Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A feleségem nem akar gyereket. Váljak, és keressek olyat aki akar, vagy fogadjam el, hogy ez így jó?
3 éve vagyunk házasok, 5 éve vagyunk együtt.(30F/25N)Van kocsi, saját lakás, (panel) nekem állandó munkahelyem van, durván 150000 Ft marad tisztán havonta rezsi+megélhetésre.(Ebből 100K az én részem)
A gond az, hogy a feleségem nem akar gyereket.Minden idegszálával tiltakozik a gyerekvállalás ellen.Megjegyzem az anyósom is támogatja ebben, azt hangoztatja, hogy ő még túl fiatal nagymamának -46 éves- meg hogy "elkapkodtuk" a házasságot, meg hogy ráérünk 10 év múlva gyereket vállalni, stb.
A feleségem legnagyobb problémája az, hogy szerinte nem elég a pénzünk a gyermekvállalásra, meg hogy nem tudja magát elképzelni -jelenleg- anyukaként.(Azzal biztat, hogy ez majd 10 év múlva megváltozik.)
Mit csináljak?Várjak még 1-2-5-10-15-20 évet, hátha a feleségem meggondolja magát, vagy próbáljam meg meggyőzni valahogy, hogy vállaljon gyereket, vagy adjam be a válópert, és keressek olyat, aki hajlandó szülni?
22:45 vagyok
védekezünk...gyogyszerrel,amit normálisan szedek,nem hol elfelejtem bevenni hol nem,gygyszer mellett akiteherbe esett az még mindig valamit elrontott a szedéssel (későn vette be,vagy antobiotikummal együtt)
de ha valami uton becsuszik mondjuk jövöre,akkor elvetetem...ha 4 év mulva,akkor már meggondolom,most nemtudom mi lesz még 4 év mulva
kérdező felesége helyében meg ha már ennyire hülye hogy enged ilyenben a férjének,én szednék fogamzásgátlót ugy hogy a férj ne tudja...ő meg had higgye hogy nem akar jönni a baba...
Azt kellene megérteni kedves férfiak, hogy amikor megszületik egy gyerek, ott az anyának tulajdonképpen vége van a szabadságnak. Míg a férfi élete nem változik akkora mértékben, az anya teljesen kiszakad az addigi környezetéből. Ez egy olyan "munkahely" ahol nincs szabadság, táppénz stb.+ kevesebb a pénze (jóval!) tehát még ez is akadályozza olyan dolgokban, amit előtte megtehetett az esetek többségében! Nincs olyan, hogy csak úgy elmegyek a barátnőmhöz, a sarki cukiba, beugrom egy kávéra valakivel, elugrok kocsival vásárolni és még folytathatnám...(vagy ha meg is teszi az hosszas szervezést igényel)
Aztán ha van olyan szerencsés, hogy akad aki vigyáz a gyerekre, akkor meg a gondolatok maradnak, hogy vajon jól van? nem sír? stb.
A férj ugyanúgy jár dolgozni, beszélgethet másokkal (amíg anya elfelejt még beszélni is, mert egész nap csak magában gagyarászik), jobb esetben nem kel fel éjjelente, mert neki pihentnek kell lennie, mert ő dolgozik. Elugorhat meccsre, haverozni stb, mert anya otthon van a gyerekkel.
Persze ezt anya vállalja (ha szeretné is vállalni) már a legelején, de azért más hónapokig itthon lenni a négy fal között, még akkor is ha a gyerek viszont édes, meg aranyos (azt már meg sem említem mi van ha kissé nyűgös).
Szóval ne higgyétek, hogy ez anyának majális virslivel meg zsákbafutással.... Ez is lehet egy indok, miért akarják késleltetni a gyerekvállalást, és egyáltalán nem az a magyarázat,hogy azért nem szül, mert nem szeret eléggé.
Drága Vejem!
Nagyon keménykedsz, de néhány dologgal azért kiegészíteném az elhangzottakat.
Én 9 évig éltem volt anyósomékkal egy fedél alatt, oda születtek a gyerekek, azért némi tapasztalatom mégiscsak van a gyermeknevelés területén.
Szerettem volna külön háztartást vezetni, elköltözni, de volt férjem nem volt partner ebben.
Ő is egy szem fiú, mint Te, megszokta, hogy anyuka mindenben kiszolgálja, nem akart változtatni.
A nagyszülőknek otthon volt a munkahelyük, mivel bedolgozók voltak, én pedig GYES-en voltam 5 évig a gyerekekkel.
Aztán volt férjem vett egy tanyát, és amikor lejárt a GYES, odaköltöztünk, 75 km-re a szülőktől.
Helyben dolgoztam, a gyerekeket ott járattuk óvodába.
A körülmények nagyon mostohák voltak, romos épület, víz nem volt bevezetve, minden nagyon messze, pénzünk sem volt, az én kevéske fizetésemből éltünk.
Az állattartás, amiben volt férjem a jövőt látta, csak kínlódás volt.
Végül megfogtam a két gyereket, és hazaköltöztem a szülői házba, az ország másik végébe.
Szüleim már nem éltek, csak nagymamám és öcsém laktak ott.
Megint új munkahelyem lett, és beadtam a válópert.
Aztán egy nap megjelent volt anyósom a volt férjemmel, és beleegyezésem nélkül, autóval ellopták az udvaron játszó gyerekeket.
A gyermekelhelyezési per évekig tartott, senkinek nem kívánom azt, amin én átmentem.
A gyermekeimet csak az iskolában láthattam, csak a tanárok, és az igazgató jóindulatán múlott, hogy 1-1 órára kikérhettem őket óráról, és beszélgethettem velük.
A volt férjem minden nap őrt állt az iskola előtt, nehogy magammal vigyem őket. Többször megfenyegetett, és nagyon agresszíven viselkedett.
A gyermekelhelyezési pert megnyertem.
Amint megkaptam a döntésről a papírokat, mentem a rendőrségre, de segítséget ott sem kaptam.
Azt mondták, a zárt ajtókat nem törhetik be, felszólítják a volt férjet, hogy a gyerekeket önként adják át.
Többszöri felszólítás, többszöri büntetés, gyámügy, semmi eredmény. Ez így ment évekig. A gyerekeket, főleg a lányomat teljesen ellenem nevelték.
A lányom tanulmányi eredménye sokat romlott, otthon nem foglalkozott vele senki.
Ha mellette lehettem volna, biztos, hogy nem 25 éves korára jut el az érettségiig.
És nem egy használhatatlan szakmája lenne.
Kicsit hosszúra nyúlt a bevezetőm, de így talán tisztább a kép.
Drága Vejem!
Januárban, amikor volt anyósom kórházba került, és lányom meg volt ijedve, hogy mi lesz a vasárnapi ebéddel, mert ő szokott rátok főzni, felmentem hozzátok, együtt főztünk, jól éreztük magunkat, nekem legalábbis úgy tűnt.
Másnap felhívtál, hogy ELTŰNTEK AZ ARANYAID a lakásból, és ha 3 napon belül nem lesznek meg, akkor elválsz a lányomtól. Ezek után nem tudom, melyikünk a nem normális.
Végül megtaláltátok az aranyakat.
A wellness hétvégéről, külföldi utazásról csak annyit, hogy nálunk senki nem dohányzik, és nem esünk túlzásokba egy-egy ünnep kapcsán sem. Nálunk nincs libamáj és nincs több ezer Ft-os pia.
Ha összeszámolnád, hogy egy év alatt mennyit költötök cigire, rájönnél, hogy ebből a pénzből akár többször is utazhatnátok.
Az embernek szüksége van pihenésre, szerintem nem luxus az évenkénti 4-5 napos kikapcsolódás.
Tavaly Te is kaptál a munkahelyedtől üdülési csekket, elküldted nekünk, hogy utazzuk le.
Mi visszaküldtük, hogy az a Tiéd, plusz a teljes árát is megkaptad készpénzben, hogy menjetek el végre valahova, szegény lányom annyira szeretné. Nem mentetek, interneten eladtad a csekkeket. Mit mondjak erre?
Ha unokám lesz örülni fogok neki, csak egészséges legyen!
A hozzászólásokból látom, hogy édesanyád is írogat, megismerem a stílusát. Üdvözletem neki.
22.45:nem rosszindulatból,de ti lesztek azok,akik 36 éáves korukra túllesznek 4 beültetésen meg -1M-on.
Lesz +30 kilód a hormonoktól,meg egy halom nyavajád.
A szüleitek természetesen ezeket nem tudják,mert fiatalon szültek.
Mindenért fizetni kell.
Egyébként rám ne hallgasss,csupán annyiban,hogy menjenek el a családtervezőbe,ott mit mondanak(ingyenes)
22:45 vagyok megint
anya fitallon szült engem,öcsémet meg 35 évesen a második férjének,normális körülmények közé,öcsémnek meg tudták adni mindazt a körülményta,mit nekem nem...és türelme is több volt
sőt,mire öcsém született,nagyiék is nyugdijasok lettek,tudtak rá vigyázni...ellenen engem bölcsödébe adtak,mert dolgozott mindenki...
Öcsédet nem elsőként szülte 35 évesen.
Volt már egy terhessége,amire tudott "emlékezni" a teste.
Ugyanúgy tudta,hogy nálad mi tolt el,tudott rajta változtatni..
Ha 35 évesen szült volna előöszőr ugyanazzal a tudatlansággal állt volna ott,mint egy 19 éves.
Nem arról akarlak meggyőzni,hogy most aztán holnap vonulj be szülni,hanem arról,hogy 30-35 évesen semmivel sem "jobbak a körülmények"meg "érettebb az ember rá".
Van ami akkor jobb,van ami fiatalon.Visszatekintve fiatalon jobb.
A férj megirta fentebb hogy kompromisszum született, tehát valszin. rövidesen, belátható időn belül jön a baba.Ebből meg ahogy kiolvastam, az anyós kimarad!
Csak magának köszönheti a dolgokat, az, hogy a feleség anyja, nem jelenti azt is egyúttal, hogy mindenbe joga van beleszólni.
A túlzó anyai szeretetével tönkre akarja tenni a lánya házasságát!Úgy akar közel kerülni a lányához, hogy át akar gázolni a férjen.Azt akarja hogy váljanak, mert akkor magához láncolhatja a lányát, (és együtt főzöcskézhetnek, beszélgethetnek, kereshet neki pasit és irányíthatja az életét.)Ez minden vágyálma!
Most azonban előfordul hogy visszanyal a fagyi!
Ha a feleség szereti a férjet, akkor az anyósnak sürgősen visszavonulót kell fújni!
Hacsak az üdülési csekket duplázta az öt év alatt, akkor tényleg "komolyan" megnyomta a pedált...
Egy normális anyósnak az a szerepe, a feladata, hogy a lánya és a veje háta mögé álljon, és nem az, hogy a lánya és a veje közé.
Ahogy én látom, az a probléma, hogy az anyós "túlzott szeretetében" -a történetéből simán látható hogy egy érzelmi roncs- nem veszi, vagy nem is akarja észrevenni, hogy épp azon munkálkodik, hogy közéjük álljon.(A hátuk mögött nem áll, mert a férj leirta, hogy nem támogatja őket.)És mindezt úgy tálalja, mintha ő egy mártír lenne vagy egy hős, vagy lánya megmentője...pedig a lányát nem kell semmitől sem megmenteni.
Egy 25 éves lánynak nincs szüksége az anyja védelmére, főleg akkor, ha egyrészt képes magát megvédeni, másrészt meg nincs olyan szituáció, hogy védelemre szorulna.Itt most ez 100%-san igaz.Nem hinném, hogy a feleség egy nyámnyila nő lenne aki rá van szorulva arra, hogy anyuci irányitsa, dajkálkja, gardírozza...tud önálléóan dönteni!
Lehet véleményt nyílvánítani mindenről, de nem mindegy, hogy a vélemény az vélemény, vagy folyamatos uszítás és konfliktuskeresés.
Miért nem bízza az anyós kettejükre a döntést gyerek ügyben?(Na erre válaszoljon valaki.)
Egyáltalán: Miért az anyós az egyetlen, aki nem támogatja a gyermekvállalást?A többi családtag miért támogatja?Nem lehet hogy az anyós a mumus?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!