Más apukáknál is kiveri a biztosítékot?

Az írásaidból az jön át, hogy téged sért az a helyzet, hogy neki új párja van, és az a férfi jóban van a gyereketekkel. Pedig a gyerek érdekében inkább örülnöd kellene, hogy a volt feleséged új párja elfogadja, sőt, kedveli őt. Attól még te nem leszel kevésbé az apja. Ha próbálnátok normalizálni a kettőtök viszonyát (amire korábban úgy reagáltál, hogy te attól elzárkózol), és felelősségteljesebben viselkednél a fiaddal (nevelni is próbálnád, fegyelmezni, nem pedig csak szórakozni, játszani vinnéd el, és ráhagynál mindent), akkor biztosan többször vihetnéd el a gyereket, nem csak a kijelölt láthatási időben. A volt feleséged is jobb szemmel nézné, ha több időt töltenétek közösen, ha pl. tanulnál is vele, vagy elvárásaid is lennének a fiad felé, amiket igyekszel betartatni vele. Általában ha a szülők között normális, emberi viszony marad, akkor nem azon igyekeznek, hogy megnehezítsék egymás életét, és elidegenítsék a gyereküket az apjától/anyjától.

Nálad ott a fő gond, hogy már eleve lekezelően, gúnyosan írsz a férfiról, és be is vallod, hogy zavar téged, hogy korlátlan időt tölthet a fiaddal. Ez nem szól másról, csak a sértett önérzetedről. Olyanokon pattogsz, hogy odamegy az edzésre, és bemutatkozik a többi szülőnek. Ez miért felháborító? Sokan csak valami teherként, kötelezően elviselt valakiként tekintenek a párjuk előző kapcsolatából származó gyerekre, vagy agresszíven nyilvánulnak meg felé. Az, hogy velük nem ez a helyzet, inkább szerencsés, és értékelendő kellene, hogy legyen.

Attól még, hogy ő önként fizet valamit a gyereknek, nem lesz az apja, csak egy ember, aki törődik vele, és szeretne neki örömet okozni, mert tudja, hogy ő a feleséged életéhez tartozik, és mivel ő közös életet tervez vele, része lesz az életének a továbbiakban a fiatok is.

Te harcolsz, de az a baj, hogy nem a gyerekedért, hanem a feleséged ellen. Ezért is vizionálsz olyasmiket, hogy biztos ellened nevelik, azért íratják a város másik végén lévő középiskolába, hogy veled toljanak ki, még véletlenül sem azért, mert átbeszélték, és az a legjobb iskola, vagy a fiad is oda szeretne majd járni. Minden dologgal kapcsolatban a legrosszabbra gondolsz, amit ellened igyekeznek kitalálni, elkövetni. Alapból rosszul állsz az egészhez. Ti elváltatok. Természetes, hogy van neki új párja, majd lehet, hogy neked is lesz. Ezeket az embereket a fiatok számára a lehető legideálisabb módon kellene integrálni az életetekbe, és kitalálni, hogyan tudtok a leggördülékenyebben együttműködni, hogy a fiad ne azt lássa, hogy ellenségesen viselkedtek, gyűlölködtök.

Mint pár, nem tudtatok együtt élni, de attól még a gyereketek örökre összeköt benneteket, ezért arra kellene törekednetek, még ha neked ez most nehezedre is esik, és egyáltalán nem szeretnéd, hogy normális viszony legyen köztetek a volt feleségeddel.

"Remélem sikerül vele egy életre megutáltatnia magát, most jó úton halad ebbe az irányba."

Miért az okozna neked örömet, ha rossz kapcsolat lenne köztük? Ez azért elég sokat elárul rólad, ahogyan az is, hogy ha lányod lenne, hozzá nem ragaszkodnál ennyire.

sok a duma, kerdezo.

egy rovid kerdesem van: szexelsz-e rendszeresen es/vagy van-e csajod?

Nagyszüleim 16 éves koruktól halàlukig együtt voltak. Amikor bejelentettük nekik, hogy érkezik az első dédunoka, akkor félre hívta a férjem, és azt mondta: Tudod, fiam, a jó apa legfontosabb feladata, hogy a gyerekei anyja boldog legyen, mert lesz boldog a gyerek is.

Kár, hogy neked ezt akkor senki se mondta el.

Te most se jó apa akarsz lenni, hanem a fiad barátja. De a szülői terhekből köszönöd, nem kérsz.

sokat elárul rólad, hogy ha lányod lenne, nem biztos, hogy ennyire "ragaszkodnál" hozzá.

bár ez a "ragaszkodás" inkább hiszti amiatt, hogy a fiadnak rendes apafigurája van, aki nem te vagy, és a volt feleséged végre megtalálta a párját.

Kérdező nagyon gáz amit csinálsz, ezzel a sértett gyerek viselkedéssel amit előadsz csak a saját gyerekeddel bas.zol ki. A te hülye viselkedésed miatt vannak konfliktusai otthon, amivel nem segítesz neki. Egy kicsit eröltesd meg az agyadat, és képzeld el, hogy veled él a gyerek. Az anyja elmegy érte edzésre, aztán egyszer csak kapsz egy sms-t, (jobb esetben) hogy még elviszi a gyereket ide oda. Tök mindegy, hogy éppen mi van otthon, hogy edzés után még leckét kéne csinálni, vagy tanulni holnapra, vagy csak simán el kell menni bevásárolni, de nem tudsz, mert fogalmad sincs hogy mikor hozza az ex. Fél órát lesznek el, vagy csak este 8ra esik haza a gyerek. Te meg malmozva várod őket. Aztán a gyerek hazamegy, és először az anyja lesz a boszorka, hogy neki miért este 8kor kell még nekiállni verset tanulni, vagy miért nincs vacsora főzve. Aztán ahogy nagyobb lesz és értelmesebb, rájön hogy jó apával lógni délután, de jobb ha nem kell utána még 11 ig tanulni mondjuk, és inkább azt mondja, vigyél haza apa. És te leszel a legjobban felháborodva, hogy ellened nevelik a gyereket.

Az anyját meg szidhatod, de ő legalább neveli a gyereket. Egy ekkora gyereket pedig mi kell megfogni igazán, a kamaszkor elején, mert ahhoz még kicsi, hogy szabadjára legyen engedve, ha csak a haverja próbálsz lenni akkor a fejedre fog nőni. Ami neked nyilván nem lesz akkora probléma, de az anyja fog küzdeni vele ha majd 16 évesen nem lesz hajlandó iskolába járni vagy trehány lesz otthon. Kicsit viselkedj felnőttként, és ne úgy mint egy sértődött gyerek. Akkor az exed is jobban partner lesz.

" A lakást sajátomnak tekintettem"

Es miert is?

Amig otthon van a gyerekkel nem tud penzt keresni. Meg szep, hogy kozos a bevetel.

A kérdezőnek igaza van. AD1 nekem is nejem otthon volt/van 8 éve a gyerekekkel. Közben felém elvárás az egzisztencia megteremtése lásd (menjünk panelból családi házba, legyen 2 autó és menjünk évente nyaralni). Én közben szarrá dolgoztam magam hogy ezt megteremtsen, és ennek talán hála odalett a kapcsolatunk. Ennek hála hogy nem tudtam a gyerekkel annyi időt tölteni mint amennyit kellett volna mert a lóvét hajtottam hogy otthon minden meglegyen. Erre jönnek itt az ősanyák hogy többet kellett volna a gyerekkel lenni, jó férj és jó apának lenni. Csak az akkoriban azt jelentette jó férjnek és jó apának lenni hogy gondoskodom a család megélhetéséről. Amikor bele szerettem folyni a gyerek nevelésébe akkor azt kaptam hogy nekem az az a dolgom hogy biztonságot megteremtsem. Ezt sikerült is. Most meg jöttök azzal hogy a gyerekkel kellett volna törődni. De ha gyerekkel törődöm lenne családi ház, külön autó, és egzisztencia / biztonság.

ÉS MOST KÉRDEM ÉN AZ ANYÁKTÓL: MI AZ ELSŐDLEGESEBB? AZ ANYAGI BIZTONSÁG, A JÓLÉT A KISZÁMÍTHATÓ ÉLET, VAGY HOGY LEGYEK A GYEREKKEL TÖBBET. MERT A LEGTÖBB ESETBEN EZ VAN FELHÁNYTORGATVA HOGY AZ APA LESZARTA A GYEREKET. HÁT NEM KÉREM NEM LESZARTA HANEM A BIZTONSÁGOT TEREMTETTE ELŐ