is akart körbeugràlni ezért érint ilyen szarul hs màst meg minden tovàbbi nélkül 😀

Nem kell ez a nem is kellett hülye duma. De kellett volna, csak nem kaptad meg és most itt hősködsz mert kevésbé kellemetlen hogy szülésed utàn max az anyàd nézett ràd.

Csak anyuka szemszögéből látjuk a dolgot. Annyit tudunk, hogy a férje holnap délután megy valahová segíteni. Mit tudunk a haverról? Semmit. Sőt apukáról sem tudunk semmit.

Kedves kérdező. Te tudod miért megy oda holnap? Segít a felújításban mert esetleg oda is baba érkezik a közeljövőben? Vagy mert a férjednek olyan szakmája van amilyen szakemberre szükség van?

Egyébként könnyen lehet, hogy csak szimplán betojt amikor meglátta, hogy milyen pici és törékeny a baba és ki akarja magából beszélni ezeket egy másik férfival. Elhiszem, hogy dolgoznak az anyatigrishormonok, de hidd el bele fogtok rázódni a dologba és nem szabad rákényszeríteni a dolgokat mert minnél jobban akarod, hogy kötödjön annál jobban fog menekülni. Hagyd, hogy kialakuljon. Holnap délután úgyis vagy a kicsit eteted vagy pihensz.